Sragner László blogja

2008.09.05. 16:20

A Kádár rendszerről ... kétféle üzemmódban

A blog-on kétszer már szóba hoztam a Kádár korszakot. Azonnal jött hozzászólás, ezért tovább feszegetem a dolgot. Érzésem szerint ez a mai magyar társadalom egyik legveszélyesebb témája.

Hogy ne legyen túlságosan unalmas az okoskodásom, beletennék egy csavart. Először 'józan magyar' aztán 'igaz magyar' üzemmódban adom elő a mondókámat.

A szovjet korszakban a csatlós országok alig tudták befolyásolni a saját sorsukat. Mégis, utólag látjuk, hogy a különbségek az elnyomás megoldásaiban máig ható következményekkel jártak. Paradox módon azok a népek jártak jobban, ahol a rezsim nem tudta elfogadtatni magát a lakósság többségével, és ahol alacsony szintű szociális gondoskodás alakult ki. Ezek az országok talán képesek lesznek túllépni a szovjet korszakon.

Mi viszont leragadtunk, mert mindkét dolog nálunk volt a legsikeresebb, sajnos valós gazdasági alapok nélkül. Az örökségtől ma sem tudunk szabadulni. A fejekben ma is tart a gulyás-kommunizmus, amire ma az adóbevételek tetemes részét költjük.

A hatvanas évek végére a szocialista tábor elvesztette a technológiai versenyt a Nyugattal szemben. Illetve mindenféle versenyt, de a technológia volt a lényeg. Gazdaságilag elindult lefelé a lejtőn.

Nálunk éppen ekkorra kezdett puhulni az 56 utáni terror. Kádárék a forradalom leverése után szinte azonnal elkezdték emelni az életszínvonalat, nehogy a nép ismétlésre gondoljon. A műjólét alapú társadalmi béke építése a korszak végéig tartott, az utolsó pár évet leszámítva. Kádár sikeresen megvette a népet, meg persze a művészeket, tudósokat, meg akit még kellett. Egyetlen kívánsága volt, hogy nyugi legyen, bármi áron.

A cehh a végére húsz milliárdra jött ki. Dollárban!

De nem ez bizonyult igazán tragédiának, hanem az a morál és emberanyag, ami mellékhatásként összejött.

Kádár csapata a kezdeti elszánt, hithű kommunisták és igazgatóvá kiemelt melósok helyett a végére sima, középszerű karrieristák és márkás csibészek gyülekezetévé vált. Ők aztán rendszerváltás címén félprofi módon széthordták az össznépi vagyon egy részét, más részét meg bagóért eladták a nyugatiaknak. A nagyfiúk nagystílűen pakoltak, a kis káderek meg összeszedték az aprót. Belőlük alakult meg az új szabad világ elitje.

Még nagyobb baj, hogy a korszak alatt felnőtt sok millió ember, akikben nem alakult ki használható fogalom a munkáról, a szorgalomról, a fegyelemről, a társadalmi áldozatvállalásról. Ők nem akarnak felébredni. Verik az asztalt, hogy valaki tartsa el őket.

Biztos és langyos munkahely, némi fusi, maszek, háztáji, csórás a közösből, panel lakás, hobbi telek, SZOT üdülő. A lakósság döntő többségének ez volt a Kádár korszak. Aki nem piszkálta a rezsim alapvető dolgait, az elfogadható életszínvonalat kapott laza követelményekkel.

A Kádár világ öröksége ma is behúzva tartja a kéziféket a magyar társadalomban, és bármikor képes gerjeszteni a politikai demagógiát. A Kádár korban kialakult emberanyag, társadalmi értékrend és normavilág ma is képes bármit tönkretenni.

Most nézzük a Kádár korszakot 'igaz magyar' szemmel.

Kádár is csak egy volt a szovjet helytartók közül, de ő legalább kihozta a rendszerből az emberek számára a maximumot szabadságban és jólétben, amit az oroszok egyáltalán még eltűrtek. A magyar életszínvonal a 70-es évek elején állt legközelebb az osztrákhoz.

Kádár alatt mindenkinek volt munkahelye, és ha kicsit is megbecsülte magát, akkor megélt. Aki meg lógott, tekergett, azt lecsukták.

Jól működött az oktatás és az egészségügy. A gyerekek tanultak és sportoltak, nem az utcán csavarogtak, mint most. A magyar nép soha nem volt olyan jó egészségi állapotban, mint akkor.

Az utolsó faluban is gombamód nőttek ki a földből a családi házak. Érdemes volt állatot tartani, egy kis mellékesért többet dolgozni, mert mindent el lehetett adni.

A vállalatok állami tulajdonban voltak, nekünk termeltek. Most minden valamire való cég külföldi tulajdonban van. A hasznot kiviszik az országból, és csak gondolnak egyet, már be is zárták a céget, és viszik máshova, ahol jobban ki lehet zsákmányolni az embereket.

Ebben a szép új demokráciában olyan szintű a korrupció, hogy ehhez képest Kádár alatt minden vezető becsületes volt. A hatalom rongyrázása is csak a töredékébe került a mostani tébolyult pazarlásnak. Kádár vadászott, nyáron lement a Balatonra, vagy elment vonattal Szocsiba. A mostani urak úgy röpködnek a világban a mi pénzünkön, mintha muszáj lenne.

A Kádár korszakban nem voltak nagy vagyoni különbségek. Most tele vagyunk milliárdosokkal, miközben sok százezer ember földönfutó lett. De ez még mind nem elég, mert a gazdagok operabálokkal meg proccos lakodalmakkal úgy tűnik, mintha szándékosan hergelnék a csóró népet.

A mostani politikusok, meg a sok ingyenélő egyfolytában reformokról papolnak, de mindenki megszorításokra gondol. Azt tisztán kell látni, hogy a népre ebben nem számíthatnak! Lenyúlták a közös vagyont, jól élnek a nép gürcöléséből és kizsákmányolásából, és még azt várják, hogy a nép húzza meg a nadrágszíjat. Ki van zárva! Inkább elissza még a nadrágszíjat is!

Az oroszok meg a KGST is fejtek bennünket, de amit elvittek, az aprópénz volt ahhoz képest, amit most a multinacionális cégek kiszivattyúznak belőlünk.

Akkor is mindent meg lehetett kapni, pedig nem voltak plázák. Az alapvető cikkek árát megfizethető szinten tartották. Most hiába van minden tele áruval, hiába csillog-villog minden, az embereknek úgysincs pénzük vásárolni. Csak felhúzzák magukat, mert látják, hogy milyen messze vannak az igazi jóléttől.

Most szabadon lehetne járni a világot, akkor meg csak néha-néha lehetett Nyugatra menni. Na és?! A legtöbb embernek arra nincs pénze, hogy buszbérletet vegyen. Akkor legalább voltak a SZOT üdülők.

Akkor volt közbiztonság. Aki gyilkolt, azt fölakasztották. A rendőr két pofonnal elintézte azt, amin most öt szerv meg hatóság szerencsétlenkedik hónapokon át, és a végén kiderül, hogy csak rontottak a helyzeten, de elköltöttek egy csomó pénzt.

Végül is mire mentünk ezzel a nagy szabadsággal? Magyarázza már meg valaki, hogy miért jó nekünk, hogy másfél millióan emberi szint alatt élnek, hogy a lakósság fele szét van zuhanva egészségileg, lelkileg. Nemzeti önérzet, család? Ezek hova lettek?

Kádár óta húsz év eltelt. Mire mentünk?

 

 

 

 

 

 

 

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!