Alapok

Pajor-Gyulai László

Nincs most nagyobb sztár a magyar sportban Szoboszlai Dominiknál. Ő a labdarúgó-válogatott csapatkapitánya mindössze 22 évesen, ami önmagában is sokat jelent, ám ennél is lényegesebb, hogy szemlátomást tökéletesen meg is felel ennek a szerepnek. Jó, az a kő-papír-olló játék a szabályt erősítő kivétel, egy nagyon fiatal ember gyerekes tette, de felfoghatjuk a tanulási folyamat részeként. Eddig is tudtuk, kiváló futballista, óriási lehetőség rejlik benne, láthatjuk, hogyan fejlődik és válik egyre jobbá Lipcsében, és most a bolgárok elleni teljesítménye után a lába előtt hever a világ.
Az ő példája is bizonyítja azt, ami másutt nyilvánvaló: egy 22 éves labdarúgóhoz már nem párosítható a tehetséges jelző. Európa topbajnokságaiban aki ebben a korban már nem befutott futballista, abból általában már nem is lesz az, ott tehetségként csak 15–18 esztendős fiatalokról beszélnek. Ehhez persze szükségük van a bizalomra, a játék lehetőségére a felnőttek között, és elengedhetetlenek azok az alapok is, amelyek erre feljogosítják őket, és amelyeket még tízéves kor környékén, a leginkább az előtt lehet megkapni.

És itt jön a képbe a Főnix Gold FC, amelyet 2007-ben három korábbi labdarúgó, akkori szerepében futballapuka alapított. Közöttük találjuk Bolla Lászlót és Szoboszlai Zsoltot, Ben­degúz és Dominik édesapját, és ha hozzátesszük, hogy Csoboth Kevin is pallérozódott a Főnixben, a három srác ott együtt is játszott, akkor ez több mint figyelemre méltó. 

Hétfőn este Bulgária ellen mindhárman ott voltak a magyar válogatottban, Bolla és Szoboszlai kezdőként, Csoboth csereként lépett pályára, és nagyszerűen játszottak.

Évtizedek óta nincs olyan akadémia az országban, amelynek három tanítványa is egy időben elért volna a legmagasabb szintre a válogatottakat tekintve. A Főnix ráadásul nem akadémia, inkább csak gyerekekkel foglalkozó futballműhely, ahol a jelek szerint nagyon tudnak valamit. Szoboszlai Zsolt szerényen azt nyilatkozta, ők csak az alapokat tudják megadni és persze a futballnak azt a szeretetét, amelynek köszönhetően a gyerekek mosolyogva, örömmel játszhatnak, a további pályafutás már jóval több tényezőn múlik.

Ez igaz, de ezek az alapok nélkülözhetetlenek, a csak szó itt teljesen felesleges. Még akkor is, ha a rengeteg gyerekből viszonylag kevesen jutnak az élvonalig, még kevesebben a válogatottságig. Ám annál többet nem lehet adni, mint a gyerekek boldogsága azért, mert futballozhatnak – a többi már tényleg rajtuk múlik.