2019. 09. 13. 06:30 | [email protected]

A hét elején kezdődött a 20. ökölvívó-világbajnokság Orosz­országban. Ennek kapcsán meglehetősen furcsa gondolatai támadnak az embernek. Különösen a sportágat, annak kulisszatitkait jól ismerőknek. Gyorsan hozzáteszem – azon túl, hogy szeretem a bokszot –, én nem vagyok ilyen.

Az első meglepetése ennek a vb-nek, hogy egy évvel a nyári játékok előtt nem kvalifikál a tokiói olimpiára. Erre állítólag az a magyarázat, hogy a Nemzetközi Olimpiai Bizottság és a Nemzetközi Amatőr Ökölvívó Szövetség annyira összerúgta a port, hogy csak na. Ezért a NOB minden alkalmat megragad, hogy kibabráljon a szakszövetséggel. Nem furcsa?

Aztán itt van magának a Magyar Ökölvívó Szövetség (MÖSZ) elnökének a véleménye, amelyet a vb-re indulás előtt fogalmazott meg. Eszerint

csoda lenne a magyar éremszerzés Jekatyerinburgban.

Persze ez a kijelentés realitáson alapszik, különösen, ha visszatekintünk. Legutóbb tíz éve állt magyar vb-dobogón Milánóban, ahol Káté Gyula szerzett bronzérmet. Az azt megelőző tizenkét évben is csak kétszer fordult elő magyar éremszerzés a vb-ken. Ezek után, kérdem én, mi a fenének utaztattunk ki hat versenyzőt a majd’ háromezer kilométerre lévő orosz nagyvárosba? Miközben évtizedekkel ezelőtt, és nem Papp Lacira gondolok, sokkal magasabban jegyezték a magyar bunyót, mégis előfordult, hogy csak maroknyi delegáció képviselt bennünket a világversenyeken. Nem furcsa?

De ebből kiindulva felvetődhet a kérdés: hova tűntek a jó magyar öklözők? A válaszadás jogát inkább a szakembereknek adnám át. Lai­kusként az jutott eszembe, hogy – néhány kivételes képességű bokszolótól eltekintve – a sportág honi vesszőfutása akkor kezdődött, amikor megfelelő létszám híján megszűntek a rendkívül népszerű csapatbajnoki küzdelmek. Nem furcsa?

Ám annak dacára, hogy meglehetősen költséges min­den ilyen „vb-kirándulás”, persze járhattunk volna rosszabbul is. A némi túlzással koldusszegény MÖSZ is nyúlhatott volna még mélyebben a zsebébe, ha mondjuk Pekingben rendezik a vb-t. Így értékelhetjük úgyis, hogy egész jól megúsztuk… Nem furcsa?

Szintén évtizedekkel ezelőtt, talán már fél évszázada is van, amikor szovjet szakemberek érkeztek bokszot oktatni Kubába. Emlékszünk, hogy ez milyen jól sikerült. Nem véletlen, hogy a párt haza is rendelte az edzőket. A mi bunyósaink jelenleg kazah trénerrel készülnek. Bevallom, a kubai példán felbuzdulva, nem bánnám, ha néhány éven belül tőlünk parancsolnák haza Bulat Nijazimbetovot. Tudják miért?

Hozzászólások