2020. 02. 14. 06:30 | [email protected]

A rekordok arra valók, hogy megdöntsék őket. A közhelyszerű mondás igazságtartalmát felesleges lenne vitatni, mivel a közhelyek sajátja, hogy többnyire igazak. Óriási Liverpool-drukkerként persze, hogy csillogó szemekkel csemegéztem azon az összeállításon, amelyben a Premier League listavezetője előtt álló, lehetséges csúcsok túlszárnyalását taglalták.

Koromból adódóan még emlékszem arra a hetvenes évekbeli Liverpoolra, amelyikben olyan klasszisok játszottak, mint a kapus Ray Clemence; a kőkemény védő, Phil Neal; a kéttüdejű középpályás, Sammy Lee; a kivételes játékintelligenciájú Ray Kennedy; a walesi fejeskirály, John Toshack; az ördöngős skót csatár, Kenny Dalglish, aki a fantasztikus „Hatalmas egeret”, Kevin Keegant váltotta az évtized vége felé… Azt hiszem, én ekkor szerettem bele a Mersey-parti vörösökbe. Mivel ez a vonzalmam azóta is tart, így talán némi elfogultság részemről tolerálható.

A Pool persze azóta is sok mindent nyert, de talán ebben az időszakban ez a futballgeneráció rakta le a ma is élő legenda alapját. Egyvalami azonban minden Liverpool-szurkoló szívét elnehezítette, megfacsarja: hogy kedvenceik immáron harminc éve nem nyerték meg hazájuk bajnokságát. Kimondva-kimondatlanul, a Kop, a liverpooli szurkolói keménymag talán még a BL-trófeát is elcserélné egy bajnoki címért. És most nagyon-nagyon közel, szinte karnyújtásnyira kerültek a vörösök álmaik megvalósításához, hiszen huszonkét pont előnnyel vezetik az angol élvonalbeli pontvadászatot.

Az már csak hab a tortán, hogy nagy menetelésük közepette rekordokat döntenek, illetve rekordokat adhatnak át a múltnak.

A sportstatisztikusok szinte dátumra pontosan lajstromba szedték, hogy melyik csúcsot mikor érheti el, döntheti meg a Pool. Ebben a Liverpool-naptárban valóban akadnak olyan rekordok, amelyek már csupán karnyújtásnyira – három találkozóra – vannak. Ilyen például a sorozatban aratott győzelmek számának a meghaladása. Szintén elérhető kihívás, hogy a legnagyobb pontelőnnyel nyerje meg a bajnokságot az Anfield Road-i együttes, miközben a legtöbb hazai siker elérésére is bőven van még ideje Jürgen Klopp – nyugodtan nevezhető – korszakos Liverpooljának.

Mi tagadás – bár közöm nincs hozzá –, nekem is dagad a keblem, az ilyen jó hírek hallatán. De azt elárulhatom, akkor sem lennék szomorú, ha a vörösök egyetlen rekordot sem állítanának fel, és csak egyetlen pontocska előnnyel nyernék meg a bajnokságot.

Hozzászólások