LabdarúgásNyilván sok mosonmagyaróvári szurkolót ért váratlanul a hír, miszerint az ősszel tizenhárom találatig jutó támadó, Laki Balázs távozik a csapattól.A rutinos játékos azonban nem csupán eligazol Óvárról, hanem magasabb szinten abba is hagyja a labdarúgást.
Laki Balázs (jobbra) legutóbb a Mosonmagyaróvár színeiben szerzett örömet a szurkolóknak
„Sokan nem tudják, a futball mellett évek óta párhuzamosan dolgozom a párom családja húsipari vállalkozásában, s mivel most nagyobb szükség lenne rám, a párommal együtt úgy döntöttünk, hogy nem folytatom az NB III-ban. Bár úgy érzem, lenne még erőm, bírnám fizikálisan is a meccseket, harminchat évesen inkább már a munkámra kell koncentrálnom, hiszen a jövőben majd abból kell megélnem. Abból a szempontból sajnálom a döntést, hogy valóban jó formában voltam, elég jól ment a góllövés, de ahogy említettem, szeretném mostantól a civil jövőmet építeni. Amúgy nagyon jól éreztem magam Mosonmagyaróváron, s ezúton is köszönöm a klubvezetésnek, hogy megértettek, s nem gördítettek akadályt a távozásom elé – magyarázta döntését Laki, aki sokak szerint tudása alapján az élvonalban is megállta volna a helyét.
„Örülök, ha ezt többen is így gondolják, s talán nem tűnik nagyképűnek, de én is úgy érzem, hogy nem lógtam volna ki az első osztályból” – tette hozzá a futballista, aki egyébként az ETO-ban nevelkedett, egy meccsen szerepelt az NB I-ben is, majd klubot váltott. Jó néhány évvel ezelőtt nevelőklubja újra szívesen is látta volna, de nem igazolt vissza.
„Az élvonalbeli feljutásért harcoltunk akkor a Gyirmóttal, ahol szintén nagyon jól éreztem magam. A vezetők is bíztak bennem, s nem akartam egy olyan csapatban játszani, ahol szinte senkit sem ismerek. Ezért aztán maradtam Gyirmóton, igaz, az élvonalról lemaradtam. Mindig a szívemre hallgattam, s nem az eszemre, de ezt utólag sem bántam meg, igaz, kíváncsi lettem volna, mire jutok azért az NB I-ben. Ezzel együtt teljesnek érzem a pályafutásom, Gyirmóton bajnok lehettem a másodosztályban. Szerencsére rengeteg gólt sikerült lőnöm, sokra emlékszem. Szép időszakot töltöttem a DAC-ban – sosem felejtem el, amikor 2008-ban a Vasas legyőzésével a négy közé jutottunk a Magyar Kupában – és persze Mosonmagyaróváron is.”
Szögre azért még nem akasztja a futballcipőt a gólerős játékos.
„Visszatérek az egyik volt ausztriai csapatomhoz, ahol nem kell azért annyit a focival foglalkoznom. Szerintem nem is tudnám a játékot egy csapásra abbahagyni. Több magyar csapattársam is lesz, tehát nem lesz ebből a szempontból sem ismeretlen a közeg. Ezen a szinten ameddig bírom, még szeretnék futballozni, magasabb osztályban azonban már nem. Majd talán a fiam, Soma most hatéves, s bár elfogult vagyok, látom benne a tehetséget. Egyébként most több időm lesz őt is elkísérni különböző tornákra. Ebből a szempontból is jó, hogy így döntöttem.”
