Motorra cserélte a focilabdát

A soproni pitbike-os Török Márkó legutóbbi versenyén hatodik helyezést ért el. A jövőben a dobogós helyezéseket tűzte ki célul maga elé a nyolc évig futballozó motoros.

A tizennégy éves soproni Török Márkó motoroscsaládba született. Sokáig a zöld gyep, a foci szerelmese volt, ám hatalmába kerítette a benzingőz, a kétkerekű járgányok mesés világa. Nem csoda, hiszen bátyja, Ákos magyar bajnok volt, és édesapja is ízig-vérig motoros.

„A pitbike-kal szerelem volt ez első látásra – kezdte a beszélgetést Márkó. – Minta volt előttem, hiszen a bátyám tíz évig motokrosszozott, két ízben volt magyar bajnok. Édesapám javaslatára választottam az új hullámot képviselő pitbike-ot.”
Mivel Márkónak nem volt motoros-előélete, mondhatni, mindegy volt a választás, első gépét – egy YCF száznegyven köbcentis profi pitbike-ot – édesapjától kapta.

 
Mi az a pitbike?

A pitbike tulajdonképpen kisméretű krosszmotor. Lökettérfogatuk először 110, majd 125, később a 140–150 köbcentis blokkok jelentek meg, a legújabb és legmodernebb erőforrások már 160 köbcentinél járnak. Teljesítményük nagyjából 8–18 lóerőig terjed. Szervizigényük és egyéb karbantartási szükségleteik minimálisak. A motorok súlya 60 és 80 kg közé tehető, az ülésmagasság átlagosan 800 milliméter. A kerékméret alapján különböztetik meg őket: a mini kategória maximum 10 colos hátsó és 12 colos első, míg a midsize kategória legfeljebb 12-es hátsó és 14-es első kerékátmérővel felel meg az előírásoknak.

„Meglehetősen izgalmas volt az első versenyem – folytatta Márkó. – Addig csupán háromszor ültem a motoron. Az időjárás nem fogadott bennünket a kegyeibe, a futamok felén esőáztatta talajon dagonyáztunk, sajnos ki is estem. Minden pályának megvan egyébként a pikantériája, nekem az ajkai tetszett eddig a leginkább. Itt próbáltam ki az első komoly hármas ugratót, amely annyira feldobott, hogy ettől kezdve már nagykanállal ettem a motorsportot.”

Török Márkó úgy vélekedett: ezt a sportot is csak nagy elszántsággal, odaadással és alázattal lehet űzni. Mint mondta, ő a jó helyezésekért küzdött, édesapja – aki egyben edzője is – a szakmai felkészítésen túl az anyagi áldozatot vállalta. Mivel minden pálya más és más, a rutin megszerzése érdekében legalább egy nappal előbb el kell jutni a versenyhelyszínekre.

„Az utolsó siófoki bajnoki futam már azt mutatta, hogy jó úton járok, sokat fejlődtem. Magam sem gondoltam, hogy a hatalmas ugratókat képes leszek átugrani, a kupasorozaton pedig a hatodik helyezést megszerezni. Nyolc évig fociztam, megesett, hogy a pályán nem voltam mindig a helyzet magaslatán. A motorsportban a leintésig kell koncentrálni, itt nincs idő a lazításra. Mivel a motorozás összetett sport, nagyon sokat kell tanulnom. Célom, hogy minél többször a dobogóra állhassak.”