„Általános iskolás koromban a többi gyerekkel kijártunk a pályára Dunaszentpálon, igazolt labdarúgó azonban 1994-ben lettem, amikor egy kiválasztáson a Győri Dózsa edzői felfigyeltek rám. Ott az NB III utánpótlásban játszottam, de már akkor is elég öntörvényű voltam, így nem jutottam magasabb szintre. Húsz évvel ezelőtt alapító tagja voltam az újjáalakuló dunaszentpáli csapatnak” – mesélte a visszavonuló középpályás, aki Abdán, Börcsön, Bársonyoson, Markotabödögén, Mecséren, Töltéstaván és Gyarmaton is játszott, mielőtt Vámosszabadira került volna.
A Hauzer családban nemcsak az apuka nagy futballrajongó, fiai: Bence (18), Bálint (14) és talán Milán (3) is követik őt a pályán.
„Milán nagyon fiatal, de hamarosan beíratjuk ovifocira, Bálint a Gyirmót utánpótlásában nevelkedik, Bence pedig Abdán szerepel. Bence ellen egy felkészülési mérkőzésen játszottam is a Gyarmat színeiben és gólt is lőttem nekik. Egyébként egy csapatban is pályára lépünk Bencével és Bálinttal: édesapám emlékére alapítottam a Hauzer FC-t, amellyel rendszeresen részt veszünk kispályás tornákon” – folytatta.
Hauzer Péter pályafutása legszebb időszakát is felidézte:
„Habár szentpáli vagyok, Mecsérhez is kötődöm, hiszen a nagymamám odavalósi. Az ott eltöltött időre emlékszem vissza a legszívesebben, mert rengeteg barátot szereztem. Volt olyan, mikor nyolc emberrel tudtunk mérkőzést nyerni, de arra is emlékszem, mikor mecséri játékosként a Dunaszentpál ellen büntetőt hibáztam.”
A labdarúgó visszavonulása okairól úgy nyilatkozott: őt úgy ismerik a megyében, hogy mindent megtesz a pályán a sikerért.
„Azért döntöttem így, mert már nem érzem magamban azt a futballéhséget, mint korábban. Szeretném, ha most edzőként tudnék jól teljesíteni és a rám jellemző fanatizmust látnám a játékosaimon. A következő célom, hogy a vámosi csapattal jövőre a dobogón végezzünk a megyei harmadosztályban” – mondta Hauzer Péter.
