Kisalföld logö

2019. 04. 24. szerda - György Még több cikk.

Megszólalt a soproni késelés áldozata: Ágnes hegei lassan halványodnak, újra kell kezdenie az életét

Arcán, testén már behegedtek a vágások nyomai. Egy részük elhalványodva ugyan, de egész életében emlékeztetni fogja arra az estére. Hogy a lelki sebek begyógyulnak-e valaha, még ő sem tudja. Ágnesre válófélben lévő férje késsel támadt, hogy egyáltalán túlélte, már az csoda.
Húszéves ismeretség, tizennyolc éves házasság után jutott el Ágnes és férje odáig, hogy sorsuk külön folytatódik, egyikük útja ráadásul a börtönbe vezet. Ágnes elmesélte drámájuk előzményeit. Tette ezt azért, mert a márciusi késelés híre bejárta a sajtót, s mert köszönetet akar mondani. De kezdjük az elején.

– Sopronba jöttem férjhez, és nagyon megszerettem itt. Azóta is az első munkahelyemen dolgozom. Két évig jártunk a párommal, mielőtt összeházasodtunk, és az első tizenöt esztendőben tulajdonképpen úgy éltünk, mint bármelyik más házaspár. Ugyan a férjem mindig is magának való, hirtelen haragú ember volt, nem tudta kezelni a konfliktusokat, én a béke kedvéért igyekeztem a kedvében járni. Építkeztünk, dolgoztunk, terveztünk, mint mindenki. A fiunkra is nagyon vágytunk mindketten, a hatodik lombikprogramnak hála, ő is boldoggá tett mindkettőnket – kezdett történetükbe Ágnes. Mindent nem írhatunk le az életükről, ez nyilvánvaló, de a történtek megértéséhez mégis fel kell tárnunk az előzményeket. Legalább nagy vonalakban.
Ebből a lépcsőházból  a csodával határos módon tudott élve kimenekülni. Fotó: Magasi
Ebből a lépcsőházból a csodával határos módon tudott élve kimenekülni. Fotó: Magasi
Fokozatosan változott meg a viszonyunk

– A férjem két és fél éve elvesztette ausztriai munkahelyét. Otthon maradt és még jobban magába fordult. Én dolgoztam a munkahelyemen, ezenkívül kijártam takarítani Ausztriába, elláttam a háztartást, őt is, a fiunkat is. Fokozatosan változott meg a viszonyunk. Először csak nem volt jó, hogy én mindig sietek valahova, aztán már semmit sem csináltam neki tetszően. A legapróbb dolgokba is belekötött. Egy ideig próbáltam megfelelni, de egyre agresszívebb lett és egyre elnyomóbb. Tavaly decemberben aztán már tettlegességig fajultak a dolgok, szabályosan el kellett menekülnöm otthonról. A fiunkat nem engedte, de akkor nem is tudtam volna hova vinni, később pedig kivitte az Ausztriában élő nagymamához a tudtom nélkül. Őt is elszakította tőlem.
A fegyelmezett fiatal nő itt sírja el magát először. Folynak a könnyei, de aztán újra összeszedi magát. 

Éreztem a kabáton keresztül a kést

– Többször voltam a rendőrségen, de nem tudtak segíteni. Januárban beadtam a válópert. Onnan kezdve pokollá vált az életem. Figyelt, fenyegetett, minden formában próbálkozott. Március 19-én volt egy gyerekelhelyezési tárgyalás a bíróságon, valószínűleg ez volt nála az utolsó csepp a képzeletbeli pohárban. Én este nyolcig dolgoztam, a kollégáimmal együtt léptünk ki a munkahelyem hátsó kijáratán, ami egy Deák téri lépcsőházra nyílik. Abban a házban volt az albérletem is. Felmentem a másodikra, nyitottam volna az ajtót, amikor hallottam, van valaki a harmadikon. Hátrafordulva láttam, ahogy fut le a lépcsőn késsel a kezében. Rohanni kezdtem lefelé és kiabáltam. Az első emeleti fordulóban ért utol, lerántott és szúrt. A jobb kezemmel próbáltam védekezni, éreztem a vastag kabáton keresztül a kést. Először a karomat szurkálta, aztán a mellkasomon szúrt a penge. Tudtam, a következőnél meghalok. De akkor valaki lerántotta rólam.

A férj lesben várta a lépcsőházban

– Futottam a bejárati ajtóhoz, néhány percig, de lehet, hogy csak másodpercek voltak, próbáltam belül tartani. Ő volt az erősebb, kivágta az ajtót, én meg újra futottam. Valaki kiabált, hogy arra menjek, így kerültem egy Lenkey utcai lépcsőházba. És akkor kiértek a rendőrök.

Ágnest és a segítségére siető Zoltánt a mentők látták el a helyszínen a kórházba szállítás előtt, több sebből véreztek mindketten. A férj időközben autójával Ausztriába menekült, ott fogták el. Négy nap múlva a lépcsőházban szóltak Ágnesnek, hogy van a padláson egy kabát és egy pár férficipő, tud-e róluk valamit? A férjéé volt. Ott állt lesben, várta csendben, hogy hazaérjen. Hangtalanul akarta meglepni? 

Gondoskodni kell a lakhatásukról

Ágnesnek ezzel még nem értek véget a drámai hónapok. Vissza kell szereznie fia bizalmát, a kamaszt nyilvánvalóan megrázták a történtek, és gondoskodnia kell lakhatásukról is. A házukat és egy közös lakásukat azonban a férj módszeresen szétverte. Kitépte a vezetékeket, leverte a csempéket, letörte a csapokat, kiütötte az ablakokat, ajtókat. Nincs egy ép négyzetméter sem a lakásban. A fiatal nőnek újra fel kell építenie az életét és egyedül kell otthont biztosítania a fiának. Hogy ez mielőbb megtörténhessen, abban olvasóink is segítik a Jóakarat hídján. Ágnesnek most minden segítség egy-egy lépcsőfok a napfény felé. Végül ő is kért még valamit:

– Szeretnék köszönetet mondani mindenkinek, aki segített és segít. Különösen a kollégáimnak és edzőtársaimnak, akik az elmúlt négy hónapban mellettem álltak, s bár velem együtt rettegtek, támogattak engem. Köszönöm Zoltánnak, hogy abban a kritikus percben bátorságával megmentett és annak az ismeretlennek, aki behívott a lépcsőházba. Az életemet köszönöm!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Lerakták az új Csik Ferenc Uszoda alapkövét Sopronban - fotók

Lerakták az új Csik Ferenc Uszoda alapkövét Sopronban - fotók
Felavatták a sátortetős strandmedencét, lesz hol úszni a vízi sport kedvelőinek az építkezés idején. Tovább olvasom