Kisalföld logö

2019. 02. 16. szombat - Julianna, Lilla -2°C | 9°C Még több cikk.

A százéves Mária nénit köszöntötték Sopronban

Százéves Rozmán Vilmos Istvánné Mária néni, akit a jeles nap alkalmából a város vezetése is felköszöntött az Ikva Nyugdíjas Otthonban. Az ünnepelt húsz évet is letagadhatna korából és szívesen mesél a múltról.
A Zagyvaszántó melletti faluban, Apcon 1918. május 4-én megszületett Várhegyiék negyedik gyermeke, Mária. Ki tudja ma már, mit gondolt róla a szülésnél segédkező bábaasszony, azt nyilván nem sejthette, hogy száz évvel később Sopron polgármestere visz neki virágot a századik születésnapjára. Pedig pontosan ez történt; az Ikva Nyugdíjas Otthonban lévő apró kis szobában, vakuk és kamerák fényében fürödve, az alkalomhoz öltözve fogadta a város gratulációját Várhegyi Mária, azaz Rozmán Vilmos Istvánné. Bár lábai már nem olyan szófogadók, mint kellene, az ünnepelt arcára nem vésett túl mély barázdákat az évszázadnyi idő, és bár van, amit már befed az emlékezet köde, Mária néni szívesen mesélt magáról.
A szemüveg az arcokhoz kell, hogy rámosolyoghasson a köszöntőire. Rozmán Vilmos Istvánné százévesen is szívesen olvas. Fotó: Magasi
– Heten voltunk testvérek, én voltam a középső gyerek. Fiatalon Törökbálinton voltam az apácáknál, arra jól emlékszem, hogy 1940. május elsején volt az első munkanapon. Budapesten egy klinikára kerültem nővérnek, ott egy orvos látott bennem spirituszt és elintézte, hogy műtősnő legyek. Ki is jártam az iskolát és meg is szerettem a munkámat – révedt a múltba Mária néni, akinek főkönyvelő férjét helyezte később a soproni szanatóriumba a minisztérium, így közös életüket a leghűségesebb városban folytatták. A feleség is a szanatóriumba került, de aztán nem maradhatott egy munkahelyen a házaspár. A fiatalasszony a kórház műtőjében dolgozott, ám egy alkalommal a megyei főorvost – akit még soha nem látott – kizavarta a folyosóról, mondván, ott civil ruhásoknak semmi keresnivalójuk. Tetszhetett a főorvosnak a tűzrőlpattant, határozott hang, mert felkérte az akkor nyíló vérellátó állomás vezetésére. Mária néni itt dolgozott évtizedekig, mesélte, volt olyan kiszállásuk, ahol egy nap háromszáz véradót szúrt meg egymaga.

Rozmán Vilmos Istvánné ma is szemüveg nélkül olvas, saját gobelinjei díszítik szobáját, s elárulta, az otthonban az a legjobb, amikor együtt énekelnek.

hirdetés

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Fertő parti dugó és bosszúság, második rész: azt mondják műszaki oka is volt a dugónak

Fertő parti dugó és bosszúság, második rész: azt mondják műszaki oka is volt a dugónak
A parkolódíjakat nyugtázó pénztárgép telekommunikációs rendszerrel kapcsolódik a NAV-hálózathoz. E… Tovább olvasom