Zsófi már jó utakon gurul - Jutna másnak is a soproni lány akaraterejéből

Schőberl Zsófia néhány nap múlva ünnepli huszadik születésnapját. Leérettségizett, felvételt nyert a Soproni Egyetem közgazdaság-tudományi karára, de előbb elvégzi a Fáyban a technikumot. Tele van tervekkel, dolgozik, vezetni tanul, próbál egyre kevésbé támaszkodni segítőire.

A cserfes lányra emlékezhetnek hűséges olvasóink, hiszen szinte születése óta nyomon követjük a sorsát; a nehézségeket, a fájdalmakat, az őssejtbeültetéseket, az operációkat. Ott voltunk, amikor iskolába ment, a Jóakarat forintjaival segítettük, amikor egy terápia miatt átrepülte az óceánt.

Koraszülött volt, agyvérzést kapott, mozgásában korlátozva él, akaraterejéből viszont jutna másnak is. Schőberl Zsófia technikumba, utána pedig egyetemre megy, nyáron dolgozik, közben autóvezetést is tanul. Rengeteg munka és lemondás van az eredmények mögött a családja részéről is, de mindent megér a kiegyensúlyozott élet. 

Amikor Zsófi született, édesanyja 29 hetes terhes volt, a kislány mindössze egy kiló húsz dekát nyomott, oxigénhiányt, később agyvérzést állapítottak meg nála. Családja mindent megtett a fejlesztéséért, a Pető-intézetbe hordták, kipróbálták a Dévényi-módszert, a lovaglást, úszást, gyógytornát, masszázst, lézeres kezelést. Minden bizonnyal erőfeszítéseiknek is köszönhető, hogy a lány két bottal járni képes, bár az utcán biztonságosabb számára a kerekesszék. Ám a terápiák és a szülői támogatás sem lett volna eredményes Zsófi akarata nélkül.

– Amikor a kis létszámú, családias harkai osztályból átkerültem a középiskolába, az azért kemény volt. Időbe telt, amíg el tudtam fogadtatni magam és megtaláltam a helyemet. Amikor a legmélyebben voltam, akkor döntöttem el, nincs mindig szükségem külső segítségre ahhoz, hogy belül jól érezzem magam. Azóta tudatosan igyekszem pozitív maradni – mondja fülig érő mosollyal Zsófi. A jól sikerült érettségi után hamarosan a sikeres felvételinek örülhetett, de édesanyja meggyőzte, hogy végezze el a technikumot is. Így Zsófinak meglesz a logisztikai ügyintézői végzettsége, az egyetemen pedig kereskedelmi és marketing szakra jár majd. Egyáltalán nem tart a nehézségektől, frappáns válasza van az ezt firtató kérdésre: „egyetemre csupa intelligens ember jár, nem lehet gond".

Zsófia az édesanyjával, Zsuzsannával.

Az elfogadás a fiatal lánynál kulcsfogalom, húsz éve során bőven szerzett jó és rossz tapasztalatokat egyaránt. De szívesebben gondol a pozitív élményekre, arra a nyári kirándulásra például, amikor a Lajtha László Néptáncegyüttesben táncoló édesanyját elkísérte a németországi Brennbergbe. A fellépések mellett kirándulásra is volt lehetőség és a vendéglátók nem fogadták el azt az érvet, hogy kerekesszékkel nem lehet hegyet mászni az erdőben. Lehetett. Öt kilométeren keresztül cipelték a lányt a köveken keresztül, de Zsófi mosolya minden bizonnyal kárpótolta lovagjait.

„Ilyen kirándulásban még sosem volt részem, gyönyörű volt!" – meséli lelkesen. Aztán a munkatársait említi, akik között nagyon jól érzi magát a nyári munkán. „Elfogadtak olyannak, amilyen vagyok. Nem azt nézik, mire nem vagyok képes, hanem azt, hogyan dolgozom. Ez nekem sokat jelent" – zárja Zsófi és az órájára néz.

Mennie kell, várják a feladatok. Nem állíthatják meg holmi kis akadályok.