Sulyok Gabriella grafikusművész érdemelte ki a Pro Urbe Sopron díjat

Nagy meglepetés volt a számomra, hogy nekem ítélték a Pro Urbe Sopron díjat. Korábban már kétszer részesültem Sopron kultúrájáért kitüntető címben, s igazán nem vártam, hogy egy újabb elismerést kapok szülővárosomtól.

Sopron iránt érzett szeretetem megszállottságnak is beillik, hiszen állandó honvágyam van: képzőművészeti főiskolás korom óta Budapesten élek, pár iraki évet leszámítva. Mégsem tudnám magam elképzelni soproni műterem nélkül.

Gyakran utazom haza, s ilyenkor tekintetemmel végigsimítom a belvárost és a lenyűgöző Tűztornyot. Érzem, itt minden kőhöz-falhoz-fához közöm van, s gyönyörködtet például a város hajlított ívű utcáinak sora is.

Rádöbbentem, olyan ez, mintha Sopron védőn átölelné az itt élőket. Mindez bensőségességet, oltalmat jelent a számomra. Valószínű, hogy ezt a sok évtizedes hűséget jutalmazták a hűségnapi díszközgyűlésen

- nyilatkozta derűsen a Kisalföldnek Sulyok Gabriella Munkácsy-díjas grafikusművész.

Sulyok Gabriella: Sopronban érzem, minden kőhöz-falhoz-fához közöm van.

– S hogy miért a grafikusi pályát választottam, s nem a festőművészit? A világért sem szólom le a festészetet, ám a színek nem arról szólnak, mint a vonalak. A rajz és a tónus nyelve szigorúbb: fekete-fehér. Csak a vonalak között felragyogó fények oldják ezt a nyugvó rezzenéstelenséget, amelyben mégis, keresetlenül is megtalálható a líra, de az epika is. Vonalakba foglalva megérlelni a valóságot, összeépíteni benne mindent, ami érdekel a világból, ez éltet. Sokszor elgondolkodom: olyan szép és isteni a bennünket körülvevő természet. Miért nem lehet aggyal, kézzel, lélekkel ilyet kreálni? Még ha sikerül is egy-egy műalkotás, akkor is csak töredéke annak a felfoghatatlan kisugárzásnak, ami az univerzumból és földi leképeződéséből fakad – vallja a grafikusművész, aki jövőre születésének kerek évfordulóját ünnepli.

Ebből az alkalomból szülővárosában, de Budapesten is életmű-kiállítással tisztelegnek művészete előtt.

Sulyok Gabriella annak idején a Képzőművészeti Főiskola elvégzése után a Színház- és Filmművészeti Főiskola rendező–operatőr szakos hallgatója is volt.

– A 2018-as esztendő filmes munkám újabb sikerét is elhozta számomra. A Nemzetközi Képzőművészeti Filmszemle nyolcvannyolc versenyfilmje közé beválogatták az Üzenet című hétperces etűdömet – folytatta a kitüntetett.

– A film a rajzzal rokonságban lebegő síkokkal, a földön árnyékokkal operálva érinti meg az ember képzeletvilágát. Nagy meglepetés volt, hogy a vörös szőnyegen állva tudtam meg, díjat nyert az Üzenet. Stílszerűen szólva jó üzenet volt ez számomra is...