Sopron nagyipara lehetne a turizmus

Kerekasztal-beszélgetést szervezett a Kisalföld soproni szerkesztősége a város idegenforgalmáról. Meghívott vendégeinkkel abból indultunk ki, hogy míg máshol nőtt, Sopronban csökkent a vendégéjszakák száma. De nem akartunk leragadni a problémánál, sokkal inkább arra voltunk kíváncsiak, kinek milyen ötlete, stratégiája van a megoldásra. 

– Kezdjük az alaphelyzettel: milyen okok vezettek el oda, hogy csökkent Sopron népszerűsége?

Taschner Tamás, a Sopron–Fertő-táj Turizmusáért Egyesület elnöke, idegenvezető:

– Összetett a probléma, de tény, hogy a rangsorban Sopron a legnagyobb vesztes. A szálláshelyeken vendégmunkások alszanak, a szakemberek nagy része külföldön dolgozik, ez a vendéglátóhelyeken a minőség csökkenéséhez vezetett. Ha most meg akarnánk nyitni egy négy-, pláne ötcsillagos szállodát, nem találnánk hozzá megfelelő személyzetet. A legnagyobb problémáról ugyanakkor húsz éve beszélünk, s még mindig itt tartunk: nincs a városban közmegegyezés ezen a területen. Vannak elképzelések, de nincs közös koncepció. A szálláshelyek felélik az infrastruktúrájukat, kevés a hotelfejlesztés, a fertőrákosi témapark volt az elmúlt idők egyetlen újdonsága a vonzerők tekintetében. 

Horváth Vilmos, a Magyar Kereskedelmi és Iparkamara turizmusért felelős alelnöke:

– Ráadásul az utazási szokások is megváltoztak. A SZÉP-kártyával a belföldi turizmus lendületet vett. Csakhogy az emberek oda mennek autóval, ahová másfél óra alatt elérnek és ahol élményeket nyújtanak. Komplex élményt. Wellnesst, gasztronómiát, különlegességeket és programokat. Felgyorsult világunkban önmagában már nem vonzó a történelmi belváros, az épített és a természetikörnyezet. A kulcsszó az élmény lett. 

Barcza Attila önkormányzati tanácsnok, idegenforgalmi szakember: 

– Részben egyetértek. De az elmúlt években nehezítették a helyzetet például a nagyberuházások is. A Tűztorony még mindig attrakció, ha már itt van, mindenképpen megnézi a vendég. Az idegenforgalom területén mindenkinek lenne tennivalója; a szállásadóknak, a borászoknak, az idegenvezetőknek, a vendéglátósoknak. A szállodák fejlesztését szükségesnek és egyben jó lehetőségnek látom.

Bartha György, a Hotel Lövér igazgatója:

– Fejleszteni tényleg kell, ehhez azonban forrásra is szükség lenne... Ötven éve vagyok a szakmában, két éve vettem át az akkor veszteséges Hotel Lövér üzemeltetését. A bezárt Fagusnak mi lehettünk volna a nyertesei mint legközelebbi szálloda, de be kell vallanom: nincsenek fagusos vendégeink. Tisztázni kellene, miért jöjjön a turista Sopronba. A Tűztorony jelkép, de nem cél. A város vezetésének úgy kellene az idegenforgalomra gondolnia, mint egy ipari parkra, annak produktumát pedig el kell adni a piacon. 

 – A szakemberek évek óta hangsúlyozzák, s már itt is kimondták: egy szép belváros, torony, felújított utca kevés az idegenforgalomhoz. Sopron miért tart még mindig itt?

Horváth Vilmos: – Azért a város neve még mindig jól cseng, de valóban el kell tudni adni. Sopron Audija lehetne a turizmus, minden adottsága megvan ehhez. De szükség lenne egy emberre, aki az egészet a hátára veszi, viszi és az ágazat szereplőinek bizalmát is bírja. 

– Ha már az ágazatoknál tartunk: a borászok, a bor kiút és attrakció is lehetne egyben...

Orosz Csaba, a Sopron Borút Egyesület új elnöke: 

– Sok értelme nem lenne annak, ha hibást keresnénk, mert mindenki az. Sopron másfél nap egy turistának, mert ennyi idő alatt már mindent látott, amire kíváncsi lehetett. Igen, a bor és a gasztronómia lehetne kiút. De a soproni bor nincs definiálva, az egész ágazat elkényelmesedett. Az ezredforduló óta láttuk a soproni borturizmus tündöklését, aztán a bukását is. Minden ment a lecsóba... Mondjuk ki: a borturizmusunk csapnivaló, borturista alig van, ők is a legvakmerőbbek közül kerülnek ki. A boros programok színvonaltalanok, a honlapunk egy éve nem működik. Teljes megújulásra van szükség, most legalább a szándék megvan rá, talán az összefogás is. Vissza kell hoznunk a minőséget, el kell felejteni a pop-cornt meg a langallót. Sokat kell dolgoznunk és csak magunkra számíthatunk!

 – Nálunk miért nincsenek szervezett bortúrák, látogatások, élményszerű bemutatók?

Orosz Csaba: – A soproni tradíciók egészen mások, mint az ország többi borvidékén. Nincsenek pincék a szőlőkben, a bort a városfalakon belül mérték. Ebből a hagyományból ma sem engednek a borászok, a szőlőkben építkezni sem lehet. Borászatok, kimérések vannak, de szétszórva. Borutcáink sosem lesznek, a klasszikusnak mondott borkóstoló nem soproni tradíció. Ugyanakkor vissza kell szereznünk a helyünket a bortérképen. Újra kell gondolni a soproni bort...

Barcza Attila: – Amiről mi itt mint célról beszélünk, az már el is kezdődött. A kormány a Sopron–Fertő-tájat kiemelt turisztikai fejlesztési térséggé nyilvánította és hatvanmilliárd forintot szán a fejlesztésekre. Lesz környezetszépítés és élményalapra épülő attrakciófejlesztések is.

Taschner Tamás: – Ez igaz és ez örvendetes is, csakhogy önmagában nem lesz elég a továbblépéshez. Nemzetközi térben is át kell gondolni a lehetőségeinket: maszázezer forintból egy fapados légitársasággal bármelyik európai város elérhető. Nagyobb a verseny...

Barcza Attila: – A fejlesztések a versenyképesség irányába hatnak. A Fertő tó vízi és ökoturisztikai fejlesztése hatalmas, 23,5 milliárdos beruházás előtt áll. A Lőver-program a városrész komplex fejlesztését jelenti, megépül a nemzeti konferencia-központ, ami várhatóan rengeteg vendéget jelent majd. Felújítjuk a belváros utcáit, ez utóbbi a soproniak és turisták közös érdeke, hiszen még mindig a történeti belvárosunk az egyik legnagyobb erősségünk. Megújul a Szent Mihály-templom, múzeumnegyed épül, befejeződik a Várkerület-felújítás, átalakul a Széchenyi tér, a Paprét, parkolóház épül. Megújul a Lenck- és Russ-villa, a Zichy–Mesko-, Esterházy-palota, lesz belvárosi homlokzatfelújítás...

 – Ez mind nagyon jó lesz, de nem valószínű, hogy egy ekkora versenyben, ami ma Magyarországon a vendégekért megy, jelentős szerepet játszanának múzeumok és térfelújítások...

Bartha György: – Azt kell nézni inkább, kinek dolgozunk. A gyerekes családoknak, amelyek hosszú hétvégére és az iskolai szünetekben jönnek, valamint a nyugdíjas korosztálynak, mert nekik van szabadidejük. Számukra kell programot és élményt kínálni. A feltételeket a város tudja megteremteni, célirányos pályázatokat kellene kiírni, megszervezni a közlekedést, mert egyik helyről eljutni a másikra is problémásma már. A városmarketing sem megfelelő. 

Orosz Csaba: – Csakis összefogással, újragondolva lehet változtatni! A város marketingjében kellene hangsúlyosabb szerepet szánni a bornak is. 

Taschner Tamás: – Egységesebben kellene kezelni az egész ágazatot. Annyi mindenünk van, például nem beszéltünk Lisztről, a fogászati és szépségturizmusról, egy sor kuriózumunkról. De a város például öt különböző szlogent használ, holott egyre lenne csak szükség, most több intézmény is dolgozik a terepen, mindenki csinál mindent, így szétforgácsolódnak az energiák. Tudatosabb irányításra volna szükség. 

Horváth Vilmos: – Együtt, széles összefogással, az önkormányzat meghatározó, de nem jelentős szerepvállalásával, politikamentesen és profin kell működtetni a turizmust mint Sopron meghatározó iparágát! Ezzel készíthetjük elő a több mint hatvanmilliárdos fejlesztés gazdasági hasznosulását.