Osztrák munka - Sokan irigylik az Ausztriába átjárókat

– A hivatalos adatok szerint már nem nő kiugróan az Ausztriában dolgozó honfitársaink száma, pedig Nyugat-Magyarországon azt látjuk, hogy egyre több ismerősünk keres állást a határon túl. Lehet, hogy még mindig sok magyart feketén alkalmaznak az osztrákok?

– Stagnál az Ausztriába átjárók száma, nincs e téren ugrásszerű emelkedés, mert a jó szakemberek, akik váltani akartak, már elmentek külföldre dolgozni, az osztrákok pedig olyanokat akarnak alkalmazni, akiknek megfelelő a végzettségük, a felkészültségük. Emellett persze folyamatosan van felvétel a képzettséget nem igénylő területeken. Nyár végén, ősz elején biztosan több honfitársunk dolgozik szomszédainknál, mint ami a hivatalos adatokban szerepel, mert ez a mezőgazdasági munkák szezonja. Sok a magyar a szőlőszüreteken, paradicsomot, paprikát szednek főleg Pomogy környékén, spárgával, hagymával foglalkoznak – és sokan feketén. Úgy vélik, munkaadók, dolgozók is többen, hogy különben nem érné meg. Akiket viszont tartósan alkalmaznak osztrák gyárak, hivatalok, azok be vannak jelentve, juttatásokhoz is hozzájutnak.

Korán indulók

– Mennyire jellemző, hogy azért hagyják abba a magyarok az Ausztriába ingázást, mert belefáradnak a mindennapos utazásba, abba, hogy a határon gyakori a torlódás?

– Megterhelő számukra a munkába járás, és ez még jobban megviseli őket amiatt, hogy a határon rendszeressé vált az ellenőrzés. Akik korábban indulnak munkába, azok jobb helyzetben vannak, akik később, azoknak rosszabb, mert napközben nagy a forgalom az utakon. De emiatt nem keresnek újra itthon munkát, tudják, hogy ezzel jár az ingázás.

Kuntz Zoltán, évekig dolgozott Ausztriában, könyvet írt az ingázólétről.

A legjobbak mennek

– Változott a magyar vendégmunkások elfogadottsága az osztrákoknál az utóbbi években?

– Sok országból érkeznek munkások az osztrákokhoz, ezt megszokták és a magyarokat könnyebben elfogadják. A kint dolgozókról az eddigiek alapján pozitív kép alakult ki, megbecsültség terén jól állunk. Ennek az is oka, hogy a legjobbakat kapják meg közülünk az osztrákok, a legjobbjaink mennek el minden szakmában, a képzettek, a rátermettek, a tehetségesek. Egy rokonom Salzburg melletti panzióban dolgozik, tele van magyarokkal és elégedettek velük a tulajdonosok, a vendégek is. A szakács is magyar, úgy főz, hogy keveri a magyar és az osztrák gasztronómia hagyományos elemeit.

Albérlők

– Azok az ingázók, akik a Nyugat-Dunántúlon születtek, nem örülnek a konkurenciának, annak, hogy a távolabbi országrészekből sokan azért költöznek ide, hogy Ausztriában keressenek munkát.

– Valóban van különbség az itt született Ausztriába ingázók és az emiatt távolabbról ideköltözők között. Előbbiek könnyebben megtanulják, hogyan felelhetnek meg az osztrákoknál és jobban beszélnek németül. Utóbbiak kevésbé, de nem kevesebbek, nem kell lenézni őket azért, mert más kultúrkörből érkeznek. Érthető, hogy azért jönnek ide, mert szeretnének ők is jól keresni. Még rosszabbul élnek, nagy szükségük van a pénzre, ezért többet mernek kockáztatni, a piszkosabb feladatokat is elvégzik, alacsony órabérért is vállalnak munkát, ami persze feszültségeket szül. Sokszor a földeken napi tizenkét órában dolgoznak, értenek a mezőgazdasági munkákhoz, amivel óránként öt eurót keresnek. Az kaphat ennél többet, akinek szakmája van, és a távolabbi országrészekből érkezőknek nincs állandó lakhelyük se a környéken, az albérletárak pedig magasak.

Feszültség

– Érezhetően irigylik az Ausztriába ingázókat a nem ingázók? Azt például sokan mondják, hogy ha kint fizetnek adót és onnan kapnak a magyarnál jóval magasabb családi pótlékot, akkor a gyerekeiknek itthon nem járna sok minden ingyen...

– Érezhető ez a fajta irigység. Ezt azért tudom, mert írtam arról a blogomban, hogy szobrot kellene állítani az Ausztriába ingázóknak, ugyanis áldozatai is vannak a napi ingázásnak, annak, hogy sokan helyben nem találnak jó megélhetést adó munkát. A jegyzetemre sokan feldühödött hozzászólással reagáltak. Ezekből a megjegyzésekből kiviláglott, mennyire irigylik az itthon dolgozók az ingázók béreit, juttatásait. Ők azonban ezért nem keveset tesznek. Mindkét álláspont mellett nyomós érveket lehet felsorakoztatni, de egyik oldalnak sincs teljesen igaza.

Utódok reménye

– Az ingázók többsége, aki nyilatkozott az IngáZóna rovatnak, nem a sajátjához hasonló jövőt szán a gyerekeinek. Inkább taníttatná őket, hogy hazánkban kapjanak jól fizető állást vagy távolabbi nyugati országba mehessenek.

– Igen, jellemzően minőségibb életpályát szánnak nekik, azt szeretnék, ha orvosok, mérnökök lennének. Mivel kijárnak dolgozni, így jól keresnek, lehetővé tudják tenni gyerekeiknek, hogy egyetemre járjanak. Jobb életet kívánnak nekik a sajátjuknál, és ez a szándék azt is mutatja, hogy azért nem fenékig tejfel az Ausztriába ingázás. Útközben többen balesetet szenvedtek, sokan a munkahelyükön sérültek meg, és ha nem voltak bejelentve, nem volt biztosításuk, nagy bajba jutottak.

Vállalkozó kedv

– A vállalkozó kedvet növeli az Ausztriába ingázás?

– Akik az ingázás miatt elkezdenek jobban keresni, először az adósságaikat fizetik ki. Aztán vesznek egy jó autót, magasabb életszínvonalon kezdenek élni, majd igyekeznek félretenni. Többségük nem veri a fogához a garast, de mindenki próbál tartalékot képezni. S amikor elkezdenek ingázni, sokan azt tervezik, hogy ha elegendő pénzt összegyűjtenek az Ausztriából kapott bérükből, akkor vállalkozásba fognak itthon. Aztán telnek az évek és később is kevésnek érzik a félretett összeget ehhez, félnek attól, hogy nem lesz a vállalkozásuk sikeres és akkor elvesztik a tartalékukat. Sokáig dédelgetik az álmukat, de halogatják a megvalósítást. Arra vágynak, hogy itthon legyenek vállalkozók, sokuknak ez a titkolt vagy bevallott célja. Ugyanakkor az ingázás, a kinti munka arra tanítja őket, hogy józanabbnak, realistábbnak kell lenniük, megszoknak egy másik munkamorált, megkeményednek. Jobban látják a csapdákat.