Klingenbach-i halálos baleset - "Kegyetlenül haragszom a vétkes autóvezetőre"

Gyászol a Novák család: gyorshajtás vétlen áldozata volt az asszony

– Kegyetlenül haragszom arra a soproni autóvezetőre, aki isten tudja, miért, de eszeveszetten száguldott. Felelőtlen előzése miatt ütközött frontálisan feleségem kocsijával. Teréz a helyszínen meghalt. Az okozó autóban ülő pár és a kisgyerekük is súlyosan megsérült. Jómagam is Ausztriában dolgozom, naponta ingázok, de az nem lehet mentség, hogy „sietek". A közlekedés veszélyes dolog, életünk pedig csak egy van. Inkább arra vigyázzunk, semmint az időre, mert az bármikor megbosszulhatja magát. Esetünkben is ez történhetett, amelynek vétlen áldozata volt a feleségem – veti szomorú tekintetét az égő gyertya mellett lévő fotóra az egyik pillanatról a másikra özveggyé vált férj, Novák Zoltán.

A képen felesége, akiről az első pillanatban is látható, hogy kedves, bájos, csinos asszony volt. Szekszárdon biztosítási ügynökként is dolgozott, Sopronban egy kft.-t vezetett, emellett Ausztriában vállalt munkát.

A Szekszárdról hét éve Sopronba költözött házaspárt a balesetet megelőzően meglátogatta az asszony lánya, Csilla.

Gyertyafény mellett gyászol odahaza az elhunyt asszony férje, Novák Zoltán; középen Csaba, jobbra Márk, a meghalt nő egyik unokája. Fotó: Magasi

– Nem tudom, miért, de úgy éreztem, el kell mennem Sopronba tízéves fiammal, Tamással, hogy édesanyám hadd örüljön az unokájának. A pünkösdi ünnep jó alkalom volt erre – mesélte Csilla. – Édesanyám és férje, Zoltán nagy örömmel fogadtak bennünket. Mivel Tamásnak nagyon ízlett az osztrák üdítő, édesanyám úgy gondolta, kiugrik még Ausztriába, hoz belőle pár dobozzal és igazi osztrák csokikat is. Aztán hiába vártuk vissza. Egy idő után hívtuk telefonon, de nem vette fel. Ilyet sosem csinált, mindig fogadta a hívásunkat, vagy visszahívott.

– Nekem pedig akkor szombaton délután wimpassingi munkahelyemre kellett még indulnom – vette át a szót Novák Zoltán. – Beültem a másik autónkba. Bekapcsoltam a rádiót, s az osztrák adón hallottam, baleset miatt nagy a torlódás Kelénpatak térségében. Akkor még nem is gondoltam arra, hogy Teréz karamboljáról lehet szó. Engem is letereltek az érintett útszakaszról, így nem láthattam a roncsautókat, amikből felismerhettem volna feleségem kocsiját. Másnap reggelre sem került elő Teréz. Ekkor már nagyon aggódtunk, elmentünk a soproni rendőrségre, bejelentettük az eltűnését. Aztán arra gondoltunk, Ausztriában is keresni fogjuk. A kelénpataki nagy körforgalomnál ekkor pillantottuk meg feleségem Renault-ját, amely hihetetlenül össze volt törve. Teljesen kétségbeestünk, s azonnal az osztrák rendőrséghez fordultunk. Az első részvétnyilvánítást egy osztrák rendőrnőtől kaptuk.

– Mikor hazajöttünk, az itthon maradt rokonok mondták, a soproni rendőrök kiderítették, mi történt, ők is kerestek bennünket – folytatta Zoltán.

– Egy haláleset mindig megrázza, egy értelmetlen halál pedig egyenesen sokkolja az embert. Végtelenül aranyos, talpraesett, a jég hátán is megélő asszony volt a feleségem. Nagyon sajnálom, hogy csak tizenegy éve házasodtunk össze, s nem ismerhettem meg őt már jóval korábban.

– Ő volt a minden, ez a legjobb szó rá – tette hozzá Csilla, az elhunyt lánya, míg Csaba, Teréz fia a következőképpen fogalmazta meg a gondolatait: – Mindig ott volt, ahol a legtöbbet tudott segíteni. Soha nem felejtjük el édesanyánk jóságát.