Kedves rabság az állatbirodalom

– A papagájaink ausztrálok, s van svájci szánentáli kecskénk. Csipognak a portánkon olasz Leghorn-tyúkok és holland törpetyúkok. Vigyáz a házunkra ősmagyar erdélyi kopó, német juhászkutya, német törpetacskó. Ősmagyar kacsa, francia alpesi hegyi kecske és még sorolhatnám, mi mindenféle állat színesíti az életünket.

Tréfásan azt szoktam mondani, udvarunkon az állatsereglet egy része megidézi szinte az egész uniót. A hideg hónapokban pedig legalább száz verebet és balkáni gerlét teleltettünk át – avat állatszeretetének részleteibe Tuba Jenő. – Az állatokkal való törődés ugyanakkor kölcsönös, mert mi is érezzük a tőlük érkező pozitív impulzusokat. Kapunk tőlük tojást, tejet, méhészkedünk, tehát mézet is, a kutyák pedig valójában családtagok. Egy dolog azonban tilos nálunk, ez pedig az állatok levágása.

Tuba Jenő nyugalmazott vezető mentőtiszt kedvenceivel, állatseregletének egy részével. Fotó: Magasi Dávid

– S hogy miképpen is kezdődött az állatok iránti rajongás? A Rábaközből származom, s olyan családban nőttem fel, ahol a természetközeliség adott volt, életmódban és mentalitásban egyaránt – folytatta Tuba Jenő. – Aztán az elmúlt évtizedekben néha azt kellett tapasztalnunk, nem is mi keressük az állatokat, hanem ők találnak ránk. Ha elkóborolt valahonnan egy kutya, biztos, hogy a térdem mellett kötött ki. Másrészt sérült állatokat is gondoztunk, ápoltunk, így áramütést szenvedett postagalambot és egy, a kerítésbe beszorult őzet is kimentettünk. Az egzotikusabb állatokat pedig kisállattenyésztőktől szereztük be. Idővel állatseregletünk érzékszerveink megnyújtott részévé váltak, jeleznek, ha például bent a házban szól a telefon s mi kint azt nem vesszük észre.

Tuba Jenőék korábban sokat utaztak egész Európában, így könnyen megbékéltek azzal a gondolattal, hogy megsokasodott állataik miatt a hosszabb távollétről immár le kell mondaniuk. – Ez egy kedves rabság – teszi hozzá a családfő.