Határőr volt és az is maradt Fertőrákoson - retro fotók

Csapó Imre a határ mellett született és itt is élte le az életét Fertőrákoson. Huszonhét hónap sorkatonai szolgálat után huszonnégy éven keresztül határőr hajóvezető volt a Fertőn. A rendszerváltás után múzeumot hozott létre a határőrizet relikviáiból, a kertjében egy működő vasfüggönyt is telepített. Kincseit ugyan a Soproni Múzeumnak adományozta, de a nyugati határszakasz védelméről ma is szívesen mesél. 

Csapó Imre a határ mellett született és itt is élte le az életét Fertőrákoson. Huszonhét hónap sorkatonai szolgálat után huszonnégy éven keresztül határőr hajóvezető volt a Fertőn. A rendszerváltás után múzeumot hozott létre a határőrizet relikviáiból, a kertjében egy működő vasfüggönyt is telepített. Kincseit ugyan a Soproni Múzeumnak adományozta, de a nyugati határszakasz védelméről ma is szívesen mesél.

Francia újságírókkal szinte egyszerre csengetünk Csapó Imre házánál. A Páneurópai Piknik harmincadik évfordulója nemcsak a magyaroknak jeles ünnep – ez azt is jelenti.

Egykor ilyen készüléken tartották a kapcsolatot. Fotó: Magasi

Házigazdánk, Csapó Imre mindent tud az egykori határzárról, lévén, hivatásos határőrként dolgozott a Fertőn, a rendszerváltás után pedig magánmúzeu­mot hozott létre a kertjében.

– Itt állt a működő vasfüggöny, itt meg az őrtorony – mutatja ma már csak a helyét a leglátványosabb relikviáknak Csapó Imre. Szinte mindent a Soproni Múzeumnak adományozott, de még így is találunk izgalmas tárgyakat az egykor múzeumként szolgáló konténer mélyén.

„1980. május 30-án 5 óra 40 perckor lopott török kamionnal három fő magyar állampolgár kitörési kísérletet hajtott végre a Bécsi úti közúti kilépőnél."

„1968: NSZK gépkocsiban nyugatra akartak csempészni egy NDK nőt és egy férfit a közúti FEP-nél" (forgalom-ellenőrzési pont).

„1980. január 31-én a GYSEV- pályaudvaron a FEP kutatói három fő román állampolgárt fogtak el, akik a vagonban voltak megbújva."

Honvédelmi bizottság kihelyezett ülése.

Olvassuk az egykori jelentéseket, nézegetjük a régi fotókat. A nyugati határszél falvaiban őrsök működtek, a határ negyven kilométeres mélységében a határőrség ellenőrzött mindent, ami mozgott. A civil ruhások már Komáromban vagy Csornán felszálltak a vonatra és a buszokra, a határőrök mindenkit ellenőriztek. Az ötvenes években csak az jöhetett Sopronba és a környék falvaiba, akinek meghívólevele volt, de az ellenőrzés még évtizedekig jellemző maradt. Akit pedig sorkatonaként határőrnek vittek, az biztos lehetett benne, megbízhatónak tartják.

– Akinek külföldön élő rokona volt, az nem is lehetett határőr. Alaposan megválogatták a fiúkat, úgy hívták ezt akkor, hogy lekáderezték – merül vissza velünk a múltba Csapó Imre. Fertőrákosiként őt Sopronba vitték sorkatonának huszonhét hónapra. Aztán huszonnégy évet szolgált hivatásosként. Hajóvezető volt a Fertőn, többek között azt is figyelte, hogy a vízi járművek ne menjenek a kijelölt területen túl. Csapatmunka volt ez, talán emiatt is érezte úgy, hogy nyugdíjba vonulása után sem fordít teljesen hátat a szervezetnek. Először csak arra gondolt, hogy ha leül majd a régi bajtársakkal nosztalgiázni, korabeli tárgyak vegyék körül. De aztán jócskán túlnőtt ezen a gyűjtemény.

Csapó Imre fiatalon.

– A rendszerváltás után már tudatosan vásároltam is tárgyakat, sok minden került volna akkor a kukákba, ha nem mentem meg. Voltak itt kézi páncéltörő gránátvetők, kézigránátok, aknatelepítéskor használt arcvédők is. A tablókon a határőrizeti rendszerek változásai is nyomon követhetők voltak, egy terepasztal pedig az aknamezős határvédelmet mutatta be. A Páneurópai Piknik huszadik évfordulóján nyitottam meg a közönség előtt is a magánmúzeumot, tíz évig fogadtam az érdeklődőket. Átlag ezerötszázan nézték meg évente. Most már ez is történelem, átadtam mindent a Soproni Múzeumnak. Eladom a házat, nem tudom tovább ezt csinálni, így pedig mégis fennmarad a gyűjtemény – mondja Csapó Imre. Ahogy nézegetjük a fotókat kisimul az arca, a fiatal Csapó zászlós mesél: volt egyszer egy vasfüggöny, kiépített jelzőrendszerrel...