Élni jöttek, nem meghalni

„A 71 – avagy a prímszám átka" című színmű létrehozásában a felvidéki magyar gyökerekkel rendelkező osztrák zeneszerző, Ferry Janoska is közreműködött: őt kérte fel a rendező a kísérőzene megkomponálására.

– Először nem akartam elvállalni a feladatot, mert igen érzékenyen érintett a téma. Ugyanis annak idején engem és nővéremet is autóban, egy átalakított benzintankban csempésztek át a szabad világba Pozsonyból, tizenkét éves koromban – vont párhuzamot a parndorfi tragédia és saját sorsa között Ferry Janoska. – Akkor fogtam munkához, amikor Peter Wagner meggyőzően így szólt: gondoljak arra, ők nem meghalni, hanem élni jöttek Ausztriába. A kísérőzenében az arab világban elterjedt hangszereket – a világ legősibb nádfúvós instrumentumát, a dudut, valamint a kis csellószerű rababot – is alkalmaztam.

Jelenet a  71 – avagy a prímszám átka című darabból. Fotó: Sabine Maier

Az Ausztriában talált hűtőkocsiban megfulladt migránsoknak Peter Wagner osztrák író, rendező rendhagyó színdarab keretében állított emléket. A darab zeneszerzője az a Ferry Janoska, akit 12 éves korában egy autó átalakított benzintankjában csempésztek át Pozsonyból Ausztriába. Az ORF Burgenlandi Stúdiójában beszélgettünk vele. színház Gosztonyi MiklósAusztria neves színházi személyisége, Peter Wagner író, rendező nem hagyományos színpadi művet alkotott, emléket állítva annak a hetvenegy menekültnek, akik a jobb élet reményében embercsempészekre bízták sorsukat. Őket a magyar–szerb határról 2015 nyarán hűtőkamionban embertelenül összezsúfolva szállították Ausztriába, s oxigénhiány miatt mindnyájan megfulladtak. Parndorf közelében találtak rájuk, egy elhagyott kamionban. A sokkoló hír bejárta az egész világot, s a Kisalföld is tudósított „Halott menekültekkel volt tele egy teherautó" címmel a tragédiáról 2015. augusztus 28-án.

Ferry Janoska: Az arab világban elterjedt hangszereket is alkalmaztam. Fotó: Magasi Jelenet A 71 – avagy a prímszám átka című darabból. Fotó: Sabine Maier

A sors kiszámíthatatlan erői

– Peter Wagnert mindig is az emberi sorsban rejlő kiszámíthatatlan erők érdekelték. Korábbi közös színpadi munkánk szólt a felsőőri magyar, osztrák, zsidó, horvát és roma temetőkről, valamint Szent Mártonról. A parndorfi szörnyű drámát feldolgozó „A 71 – avagy a prímszám átka" című színdarab esetében is engem kért fel a kísérőzene megkomponálására. Ő persze azt nem tudta, mennyire érzékenyen érint a téma: annak idején engem is autóban, egy átalakított benzintankban csempésztek a szabad világba Pozsonyból, tizenkét éves koromban – vont párhuzamot a parndorfi tragédia és saját sorsa között Ferry Janoska, felvidéki magyar gyökerekkel rendelkező osztrák neves zeneszerző, akivel Kismartonban (Eisenstadt), az ORF Burgenlandi Stúdiójában beszélgettünk.

Megrázó emlékek

– A rendezői megkereséskor kíméletlenül előtörtek az emlékek: nővéremnek, aki akkor érettségi előtt állt, s nyelveket szeretett volna tanulni, megmondták, nem veszik fel a főiskolára, mivel szüleink nem tagjai a kommunista pártnak. Apám, aki híres muzsikus volt, s a bécsi Maxim bárban lépett fel hetente, akkor döntött úgy, meneküljünk a kommunista diktatúra szorításából, amikor az akkori csehszlovák titkosszolgálat megpróbálta beszervezni, fotózzon osztrák létesítményeket. Gondolkodási időt kért, közben lépett: egy jó ismerőse átalakította autónk benzintankját, így juttatott ki engem és balerina alkatú nővéremet Ausztriába. Aztán édesanyánkat is sikerült átcsempésznie, majd ő is a szabad világban maradt. Ilyen módon tudom, mit érezhettek azok a menekültek, akik végül életüket vesztették. Ennek nyomasztó súlya miatt először nem is akartam elvállalni a feladatot. Akkor fogtam munkához, amikor Peter Wagner így szólt: „Ferry, ők nem meghalni, élni jöttek Ausztriába."

Bartók szellemében

– A színdarab sajátos felépítésű: huszonegy burgenlandi író készített interjúkat a parndorfi eseményekről rendőrökkel, mentősökkel, patológusokkal. E filmbejátszásokat váltják a színdarab jelenetei, a zenének pedig átkötő szerepe van. Bartók szellemében komponáltam, nem a tetszetősségre, hanem a szörnyű lelkiállapotok és a szenvedések hű kifejezésére törekedtem – folytatta Ferry Janoska. – Különösen megragadta a figyelmünket a Michaela Frühstück által írt altatódal. A szöveg arról szól, hogy a kamionban lévő kisgyerekek biztosan nyűgösek voltak már, anyjukhoz fordultak: „mikor érünk már oda?". Ismerős lehet a jelenet mindenki számára, aki utazott már kisgyerekkel. Elképzelhetjük, hogy ekkor az édesanyák elkezdték csitítgatni a kicsiket, ölbe vették őket, s talán nem sejtették, életük utolsó perceit töltik így... A kísérőzenéhez az arab országokban elterjedt hangszereket – a világ legősibb nádfúvós instrumentumát, a dudut, valamint a kis csellószerű rababot – is alkalmaztam. A muzsika a különböző kultúrák megismerésének határtalan eszköze, így a nézők lelkét különösen megérintheti az a világ, ahonnan az iraki, afganisztáni, szíriai és iráni menekültek érkeztek. A színdarab parndorfi ősbemutatója negyedórás vastapsot érdemelt. Azóta Kismartonban is láthatta a közönség, míg január 19–22. között további négy alkalommal a felsőőri (Oberwart) kortárs művészeti házban tűzik műsorra. Január 27-én a szabadbárándi (Großwarasdorf) kultúrközpontban mutatják be. „Folyamatban van egy ausztriai turné szervezése. A művel a tolerancia erősítését szeretnénk elérni" – tette hozzá Ferry Janoska.

Ferry Janoska már gyerekkorában kitűnt zenei tehetségével, hatéves korában zongoraórákra járt. Tizenöt évesen került a bécsi zenefőiskolára, később jazz és zeneszerzés szakon tanult a bécsi konzervatóriumban 1987–1991-ig. Idővel Ausztria elismert komponistájává vált, műveit a híres bécsi Musikvereinben is előadták a Bécsi Filharmonikusok közreműködésével.