Díszpolgári címet érdemelt közösségi munkájával a hétgyermekes asszony Sopronban

A vegyész végzettségű asszony személyében a Nagycsaládosok Országos Egyesülete helyi szervezetének egyik alapítóját, sokáig elnökét tisztelhetjük.

– Az egyik unokám megkérdezte tőlem: „Mondd, nagyi, milyen érzés díszpolgárként végigmenni a soproni utcákon?" Azt feleltem: „Ha nyom a cipő, ugyanúgy fáj benne a lábam, mintha nem is lennék díszpolgár" – mesélte kedves történetét dr. Árvay Györgyné, aki bár sok éve nyugdíjba mehetne, máig a soproni kórház központi laboratóriumának legtapasztaltabb vegyésze.

Személye pedig példaképül szolgálhat minden soproni előtt: életével hitet tesz a keresztény családmodell, a jövő generációi iránti felelősség és a közösségteremtés gondolata mellett.

Dr. Árvay Györgyné a díszpolgári kitüntetéssel. Fotó: Magasi

A nagycsalád hangulata semmi máshoz nem fogható.

– Amikor felhívtak és gratuláltak, hogy engem választott a közgyűlés Sopron idei díszpolgárának, nagyon meglepődtem, el sem akartam hinni. Hogyan kerülhetek egy olyan társaságba, ahol ilyen címmel tisztelték meg Széchenyi Istvánt vagy Rakovszky Zsuzsát is? – mosolygott szimpatikus szerénységgel dr. Árvay Györgyné.

– Ez nem lehet az én érdemem, hiszen csak megjelenítem azt, hogy az egyszerű ember is tevékenykedhet hasznosan szűkebb-tágabb közösségéért. Az érdem azoké, akik ezt észrevették. Merthogy mit tudok jómagam felmutatni? Van hét gyerekem, tizennégy unokám. Igaz, miként férjem, én is ötgyermekes családból származom, a nagycsalád természetes közegnek számít nálunk. Zongorahangoló nagypapáméknál például nyolc gyermek született, köztük édesapám is, aki festőművészként az 1929-es Barcelonai Világkiállításon díjat is nyert – részletezte a győri születésű dr. Árvay Györgyné.

– Megjegyzem, a nagycsalád hangulata semmi máshoz nem fogható. Három gyerek után a gond már nem növekszik: a gyerkőcök sokat besegítenek a házimunkába. Férjem szokta mondani: ha együtt dolgozunk, együtt vagyunk szabadok is. A Nagycsaládosok Országos Egyesülete (NOE) – amelynek első elnöke a férjem volt – helyi csoportját is e szellemben szerveztük a többi alapítóval, hogy egymást segítő közösség legyünk. Egyesületként számos kedvezményt sikerült elérnünk a sokgyermekeseknek a szabadidős programok belépőinél, pályázatokkal pedig a közösségi életet segítő rendezvények finanszírozására nyílt módunk. Nincs is annál nagyobb öröm, amikor jól érzi magát a sok-sok gyermek a családok összejövetelein

– idézte fel NOE-s emlékeit Sopron idei díszpolgára, aki elárulta, annak idején szüleitől mindig azt hallotta: nem kívánják, hogy kitűnő legyen az iskolában, csak annyit várnak el tőle, amire képes. Ez nagy ösztönző erővel hatott, mert miért ne lenne bármire is képes?

– E szavakkal fordultunk gyermekeinkhez is, akik valamennyien egyetemi diplomás emberré váltak. Most már az unokáinkat biztatjuk e gondolattal a stresszmentes eredmények elérésére. A legfontosabb mindig az emberség...