2015.04.21. 10:46
Az új börtön parancsnoknak nincsenek rémálmai
Katonás vezetőnek vallja magát a Sopronkőhidai Fegyház és Börtön új parancsnoka, de szigorúságában az emberrel törődés a legfontosabb.
A debreceni börtön parancsnoki székét cserélte a sopronkőhidaira Nyima Tamás bv. alezredes, aki Szegeden kezdte pályafutását. Dolgozott a fővárosban is, úgyhogy kezdi „belakni" az egész országot. A 41 éves intézetparancsnok nem sokat gondolkodott az áthelyezés ötletén: vonzotta Sopron és környéke, s leginkább az a szakmai kihívás, amit a büntetés-végrehajtásban Sopronkőhida jelent.
– Ez nagy múltú, a fogvatartottak és a személyi állomány tekintetében is nagy létszámú intézet. A feladat minden börtönben ugyanaz; a jobbító nevelés, a társadalomba való visszailleszkedés elősegítése, de itt hosszabb időt töltenek az elítéltek, másként élik meg az ártalmakat, s nekünk is másképp kell elérnünk a céljainkat – magyarázza Nyima Tamás, aki bevallja, szegedi kissrácként a Csillagbörtön a presztízst, a fegyelmet jelképezte számára, s kamaszként már tudta, mindenképpen egyenruhás szakmát választ. Húsz éve lépett be először ebbe a zárt világba, s egy percre sem bánta meg az akkori döntést.
Nyima Tamás tudja, hogy eredményeik nem olyan nyilvánvalóak, mint a tűzoltóké, de a büntetés-végrehajtás sem nélkülözi a sikerélményeket. Fotó: Nyikos Péter |
– Szeretek emberekkel foglalkozni, itt pedig nagy csapattal dolgozom együtt a fogvatartottakért. Ugyan nem olyan nyilvánvalóak az eredmények, mint a tűzoltók vagy a rendőrök munkájában, de a mi szakmánk sem nélkülözi a sikerélményeket.
Ha az intézmény zökkenőmentesen működik, a szabadulók pedig megállják a helyüket és nem kerülnek vissza, az nekünk siker. Még ha a laikus számára az, hogy húsz börtönviseltből három-négy nem kerül vissza, nem látványos eredmény, akkor is. Mi tudjuk, hogy emögött milyen komoly munka van – mondja a parancsnok.
Nyima Tamás az elmúlt két hétben még ismerkedett új munkahelyével, de az alapvető különbségekkel eddig is tisztában volt. Sopronkőhida több mint kétszer akkora, mint a debreceni intézet, itt nemcsak előzetesek, hanem börtön- és fegyházfokozatú elítéltek élnek – sokáig.
A parancsnokváltás nehéz a börtönökben – ezzel Nyima Tamás is tisztában van –, de nem türelmetlen. – Kell egy-másfél év, mire összecsiszolódunk – mondja erre. Az országos parancsnok nevezi majd ki a helyettesét, de ő tehet javaslatot. A kérdés, hogy vajon belső ember lesz-e, mint kiderült, még korai.
– Munkapárti vagyok és a kollégáimtól is azt várom el, hogy tevékenyen, előremutatóan végezzék feladataikat és akarjanak fejlődni. Legyenek kreatívak és önállóak – foglalja össze elvárásait a parancsnok, aki önmagát pozitív szemléletűnek vallja.
Rend- és munkapárti, aki fontosnak tartja a kereteket adó szabályokat, de nem merevedik bele az előírásokba. Arra a kérdésre pedig, hogy egy börtönparancsnoknak vannak-e félelmei, Nyima Tamás őszintén elmosolyodik: „nincsenek rémálmaim!".
Új intézetek nyílnak, enyhülni fog a zsúfoltság
Az egyik legellentmondásosabb kérdés a magyar börtönökben a zsúfoltság. Sopronkőhidán az 516 férőhelyen több mint nyolcszáz fogvatartott él, az ajtóra mégsem tehetik ki a „megtelt" táblát. – Valóban nehéz egyensúlyozni a feladat és a létszám összefüggésében, de a szándék megvan. Új intézetek is nyílnak, enyhülni fog a zsúfoltság – mondja erre Nyima Tamás, aki szerint alapvetően abban változott az elmúlt évtizedek börtönélete, hogy míg korábban az elzáráson volt a hangsúly, most a nevelés a fontos.