Az önkormányzatiság alapjait rakta le dr. Czike Albert

– Teljesen váratlanul ért ez a kitüntetés, először nem is tudtam, hogyan kezeljem, de most már nagyon örülök és a családom is büszke az elismerésre – mondta a Pro Urbe – Sopron díjjal kitüntetett dr. Czike Albert. – Bármi is történjen velem a jövőben, most már hagytam nyomot magam után Sopronban, ahogy nagyapám,

Lauringer Ernő is, aki a Széchenyi-gimnázium legendás és elismert igazgatója volt egykor – tette hozzá.

A Pro Urbe – Sopron díjat azon magánszemélyek kapják, akik Sopronért, a város fejlődéséért, hagyományai-

nak ápolásáért, kultúrájának megőrzéséért maradandót alkottak. Dr. Czike Albert a szegedi József Attila Tudományegyetemen szerzett jogi diplomát. Felesége és fia szintén jogász, leánya vállalkozó. A rendszerváltásig Sopronban dolgozott ismert és megbecsült ügyvédként. A ’80-as évek végén csatlakozott a szárnyait bontogató ellenzéki mozgalomhoz. A Magyar Demokrata Fórum színeiben 1990-ben önkormányzati képviselőnek választották, majd az első szabadon megválasztott képviselő-testület alpolgármestere lett. Szakértelmének és hatalmas munkabírásának köszönhetően szinte zavartalanul vezette át a város irányítását a tanácsi rendszerből az önkormányzati rendszerbe. Jogi képzettségének és ügyvédi tevékenységének köszönhetően elkészültek a legfontosabb szabályok. A város közgyűlését nagy hozzáértéssel vezette, elérte, hogy Antall József miniszterelnök személyes támogatásával megkapja a város a kormánygaranciát a kórház-fejlesztés finanszírozásához. Egyik kezdeményezője volt a lepusztult, használaton kívüli színházépület korhű felújításának és ezzel egyidejűleg a befogadó színház helyett állandó társulattal működő színház létrehozásának. 1994-től ismét ügyvédként szolgálta városát.

Dr. Czike Albert

– Annak idején alpolgármesterként csak azt tettem, ami a kötelességem volt. Ahogy én, úgy azok a kiváló kollégák is megkaphatták volna a díjat, akikkel együtt dolgoztam a hivatalban és a közgyűlésben. Ezért ezt a kitüntetést egy alkotó közös munka elismerésének tekintem. Ennyi idő távlatából is úgy látom, a kilencvenes évek eleje nagyon szerencsés időszaka volt a városnak. A közgyűlésben meg tudtuk vitatni a kérdéseket, odafigyeltünk egymás véleményére, függetlenül attól, melyik oldalról érkezett a javaslat. Nem akartuk legyőzni a másikat, az számított, mi a város érdeke. Nem ellenségek, hanem politikai ellenfelek voltunk – emlékezett a rendszerváltás éveire dr. Czike Albert.