Gázzal érkezett a modernizáció Sopronba

z 1866-ban elkezdődött soproni gázszolgáltatás a közvilágítást hivatott biztosítani. Sopron – ma úgy mondanánk, innovációra érzékeny – polgárainak befektetéséből hozták létre a gázgyárat, amelyet a lokálpatrióta szellemiségű Flandorffer Ignác alapított. A közjóléti beruházás költségét 120 ezer forintra becsülték.

A technológiát német cég, a gázcsöveket bécsi vállalat szállította. A százötven évvel ezelőtt, nyáron üzembe állított, kőszén alapú gázgyár szakemberei alig fél év alatt hét kilométeres hálózatot fektettek le a városban, s 1866. december 31-én az első gázlámpa a városháza előtt világított. Ezzel egy időben kezdődött el, s később fejlődött ki a lakossági gázszolgáltatás.

A kuruc időkig kell visszatekintenünk, hogy az első soproni közvilágításról értesüljünk: az 1705–1706-os esztendőkben szurokfáklyákkal oldották meg ezt a kérdést. A gázvilágítás bevezetésével a soproni városi tanács 1817-ben foglalkozott először, de akkor végül is elvetették a gondolatot. Közel fél évszázadnak kellett eltelnie, hogy sikerre vigyék a modernizációt. Igaz, ebben Bécs közelsége is szerepet játszott. Ma már csak egy, még működőképes utcai gázlámpa látható a városban, a Berzsenyi-líceum falán.

Minderről bővebben is szóltak a városházán tartott tegnapi ünnepségen. Aradszki András államtitkár már a jövőről beszélt, amikor elmondta, kormányzati szándék, hogy a tüzelőanyagból három, egymástól független földgázszállítótól vásároljanak és tároljanak.

Az ország évi földgázfogyasztása kilencmilliárd köbméter körüli. Fodor Tamás polgármester szerint összefonódott a gázmű és a város története, míg Jean-Luc Vandenbrouck, az Égáz-Délgáz Földgázelosztó Zrt. vezérigazgatója dicsérő szavakkal illette Varga Géza egykori soproni igazgató gázgyárral kapcsolatos múzeumi, értékőrző munkásságát.