Elfeledett aradi vértanúk

Kilép a történelemkönyvek adatai közül és megérinti az utókort, ha a tények emberi alakot öltve megszólítják. Valami ilyesmi történik, ha nagyjaink leszármazottja mesél ükapák és szépapák sorsáról, hősökről és mártírokról...

A sopronkövesdi kopjafára az elfeledett aradi vértanúk nevei is felkerültek.

– A nyelvújító Kazinczy Ferenc legkisebb fia, Lajos Tullnban végezte el katonai iskoláit, tiszti rangot is szerzett, a szabadságharcban pedig a honvédseregben vállalt szerepet – kezdi elbeszélését a soproni születésű, Sopronkövesden élő fiatal kertészmérnök, Kazinczy Péter. A családi legendárium és a történészek kutatásai összecsengenek...

– Gyorsan emelkedett a ranglétrán, a piski csata után például hősies helytállásáért kitüntetést is kapott, ezredessé léptették elő. Hat-nyolcezres sereget toborzott, ám Bem csapatához már a tábornok végzetes veresége miatt nem tudott csatlakozni. Katonái kérésére ő is letette a fegyvert. A hadbíróság ítélete elrettentő volt: golyó általi halál. Az aradi vár udvarán végezték ki október 25-én; huszonkilenc éves volt...

Knezic Károly, Nagysándor József, Damjanich János, Aulich Lajos, Lahner György, Poeltenberg Ernő, Leiningen-Westerburg Károly, Török Ignác, Vécsey Károly, Kiss Ernő, Schweidel József, Dessewffy Arisztid, Lázár Vilmos.

A kertészmérnök leszármazott Kazinczy Ferenc testvérének, Józsefnek a szépunokája. A családban apáról fiúra szállnak a nemes ősök történetei – van belőlük bőven –, s Péternek régi vágya volt, hogy mártír rokonának valahogy emléket állíttasson.

Ő is aradi vértanú: Kazinczy Lajos honvéd ezredesről fennmaradt fotó.

Amikor a sopronkövesdi önkormányzat a vértanúk tiszteletére alakított ki emlékparkot a tűzoltószertár mellett, ő adományozott fákat, s miközben szóba került a múlt, s annak máig ható szálai, találkoztak a nemes szándékok is. A sopronkövesdi kopjafára az elfeledett aradi vértanúk nevei is felkerültek: Kazinczy Lajos mellett Ormai Norbert ezredesé, akit már augusztusban kivégeztek és Ludwig Haucké, Bem szárnysegédjéé, akit hónapokig tartó raboskodás után 1850 februárjában Aradon felakasztottak.

(A történelmi hűség kedvéért, bár neve nem szerepel az emlékműveken, meg kell említeni Lenkey Jánost is. A tábornokra is kimondták a halálos ítéletet, de végre nem hajtották, mert a börtönben megőrült. Hagyták meghalni...)

– A múltból építkezik a jövőnk – mondja Kazinczy Péter, aki csütörtökön a sopronkövesdieknek is mesél hős őséről. A kopjafára vésett Kazinczy nevet aztán majd megmutatja két kicsi lányának is, ahogy a gyertyánfát is, ami ki tudja, meddig terebélyesedik majd az emlékek fölé...

Tizenhárom tisza- és négy másik nemes fa állja körül a sopronkövesdi kopjafát a tavasszal kialakított emlékparkban. Ma szentmisén emlékezik a település a vértanúkra, majd az aradiak kopjafájánál 19 órakor tartanak fáklyás megemlékezést és koszorúzást.