Sopron és környéke

2015.10.05. 11:18

Bécs csak egy állomás Csodaország felé

A látszólagos rend mögött bizonytalanság és információhiány - ez jellemzi Bécsben a migránshelyzetet. Ausztriában a menekültek ellátását nagyrészt civilek végzik és a helyzet korántsem olyan rózsás, ahogy azt az ország kommunikálni igyekszik.

Nagy Márta - Kisalföld napilap

A bécsi Westbahnhof környékén a megszokott déli nyüzsgésben gurulnak a bőröndök, semmi sem utal „helyzetre" egészen addig, míg az első önkéntes csoport fel nem bukkan a lépcsők előtt. Két osztrák fiatal áll egy dobozzal és táblával, amire filctollal írták rá: „A migránsok ellátására gyűjtünk".

 

Nézd! Megvan a vonatjegy Németországba!  Most már minden rendben lesz! - Abdullékat csak ez érdekelte a bécsi állomáson. Fotó: Magasi Dávid

Nézd! Megvan a vonatjegy Németországba!  Most már minden rendben lesz! – Abdullékat csak ez érdekelte a bécsi állomáson. Fotó: Magasi Dávid

– Változatlanul sokan érkeznek, bár ez most tényleg nem látszik – mondja Sophie Strohal. – Az egyes vágányra terelik a migránsokat, ahol minden ellátást megkapnak. Négy szervezet is segíti őket – mutat a peron felé.

 

 A bécsiek is fáradnak

– Szívesen adakoznak a bécsiek? – kérdezzük.


– Egy hónapja szinte mindenki adott. Egy nap tíz-húszezer eurót is összegyűjtöttünk, most jó, ha pár száz összejön – válaszol a kérdésre Lukas Winkler.


– Miért csináljátok mégis? – vetettük fel.


– Valakinek ezt is kell. Mi nem akarjuk a partvonalon kívülről nézni, hogy mi történik. Úgy érezzük, szükség van ránk – bólogat egyetértően a két fiatal diák.


Az egyes vágány a hatalmas pályaudvar szélén olyan, mint egy keleti bazár. Színes táblák vannak a falra szerelve, vagy hat nyelven üdvözlik a migránsokat. „Itt biztonságban vagytok!" – ez a legfőbb üzenetük, és persze hasznos információkat is nyújtanak. A vágányon álló szerelvény előtt férfiak csoportjai beszélgetnek, köztük néhány fejkendős asszony és gyerek. Körülöttük névjegyes segítők; tolmácsok, vöröskeresztesek, mentők és néhány egyenruhás rendőr.


– Ez lesz ma a második szerelvény, ami a migránsokkal elindul. Úgy tudom, Linzbe. De hogy onnan hová, azt nem tudom, ahogy ők sem – mondja az egyik önkéntes. Szerinte ne is kérdezzük, hogy hogyan tovább, úgysem fogja megmondani senki... A menekültek tíz-húsz százaléka perzsa és afgán, a többség pedig szír.


Az út vége bizonytalan


– Aleppóból jöttünk, tegnap értünk ide – válaszol kérdéseinkre Abdul, miután tolmácsunk, a bécsi egyetem arab szakos hallgatója, a harkai Fórián-Szabó Viktor segítségével szóba elegyedünk. Kiderül, egy csoporttal érkezett, mindnyájan aleppóiak. Három évet éltek egy törökországi táborban, nem bírták tovább, nekiindultak. Görögország, Macedónia, Szerbia, Horvátország, Magyarország volt az útvonal, aminek nagy részét gyalog tették meg. Egy hétig tartott az út.

 - Ez itt Európa, látjátok? Most valahol itt vagyunk... Már nincs messze Németroszág - ismerkednek a térképpel a szír menekültek a Westbahnhofon.

 - Ez itt Európa, látjátok? Most valahol itt vagyunk... Már nincs messze Németország - ismerkednek a térképpel a szír menekültek a Westbahnhofon.

– A tengeren hideg volt és nagyon féltünk, amikor egy nagyobb hajó mellett a gumicsónakba tereltek bennünket. Négy órát voltunk a vízen... A csempészek hatalmas összegeket kértek, de nem volt más választásunk – magyarázza Abdul társa, Mohemed.


– Hol regisztráltattátok magatokat? – kérdezzük, de nem is értik, mit akarunk. Egyikük Szerbiát mond, a másik Horvátországot. Amikor arról faggatózunk, milyen ellátást kaptak, már nyíltabbak: a vöröskeresztesek, az önkéntesek mindenhol nagyon kedvesek és segítőkészek voltak...


– De a hatóságok mindenütt szigorúak, keményen bántak velünk – mondják. Abdul ruhája és hátizsákja csupa sár, amikor kérdezzük, hol lett ilyen, hol jött át például a magyar határon, nem tudja megmondani. Csak annyit, hogy csúszott-mászott a sárban a sötétben. Hol? Hát nem mindegy? Ment, amerre a többiek. Aleppóban pincér volt egy étteremben, de bombatalálat érte az épületet. Nem maradt sok az otthonából sem, a testvére viszont Németországban él, hozzá szeretne eljutni. A többiek is bólogatnak. Németország, Németország – mint egy mantrát, úgy hajtogatják. És persze majd mindenkinek él egy rokona valahol „Csodaországban".

– Mi lesz, ha Németország nem fogad be benneteket? Ennek azért nagy a valószínűsége. Olvastok híreket ti is, nem?

Barátságos arcot kérek! - mondta tolmácsunk. Megkaptuk.

Barátságos arcot kérek! - mondta tolmácsunk. Megkaptuk.


– Lesz valahogy! Ezzel a vonattal oda megyünk és ott már minden jó lesz! – állítják töretlen optimizmussal és lobogtatják a Frankfurtig szóló vonatjegyeket.


– Ez egyáltalán nem biztos, a németek is szigorítanak, nem tudnak mindenkit befogadni, sokan vagytok – próbáljuk a realitás felé vinni a beszélgetést.


– Akkor Hollandiába megyünk vagy Svédországba. Esetleg itt maradunk, ez jó hely, nem?


Hogy a menekültek mennyire komolyan gondolják, hogy csak előre néznek és nincs számukra visszaút, azt az a kisfiú példázta a legjobban, aki az egyes vágány mellett egy csomó papírral a kezében kereste a szemetest.

Miután megtalálta a szelektív gyűjtőt és kiválasztotta a megfelelő edényt, akkurátusan tépkedni kezdte a lapokat. Igazolványok voltak és papírpénz otthonról – amikre hite szerint nem lesz többé szüksége.


Osztrák muszlimok: beilleszkedve


– Sok migránsnak fogalma sincs arról, hogy éppen hol van pontosan, azt meg végképp nem tudják, mi vár rájuk Európában – ezt már Al Masa mondja egy kávéház teraszán. A fiatalasszony a belügyminisztériumban dolgozik, elsősorban a már letelepedett muszlim családokkal foglalkozik, de önkéntesként ott van az élvonalban is. Második generációs betelepülő, az útlevele osztrák, a szíve bosnyák, a hite muszlim.


– Rengeteg muszlim közösség működik Bécsben, nem csak vallási vagy származási alapon, van, ahol a sport vagy a művészet köti össze a csoportot. Amikor megjelentek az első menekülteket szállító vonatok, ők is jöttek segíteni. Az itt élők nagy része pénzzel támogatja a migránsokat, de sokan vállalnak tolmácsszerepet is. Az első menekülteknek megnyitott sportcsarnokok például muszlim közösségeké. Sokkal előbb léptek, mint a hivatalos szervek – meséli Al Masa. Elsősorban a beilleszkedésről faggatjuk.

Felszállás!

Felszállás!


– A szírek és az indiaiak integrálódnak a legkönnyebben, az afgánok a legzárkózottabbak. Nehéz kérdés ez. Én is bosnyák vagyok, pedig Ausztriában születtem. Nyilvánvaló, hogy ennek az országnak a szabályai szerint élek, de egy másik nép hagyományaival. A most érkező gyerekekkel is így lesz: az óvodában, iskolában alkalmazkodnak majd a helyi szokásokhoz. Nincs ebben semmi rendkívüli, minden országban élnek különböző nemzetiségek.


A tragédiákról nem szólnak a híradások


Al Masa és egy magyar származású, Bécsben élő önkéntes, Tünde elmesélték, Ausztriában is szinte mindent a segélyszervezetek és a civilek végeznek a menekültek körül. „De itt megvan hozzá az infrastruktúra, a morális támogatás és a pénz."


A politika próbál távol maradni, amihez az is hozzájárul, hogy napokon belül Bécsben választás lesz. Az ijesztő eseteket, tragédiákat nem látni a híradásokban, pedig akadnak Ausztriában is problémák. Két hete például egy hat hónapos csecsemő halt meg, akivel nem jutottak be a befogadóállomásra és az utcán éjszakáztak...

Önkéntesek a bécsi állomáson: egyre kevesebb a támogatás.

Önkéntesek a bécsi állomáson: egyre kevesebb a támogatás.

Elmondják azt is, ha Magyarországon elgáncsolnak egy migránst, Európa nyugati része nácizmust kiált, pedig mindenütt történnek hasonló esetek. Akkor mégsem kiált fasisztát senki...


– Félek, sok embernek kell majd a télen meghalnia ahhoz, hogy a hatóságok átgondoltabban cselekedjenek ebben a kérdésben. Ma még nagyon sok a bizonytalanság, nemcsak a menekültek fejében, a helyzet kezelésének tekintetében is – mondja Al Masa.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!