Sopron és környéke

2014.05.23. 17:13

Keletről jöttek, itthon mentenek

Kilométereket utaznak a munkahelyükre vagy éppen az ország keleti felében adják fel otthonukat és kezdenek új életet Sopronban, de hivatásukat akkor sem adják fel.

Nagy Márta


A soproni mentőállomáson a dolgozók fele ilyen, csak az elmúlt hónapokban hatan kapták meg az engedélyt áthelyezésükhöz az ország más vidékeiről. Csábítja őket is a könnyebb megélhetést ígérő nyugati munkahely, de maradnak. Mentenek – minden körülmények között.

Galkó István, Fazekas Gábor és Oravecz Gábor az ország keleti részéből költöztek Sopronba, de hivatásukat a nehézségek ellenére sem adták fel. Fotó: Magasi

Galkó István, Fazekas Gábor és Oravecz Gábor az ország keleti részéből költöztek Sopronba, de hivatásukat a nehézségek ellenére sem adták fel. Fotó: Magasi
 
 A soproni mentőállomáson mindig volt és valószínűleg mindig lesz munkalehetőség. Az elvárás és a fizetés anno sem volt versenyképes a gyárak, majd a vállalkozások által fizetett bérekkel, most pedig még kevésbé az a határ túloldalán nyílt lehetőségekkel. Az Országos Mentőszolgálat többi munkahelyén gyakorlatilag sorban állnak a jelentkezők, a vezetők válogathatnak. Sopronban ezzel szemben most is 38-an dolgoznak, pedig 42 státus van. A mentők alig fele soproni, sokan a környező falvakból – Fertőszentmiklósról, Peresztegről, Nagycenkről – járnak be szolgálatot teljesíteni, mások pedig még messzebbről; Szombathelyről, sőt, a 75 kilométerre lévő Vas megyei Toronyból is. Mert számukra fontos ez a munkahely...

Galkó István szakápoló számára is az. Ózdon kezdett mentőzni 1986-ban, tizenhét éve a soproni mentőállomáson dolgozik. – Nehéz munka ez, de nem cserélném el semmivel. Igaz, könnyebb lenne az életem, ha jobb lenne valamivel a fizetésem, és nem kellene másodállást is vállalni, de ezzel együtt azt mondom: a jó közösség, a munkánk eredménye kárpótol a nehézségekért.

Egy éve jött Sopronba Észak-Borsodból a bódvaszilasi Oravecz Gábor. Két évet dolgozott szakápolóként Hidvég- ardón, most gépkocsivezető- ként dolgozik. Még három helyen vállal munkát, hogy megkapaszkodhasson a nyugati határszélen. Fiatal, még bírja – veregetik a vállát a bajtársai. Befogadták.

– Itt legalább van lehetőség, aki dolgozni akar, talál munkát – mondja. A kérdésre, hogy nem megy-e még nyugatabbra, nemmel felel, aztán a további noszogatásra annyit hozzátesz: – Ha ki is mennék, ott is mentőnek állnék. Igaz, sosem tudjuk, mi vár ránk a következő percekben, de a sziréna hangja, az adrenalin, hogy segíteni jó, mindez együtt az életem.

Galkó István és Oravecz Gábor: a mentés csapatmunka. Egymást is segítik a szakemberek.

Galkó István és Oravecz Gábor: a mentés csapatmunka. Egymást is segítik a szakemberek.
Fazekas Gábor szemén látni, tudja, miről beszél fiatal kollégája. Szolnokon vette fel először a mentők egyenruháját 1998-ban, s 2007 óta erősíti a soproni csapatot. Évek óta ő a mentőállomás garázsmestere. – Én is a jobb élet reményében költöztem ide, persze hamar rájöttem, hogy itt sincs kolbászból a kerítés. Voltak nehéz éveim, de az fel sem merült, hogy a mentőzést abbahagyjam. Itt mi nemcsak munkatársak, jórészt barátok is vagyunk. A mentés csapatmunka, a bajbajutottakon szakemberként segítünk, egymáson pedig emberként...


Dr. Erdélyi Miklós mentőorvos

– A soproni mentők között is egyre nagyobb számban vannak azok, akik felnőttként választották otthonuknak a várost. Hatan kérték és kapták meg ide áthelyezésüket a közelmúltban, de alig van olyan hét, hogy valaki ne érdeklődne. Őszinte vagyok hozzájuk, s elmondom: a fizetés itt is annyi, mint bárhol az országban az OMSZ-nél, de a megélhetés sokkal többe kerül.
Az albérlet ára elvinné a fizetésüket. Akik Sopronban mentőznek, mind olyannyira elkötelezett bajtársak, hogy inkább másod- és harmadállást vállalnak, de a hivatásukat nem adják fel.



 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!