Én szóltam! Halálosan fontos!

Érnyomás - akár így is írhatnám - persze a hétköznapokban inkább vérnyomásról beszélünk. Ez, tulajdonképpen az áramló vér által az érfalra gyakorolt nyomás. Vérnyomásra szükségünk van. Egyszerűen e nélkül nem „folyhatna" el a vér egyetlen szervünkhöz sem és akkor nekünk végünk. Csakhogy egyáltalán nem mindegy mennyire feszíti a vér az ereket. Egy „Nagy Tanár" találóan jegyezte meg, hogy bár az érelmeszesedés kulcslépése, hogy a koleszterin berakódik az erekbe, de egyáltalán nem mindegy, hogy lassan komótosan beszivárog, vagy a magas vérnyomás miatt gyakorlatilag bepaszírozódik. Na, ez tényleg logikus. És, mi sem példázza ezt jobban mint az a tény, hogy a viszereink - melyekben az ütőereknél sokkal-sokkal kisebb a vérnyomás - praktikusan el sem tudnak meszesedni. Az ütőerenk meg...

A vérnyomást nem érezzük. Legalábbis az optimális, normális, vagy a fokozatosan kialakuló magasvérnyomást nem. Ez utóbbi elég nagy baj, mert így „érzés után" nem is vesszük észre, ha már „magas a magas". Persze van egy tényleg jó „házi praktika" - a vérnyomás önellenőrzés - amivel tisztázható a „mennyi az annyi". Nem kell ehhez más, csupán egy megbízható, lehetőség szerint „felkaros", megfelelő mandzsettaméretű vérnyomásmérő és hajrá! Persze itt tényleg igaz, hogy egy mérés nem mérés! Nyugalomban, ülő helyzetben, főleg a reggeli órákban (ébredés után 1-2 órán belül) illetve a késő esti órákban ((úgy négy és hét óra között) érdemes mérni. Hogy miért? Mert úgy vagyunk „megkonstruálva", hogy általában a nap ezen két időszakában eleve kicsit magasabb a vérnyomásunk, mint máskor. Tehát ha reggel meg késő délután minden O.K. Akkor általánosságban az egész napunk O.K.-s. Biztosan csak akkor lehetünk elégedettek, ha így nyugalomban az első érték 130 és a „/" meg 80 alatti. Ha valamelyik tartósan magasabb...akkor... fogjuk a vérnyomásadatainkat és irány az orvosdoktor.

Normál vérnyomás: hosszabb és nyugodtabb élet. Magas vérnyomás: gyorsabb érelmeszesedés, a szívinfarktus, szívelégtelenség és kiváltképp a szélütés fejünk felett lebegő réme. Mert tényleg nem mindegy, a koleszterin lassan komótosan beszivárog, vagy a magas vérnyomás miatt bepaszírozódik az ereinkbe. Legtöbbször (még?) nem tudjuk, mitől alakul ki ez a betegség. Csupán az esettek 5-8%-ban lehet kézzelfogható okot kimutatni, amit megszűntetve a vérnyomás rendeződik. Ilyenkor kimondhatjuk, hogy lényegében egy másik betegség okozza a magas vérnyomást. Ezért az ilyen magasvérnyomás (hipertónia) másodlagos, orvosi zsargonnal szólva szekunder hipertónia. Jóval-jóval gyakoribb, hogy a magasvérnyomás oka a magas vérnyomás. Leegyszerűsítem. Ilyenkor sok mindent tudunk a betegségről, de az igazi kiváltó okot nem. Az azonban biztos, hogy a betegség elég erősen örökletesen meghatározott. Ha valakinek a családjában közel s távol tényleg sehol egy magasvérnyomásbeteg, akkor azt jó eséllyel elkerüli ez a baj. Vigyázat! Fordítva legalább annyira igaz. Ha rokonai (főleg szülei, testvérei) között van magasvérnyomásbeteg, akkor már mától eljött az ideje az önellenőrzésnek.

Ugyebár az érrendszert támadó tényezők közül a magasvérnyomást viszonylag könnyen tisztázhatjuk. Elég, ha rendszeresen, megbízható vérnyomásmérővel, nyugalomban ellenőrizzük a vérnyomásunkat. Ha 130 és a „/"-ben 80 alatt van, akkor O.K. E felett már érdemes orvosdoktorral egyeztetni, hogy konkrétan nekünk van-e teendőnk vagy csak folytassuk az ellenőrzést. Ha ezt a módszert követi, idejében kiderül a magasvérnyomása. Aztán persze rendezni kell a vérnyomást, „beállítani", mintha nem is lenne és a terápia mellett ellenőrizni- ellenőrizni, hogy kellően „lent van-e". Csakhogy ez még nem minden. De nem ám! Hiszen ez csupán az egyik az érbetegségek okozó betegségek közül. Ráadásul ha magasvérnyomásbetegek vagyunk eleve nagyobb az esélyünk, hogy van vérzsírbetegségünk vagy éppen a cukorfelhasználási zavarok valamely lépcsőjén baktatunk már a cukorbetegséghez vezető úton. Tehát ha magasvérnyomásbetegségünk van, mindjárt tisztázandó, hogy állnak a zsírok meg a cukor és persze a testsúlyunk meg a bagó.

A vérnyomásérték egy viszonylag gyorsan változó valami. Ha ideges, vagy fáj a feje (vagy akár a lába!) a vérnyomása általában megemelkedik. Ebből következik, hogy azt megmondani, hogy milyen átlagosan, nyugalomban a vérnyomása 1-1 értékből lehetetlen. Főleg, ha a mérés orvosi vizsgálatnál, rendelőben történik. Valljuk be, az orvosi rendelő messze áll a hétköznapi megszokott környezettől. Márpedig szokatlan helyzetben - és az orvosi vizsgálat ilyen - jóval magasabb lehet a vérnyomásunk az átlagos helyzetnél. Emiatt rendelői értékek alapján - hacsak nem igazolható valamilyen egyértelműen magasvérnyomásbetegség okozta szervi eltérésünk, károsodásunk - nem is lehet kimondani a magasvérnyomásbetegség diagnózisát! Persze ennek ellentmondani látszik, hogy a hivatalos szabály, ma is az ismételt rendelői értékeket veszi alapul - általánosságban 140 és/vagy a „/"-ben 90Hgmm felett beszél betegségről -, de azt a szemléletet még abból az időből örököltük amikor praktikusan nem tudtunk otthon önellenőrizni, mert még nem volt mivel. Ma ellenben viszonylag olcsón, megbízható, könnyen kezelhető úgynevezett automata vérnyomásmérőt vehet bárki aminek erre szüksége van. De hát kinek is van (lenne) szükséges önellenőrzésre. Nos, aki kezelt magasvérnyomásbeteg annak biztosan, hiszen e nélkül a néhány hetente mért 1-1 rendelői vérnyomásértékből legfeljebb csak sejteni lehet, hogy is áll a dolga. Világos, hogy, ha a megszokott, otthoni környezetben heti 4-5 mérést végünk akkor ez sokkal pontosabban tükrözi a vérnyomásunkat. Ráadásul, ha az adatokat felírja egy kis füzetkébe - azaz vérnyomásnaplót is vezet - akkor időben észleli ha a vérnyomása tartósan föléemelkedik a kívánt tartománynak. Néhány hónap adataival pedig észreveszi, hogy mondjuk kifejezetten vagy alig érzékeny a frontváltozásokra vagy a menstruációt megelőzően kicsit mindig megemelkedik a vérnyomása. Ezek egyáltalán nem kóros dolgok, sőt az élet természetes velejárói. Ugyanígy változik annak is a vérnyomása aki nem magasvérnyomásbeteg. Egy precíz naplóval (persze, ha a készülékünk megbízható, a méréseket korrekten végeztük és minden adatot szépen feljegyeztünk) kiderül akár a fehérköpeny magasvérnyomás (amikor otthon gyógyszermentesen normál a vérnyomásunk, de rendelőben mindig magas) akár a magasvérnyomásbetegség mellett fennálló fehérköpeny effektusunk, amikor szükséges az otthoni normál vérnyomás eléréséhez kezelés (tehát mese nincs, magasvérnyomásbetegek vagyunk), csakhogy a rendelői magas értékek miatt úgy tűnik, nem elég hatékony a kezelésünk, még nem elég alacsony a vérnyomásunk.
Ennyit (elöljáróban) azoknak akik ismert és reményeim szerint korrekten kezelt magasvérnyomásbetegek. Rajtuk kívül azonban hasznos az önellenőrzés azoknak is akik „még" nem betegek, de nagy a rizikójuk (esélyük) arra, hogy beteggé váljanak. Mivel ez a betegség részben örökletes tényezőkön (is) múlik, ha szüleink vagy szüleink testvérei vagy akár saját testvéreink között van magasvérnyomásbeteg jól tesszük, ha önellenőrzéshez fogunk. Ez csupán egy korrekt vérnyomásmérő készülék és elhatározás kérdése. Legrosszabb (pontosítok: legjobb) esetben éveken át azt látjuk, hogy (legalábbis a vérnyomásunkkal) minden rendben. Kívánom, hogy így 99 éves koráig feleslegesen ellenőrizze magát. Aztán nyugodtan olvassa a fejemre, hogy lám- lám mégsem lett igazam. Sajnos jóval többen lesznek azok akiknél akár az önellenőrzés első néhány hónapja betegséget igazol, akár néhány év vagy egy- két évtized után magasvérnyomásbetegségük kialakulását igazolja majd. Így a lehető leghamarabb a kezdet kezdetén felismerhető - és így időben kezelhető - a leggyakoribb, érbetegséget okozó betegség.
Az örökletes tényezők mellett növeli betegségünk esélyét, ha elhíztunk, ne adj isten cukorbetegek vagy akár már érbetegek vagyunk sőt az is, ha vérzsírbetegségünk van. Tehát, ha valaki túlsúlyt gyűjtött, cukor vagy vérzsírbeteg vagy már igazolták érbetegségét szintén hasznos - sőt kimondom - szükséges a vérnyomás önellenőrzés.

Most vegyük számba, mi a teendőnk, ha kiderül a betegségünk!
Ha megfelelő számú, megfelelő gyakoriságú vérnyomásméréssel igazolt a magasvérnyomásunk akkor ugye azt gyógyítani kell. Van egy rossz hírem. A magasvérnyomásbetegség (hacsak nem más betegség okozza, tehát úgynevezett másodlagos, azaz szekunder hipertónia) nem gyógyítható. Azaz, nem áll rendelkezésünkre olyan gyógyszer, módszer, miegymás amit alkalmazva a betegség megszűnik. Ez tényleg nem szívderítő hír. Nagy biztonsággal a további életünk során elkísér, tehát igazi klasszikus tartós azaz krónikus betegség a magasvérnyomás. Ez baj, de had mondjak azért valami jót is! A betegség kezelhető, sőt kezelendő. A kezelésnek pedig az egyik jól megfogható eredménye, hogy vérnyomásunk megfelelően alacsony pontosabban az érvédelmünknek megfelelő úgynevezett cél tartományba csökkenthető. Ezáltal pedig sokat csökken annak a valószínűsége, hogy szívinfarktust kaptunk vagy éppen megüssön a guta. Az elsődleges célt a kellően alacsony vérnyomást mi magunk követhetjük az önellenőrzés révén a legmegbízhatóbban. Elértük-e és folyamatosan fenn tudjuk-e tartani? Ha nem, konzultáljunk doktorunkkal! De, miért mondom, hogy az elsődleges cél a vérnyomás csökkentése. Van más célunk is? Hát persze. Sőt ez igazán nem is a cél, hanem a célunk elérésének eszköze. Bocsánat a kifejezésért, de már jó vérnyomás, de rossz cukor hasonlóan kipurcantja ereinket, mint a rendbenlévő cukor melletti tartósan magas vérnyomás. Az meg könnyen belátható, hogy teljesen mindegy mitől kapunk infarktust, a vérnyomásunktól vagy mondjuk az előző példánál maradva a cukrunktól. Emiatt, ha magasvérnyomásbetegségünk igazolódott a többi úgynevezett klasszikus érrendszeri rizikótényezőt, betegséget is tisztáznunk kell. Ezek a túlsúly, a cukoranyagcserezavar (a cukorbetegség és az azt megelőző úgynevezett kóros cukorfelhasználással járó állapotok), vérzsír helyzetünk, vesénk méregtelenítő funkciója és persze a dohányzás. Olyanok ezek mint egy-egy mozaikdarabka. Az érrendszert terhelő összképet csak akkor látjuk, ha minden kis elemet megvizsgálunk és egymáshoz illesztünk. Hogy ennél a példánál maradjak a képet igazán azzal lehet szépíteni, ha minden mozaikkockát rendbe hozunk, megfelelően rendezünk, kezelünk.
A problémák egymással nagyon összefüggenek. Emiatt ha az életmódváltoztatás mindenkire vonatkozó lépései (testsúlycsökkentés, sóbevitel csökkentése) mellett gyógyszeres kezelés is szükséges (és ez bizony gyakori) csak a fenti társbetegségek ismeretében sőt az esetleges érrendszeri vagy akár szervi károsodásokat felmérve alkotható meg orvosilag az Ön számára várhatóan legeredményesebb és legbiztonságosabb kezelés.

Igaz barátja: Az Érgondnok
www.ergondnok.hu
www.sopronert2005.hu