tavaszi esküvő

2020.02.13. 14:02

Simon Kornél húszévesen tudta, hogy Gryllus Dorka a felesége lesz

Egy darabig igyekezett nem adni jelét az érzelmeinek, pedig már régóta tudta, hogy bele fog szeretni.

Tóth Ildikó / HOT!

Budapest, 2013. május 28. Simon Kornél színművész az M1 televíziós csatorna Ridikül című női beszélgetős műsorában, az MTVA gyártóbázisának 7-es stúdiójában. MTVA Fotó: Zih Zsolt

Forrás: MTVA

Fotó: Zih Zsolt

Dráma tagozatos osztályban végzett a gimnáziumban, felvételizett az ELTE-re és a Színművészetire is. Játszott meseszínháznál, elvégezte a Pesti Magyar Színiakadémiát, zenél, játszik, rendez, szinkronizál. Gryllus Dorka párja; a közös kisfiuk, Soma már nyolcesztendős. Tóth Ildikó interjúja a Hot! magazin alapján olvasható a Vasárnap Reggel legutóbbi számában.

Szeptember elsején született. Felvették hatévesen az iskolába?

Nem, évvesztes lettem. Eleve csak nagycsoportosként kerültem az óvodába, édesanyám ugyanis otthon volt a kishúgommal, Ágival. Viszont kétszer jártam azt az évet, a második jobban tetszett. Nyereségnek tekintettem, hogy minden osztályban én voltam a legidősebb, érettebb a többieknél.

Meddig laktak Ka­zinc­bar­ci­kán?

1987-ben költözünk Szegedre. A szüleim vegyésztechnikusok voltak, addig a Bor­sod­chem­nél dolgoztak, három műszakban, egymást váltva. Kétszobás panellakásban laktunk, a földszinten; emlékszem, sokszor kellett csendben lenni, ha édesanyám vagy édesapám éjszakás volt, és épp aludt. Amikor meghaltak az anyai nagyszülők, édesanyámnak nem volt maradása Bar­ci­kán. Ráadásul új vegyi üzem települt a városba, nagyon mérgező anyagokat gyártott – megijedtek tőle.

A szülei el tudtak helyezkedni a szakmájukban Szegeden?

Ott volt az Universal Szövetkezet, de a mamánk dolgozott postán meg ingatlankezelőnél is. Édesapánk hat évet töltött Tengizben, szerencsére egészségesen tért haza, végül a paksi atomerőműtől ment nyugdíjba.

Nem lehetett könnyű máshol kezdeni a felső tagozatot.

Először nagyon rossz osztályba kerültem, aztán átírattak egy másikba, és hatodiktól nyolcadikig már minden jó volt. Kazincbarcikán is ének-zene tagozatos iskolába jártam, klarinétoztam, aztán a Bartók fiúkórus tagja lettem. Tizenkét évesen pedig bekerültem a Szegedi Nemzeti Színházba, a Carmen előadásába. Imádtam csinálni! Nemrégiben megmutattam a kisfiamnak, Sominak, milyen volt, amikor felment a függöny, és mi, a gyerekszereplők üveggolyóztunk. Elmosolyodott a szívem az emlékektől, meg ahogy a gyerekünk fogadta a látványt.

Érdekli Somát a színház?

Nem terelgetjük célirányosan arrafelé, de sokszor szeretné megnézni egy-egy előadásunkat, Dorkával ki is megy Bécsbe, ha épp ott játszik.

A gyerekszereplőknek nyilván fizetett is a színház.

Nem csupán fizetett, hanem külföldi turnékra is utaztunk! Az NSZK-ban meg Hollandiában léptünk fel azokban az években, amikor ez nem volt mindennapi. A napidíjat is valutában kaptuk. Előbb egy BMX-et vásároltam magamnak, azt elcseréltem egy gitárra, amiből végül, már a gimnázium végén, egy farmer lett.

Szentesre járt, a híres Horváth Mihály Gimnázium dráma tagozatára. Kinek a biztatására iratkozott be oda?

Az irodalomtanárunk tanácsára szavalóversenyeken indultam, de igazából nem tudtam még, hogyan kell verset választani, mondani. Édesanyám volt az, aki igazán szerette volna, hogy oda jelentkezzek, színész legyek. Néhányan az osztályunkból a színi pályára mentek, de lett közülünk jogász, újságíró és üzletasszony is, egy lány meg ezredes a honvédségnél.

Akkor határozta el, hogy színész lesz?

Nem. Látva, hogy mások mennyire ambiciózusak, én pszichológusnak jelentkeztem háromszor is az ELTE-re. Amikor meg már felvettek volna, elkezdtem a Színművészetire felvételizni. Háromszor is megpróbáltam, majd beiratkoztam a Pesti Magyar Színiakadémiára. Akkor azt gondoltam, hogy nem akarok harmincévesen pályakezdő lenni. Közben a Szegedi Mini Színháznál játszottam, harminc-negyven előadásunk volt egy hónapban; voltam róka, maci, elég jól kerestem a mesedarabokkal.

Később a pályán nem érezte hiányát a főiskolai éveknek?

Nem mondhatnám, hogy semmiféle frusztrációt nem éreztem egy ideig. Sokszor álmodtam azt, hogy mégis felvettek a főiskolára. De a pályán nem éreztették velem, hogy nincs diplomám. Huszonhat évesen volt hová mennem – akkor lett Bóka B. László a Vidám Szín­pad igazgatója, ő hívott, neki – és később Puskás Tamásnak – köszönhetem, hogy remek lehetőségeket, remek szerepeket kaptam, egészen 2019 végéig társulati tag lehettem.

2010-ben, a kulturális élet már ismert szereplőjeként, színházi, filmes, televíziós sikerek után nagy fordulatot vett az élete: a Varsói melódia bemutatójára készülve találkozott Gryllus Dorkával.

Egy darabig igyekeztem nem adni jelét az érzelmeimnek, pedig már régóta tudtam, hogy ebbe a nőbe bele fogok szeretni. Húszévesen megnéztem az Érzékek iskoláját – ott állt előttem a tökéletes nő, a tökéletes színésznő. Később ugyanazt éreztem a Dallas Pashamendét látva. Nem egy mindennapi rajongó voltam, aki gyűjti a cikkeket, a fotókat a kedvencéről, bár akkoriban Dorka sokat szerepelt az újságokban. Követtem az életét, tudtam, hogy férjhez ment, aztán hogy Németországban dolgozik. A kép ma is előttem van: olyan tizenkilenc éves lehettem, amikor álltam a hídon Szegeden, és Dorka áthajtott Geszti Péterrel a Beetle-jükkel. Valami feszültséget éreztem köztük, és az járt a fejemben, hogy ez a nő egyszer még a feleségem lesz.

És megvolt már az esküvő?

Még mindig tervezzük. Össze akartunk házasodni, mielőtt Somika megszületik, de ő két héttel korábban jött… Aztán legutóbb az Ízig-vérig forgatása miatt halasztottunk. Most tavaszra tervezzük, hogy hivatalossá tesszük a kapcsolatunkat.

Játszik színházakban, játszik Gryllus Dorkával, rendez, forgat, sokat dolgozik.

Szeretek színészként fellépni, szeretek rendezni, forgatni, ha felkérnek rá. Most is a levegőben lóg három projekt. Szombathelyen hamarosan fellépek a Mi­ran­do­li­ná­ban Székely Kriszta rendezésében, a Játékszínben bemutatjuk A vád tanúját február elején az én rendezésemben, és a Mozsár Kávézóban is készülünk egy produkcióval.

Szinkronszínészként is kedvelik.

Tudom, hogy ha Benedict Cumberbatch játszik valamiben, én leszek a magyar hangja. Filmekben és a Sherlock-sorozatban is szeretem. Ma már kevesebb szinkront vállalok, mint korábban.

A közösségi oldalon sok vicces, ironikus bejegyzést tesz közzé. Otthon is vicces apuka? Egyáltalán: két színésznek van elég ideje a kisfiára?

Sominak nagy affinitása van a humorhoz, a viccekhez. Szerintem nem vagyunk elfoglaltabbak, mint egy átlagos szülőpár. Év közben játszunk, de amikor eljön a nyár, akkor sokat vagyunk együtt, három heteket nyaralunk a gyerekünkkel.

Borítókép: Simon Kornél színművész az M1 televíziós csatorna Ridikül című női beszélgetős műsorában 2013. május 28-án.

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Rovatunkból ajánljuk

További hírek a témában