2021.10.11. 13:00
A múlt értékeit őrzi a kónyi Csillag-ház
Aki Kóny múltjára, a régi kónyiak életére, mindennapjaira, ünnepeire kíváncsi, látogasson el a helyi tájházba! Az épületben az „annak idején” hangulatába kerül és hiteles ismertetőt kap a község múlt századaiból.
Enzsöl Imréné (jobbról az ötödik) szívesen mutatja be szülőfaluja múltját a tájház látogatóinak. Fotó: Cs. K. A.
Kóny történetét, múltjának kincseit őrzi a falu központjában álló Csillag-ház. Nevét természetesen a tulajdonos családról kapta az épület, a família 2001-ig birtokolta az ingatlant. Akkor „idegen kézre” került a ház, állaga leromlott, az összedőlés határán volt. Az önkormányzat vásárolta meg azzal a céllal, hogy falai között tájházat alakítsanak ki. A terv sikerült. A tájházat 2012 nyarán nyitották meg. Berendezését, az ott található eszközöket, ruhákat, használati tárgyakat „a falu népe adta össze”. Sok látogatót fogad a ház, hiszen aki Kónyba érkezik és érdekli a település története, mindenképpen felkeresi.
Az idegenvezetést lelkes helyiek vállalják, például nyugdíjas pedagógusok, mint Enzsöl Imréné is, a kónyiak Piri tanár nénije. Gyakorlatilag mindenkit ismer a faluban, tisztában van a családi, rokoni kapcsolatokkal, a község múltjával. Sokat beszélgetett idős falubeliekkel, sok anyagot gyűjtött össze, így hitelesen tud Kóny helytörténetéről is beszélni a tájház vendégeinek. Először mindig az épület sorsát ismerteti. Eszerint a Csillag-ház tipikus parasztporta: elöl szoba, középen konyha, még egy szoba, majd a gazdasági épületek. Az első szoba mestergerendája arról tudósít, hogy 1869-ben építették. Enzsöl Imréné megemlíti, hogy Kónyban a széles, hosszú gazdasági udvarokon keresztben állították fel a pajtát a gazdák, hogy a terményt, a szálas takarmányt ott tárolhassák. A Csillag-udvar nem tartozott a nagy telkekhez, eredeti állapotában még a mainál is kisebb volt. Így ott színt építettek a lakóház, illetve a gazdasági helyiségek folytatásaként. A tájház gádorában egy „idegen” mestergerenda is helyet kapott. Dobai András és felesége, Cseresznyák Rozália házából került oda az egykori Kereszt, mai nevén Petőfi utcából.
A gerenda felirata szerint a nagy, 1850-es kónyi tűzvész után építették. Odabent egy berendezett első szoba fogadja a látogatót. Enzsöl Imréné elbeszéléséből kiderül, hogy melyik bútor melyik család hagyatékában maradt meg, kiknek az esküvői képe látható a falon. Büszkén mutat rá ilyenkor egy díszes, tulipános ládára, mely az ő nagyanyjának örökségéből való. Ugyanígy sorra kerül a konyha, ahol a múlt századi használati tárgyakat ismerhetik meg a vendégek, aztán a hátsó helyiség, ahol szintén a mindennapokban nélkülözhetetlen eszközöket vonultatták fel a kiállítás összeállítói.
