Kisalföld logö

2019. 06. 25. kedd - Vilmos 20°C | 30°C Még több cikk.

Baj van a kötelező olvasmányokkal

Baj van a kötelező olvasmányokkal
Az válik nagy eséllyel olvasóvá, akinek mesélnek gyermekkorában
„A gyerekek azokkal a kötelező olvasmányokkal találkoznak, mint ötven-hatvan éve, és sok diáknak elveszi a kedvét az olvasástól az irodalomóra" – állítja lapunknak adott interjújában Gombos Péter olvasáskutató, a Magyar Olvasástársaság alelnöke.

– Egy felmérés szerint Magyarországon az emberek naponta átlagosan ötven percet olvastak 1970-ben. Tudjuk, hogy ma mennyit?
– Percre lebontva nem. Az elmúlt évtizedekben öt nagy reprezentatív kutatás azt vizsgálta, hogy hány könyvet olvasnak az emberek. Eszerint 1964 és 2007 között megfordult az olvasók és a nem olvasók aránya: míg ’64-ben hatvan százalék olvasott el legalább egy kötetet egy évben, 2007-
ben már csak negyven. A legutóbbi, tavalyelőtti felmérés nagy pozitívumának az számított, hogy a két tábor aránya nagyjából megegyezett, szinte pontosan ötven-ötven százalék volt. Ugyanakkor a nagyon sokat olvasók aránya csökkent, méghozzá nem is kismértékben: hét százalék körül tartottunk a korábbi bőven tíz százalék feletti hányadhoz képest.

– Mi áll a változások hátterében?
– Nehéz értelmezni a számokat, mert mindkét korábbi tendencia – az olvasók arányának csökkenése és a nagyon sokat olvasók arányának növekedése – megfordult, amelynek okait egyelőre nem látjuk. Ebben persze az is szerepet játszhat, hogy rendkívül gyorsak a technológiai változások, s a kutatás csak lohol utánuk. Az okostelefonok például csupán 2010-től kezdtek elterjedni. Azt viszont tudjuk, hogy azok 58 százaléka, akik folyamatosan online vannak, soha nem vesz könyvet a kezébe – még a soha nem internetezők közül is többen olvasnak, ami azért elgondolkodtató.
Gombos Péter olvasáskutató: „Azzal önmagában nincs baj, ha valaki nem regényt vesz a kezébe, de mindenki tudja, hogy szépirodalmat más szívvel, lélekkel olvasunk."

Gazdasági haszna is van

– Miért jobb, ha valaki könyvet olvas, mintha az okostelefonján Face-
book-posztokat vagy híreket?

– Azzal önmagában nincs baj, ha valaki nem regényt vesz a kezébe, de mindenki tudja, hogy szépirodalmat más szívvel, lélekkel olvasunk. Több hazai és nemzetközi kutatás bizonyította, hogy akik irodalmat olvasnak, szociális kompetenciákban, érzékenységben, érzelmi intelligenciában fölötte állnak azoknak, akik nem. Azt is látjuk már, hogy pozitív összefüggés van a szövegértés és az irodalomolvasás között.

– Én magam most fejeztem be Dosztojevszkijtől A Karamazov testvéreket, és Mary Beardtől Az ókori Róma történetét kezdtem olvasni. A szakirodalom rosszabb a szépirodalomnál ebből a szempontból?
– Nem rosszabb, de más. Erich Kästner mondta, hogy a gyerekek a szívükkel olvasnak, de ez valójában a felnőttekre is igaz. A szakirodalom jelenthet egyfajta szellemi izgalmat, ám olvasása teljesen más lélekállapot, például nem lehet azonosulni egy hőssel.

– Jól érzem, hogy a könyvolvasásnak konkrét gazdasági haszna is van?
– Ez egyértelműen kijelenthető. Csapó Benő professzor ezzel kapcsolatos kutatása számszerűen megfogalmazta, hogy ha a mai magyar lakosság szövegértésátlagában egy pillanat alatt a finnek szintjén lenne, az jelentős GDP-növekedést eredményezne. Árulkodó, hogy a funkcionális analfabéták és a munkanélküliek aránya az egész Európai Unióban folyamatosan együtt mozog. Aki olvasni tud, de önálló ismeretszerzésre, szövegértésre nem képes, alig-alig helyezhető el a munkaerőpiacon.

– Nyugat-Európához és a világ többi részéhez képest hogyan állunk?
– Korosztályonként nagyon különbözően. Tízéveseink az élvonalban, a világ első harmadának végén helyezkednek el szövegértésben és folyamatos javulást produkálnak. A sokat emlegetett PISA-felmérés ugyanakkor azt mutatja, hogy tizenöt éveseink már csak a középső harmad vége felé vannak. Ebből arra lehet következtetni, hogy a felső tagozaton valamit nem jól csinálunk.

– Mit?
– Ma már tudjuk, hogy a szövegértés hogyan fejleszthető, de ez sajnos nem kerül be az iskolai gyakorlatba. Még alsóban is sok helyen csak olvasást tanítanak, pedig az nem egyenlő a szövegértéssel, fel-
sőben pedig egyáltalán nem foglalkoznak vele, holott össztantárgyi feladat lenne, hiszen például a kémiának, a biológiának vagy a történelemnek sajátos nyelvezete van. Azt is látjuk ugyanakkor, hogy a gyerekek a magyarórákon még mindig azokkal a kötelező olvasmányokkal találkoznak, mint ötven-hatvan éve, és sok diáknak elveszi a kedvét az olvasástól az irodalomóra.
 
A Pál utcai fiúk működik most is, mert a bandát, a férfiúi virtust értik a gyerekek.

A Pál utcai fiúk működik

– Mi a baj ezekkel a könyvekkel?
– Móricz Zsigmond Légy jó mindhalálig című regénye soha nem volt gyerekkönyv. Ugyan remekmű, de egy tizennégy éves kamasznak nincs élettapasztalata ahhoz, hogy megértse, megélje, szeresse. Egy 2009-es felmérés során magyartanárokat kérdeztünk, és csak tizenhárom százalékuk válaszolta, hogy a tanítványaik sikerrel, jókedvvel olvassák a kötelezőket. Nyilván akadály lehet a nyelvezet nehézsége is, például Jókai esetében. A Pál utcai fiúk viszont működik most is, mert a bandát, a fér-
fiúi virtust értik a gyerekek, s ugyanez igaz alsóban az örök érvényű problémahelyzetet ábrázoló A két Lotti esetében. Jókait érdemes lenne egy-két évvel később tanítani, az is sokat számítana.

– Akkor a leginkább A Pál utcai fiúk van a helyén?
– Igen. Jól tanítható, a gyerekek veszik a lapot, Boka és Áts Feri párviadala kicsit olyan, mint Hamiltoné és Vettelé. A középiskolások pedig még mindig szeretik a Rómeó és Júliát, pedig nagyon régi szöveg.

– Az Egri csillagok bejön a mai gyerekeknek?
– Sokkal kevésbé. Érdekes, hogy az említett 2009-es vizsgálatban a legkedveltebb és a legkevésbé kedvelt művek között is szerepelt, aminek persze az is oka lehet, hogy akkor mindössze nyolc mű volt jelentős számú iskolában kötelező olvasmány az országban. Ez a helyzet azóta sem nagyon változott, pedig jó volna ebben némi frissülést látni. Színesebbnek, gazdagabbnak kellene lenni az olvasmánylistának.

– Ön mit adna fel kötelezőnek?
– Az a kamaszirodalom, amely Magyarországon még csak bontogatja szárnyait, külföldön egy-két évtizeddel előbbre jár. Emblematikusan nagy, fontos kamaszkönyvek jelentek meg csak az elmúlt húsz évben, amelyek magyarul is olvashatók, például Robert Williamstől a Luke és Jon vagy Lois Lowrytól Az emlékek őre. Az ötödikesekkel Tasnádi Istvántól A kőmajmok házát biztosan olvastatnám, míg hetedik–nyolcadikban Patrick Nesstől a Szólít a szörny nagyon jó lenne kötelezőnek.

– Azzal nincs probléma, hogy a magyartanítás az időrendben haladásra épül? Tizennégy-tizenöt éves középiskolás diákok biztosan nem Homéroszt kezükbe véve válnak könyvmolyokká.
– A kronológiát mint rendezőelvet nem kellene teljesen elengedni, mert általa könnyebb átlátni a folyamatokat, de ilyen rigorózusan nem szabadna ragaszkodni hozzá. Jelenleg emiatt a legfiatalabb gyerekek találkoznak a legrégebbi, ebből adódóan a legnehezebb szövegekkel. Ráadásul az irodalomoktatás még mindig nagyon irodalomtörténet- és irodalomelmélet-központú, miközben tíz éve sem a középiskolai felvételin, sem a középszintű érettségin nincs ilyen feladat. Ezen a téren szerencsére éppen most tapasztalható változás, de még bőven lenne tennivaló. Nagy probléma még, hogy eltűnnek az irodalmi élmények az órákról, szigorú, tényeken alapuló az irodalomoktatás, s ezt kérik számon a gyerekektől. Szerzők életrajzát tanítani és azokra jegyeket adni számomra szinte értelmezhetetlen.

Máté-effektus

– Mitől függ, hogy ki mennyit olvas? Az életkortól, az iskolázottságtól, az anyagi helyzettől?
– Gereben Ferenc fogalmazta meg, hogy Máté-effektus figyelhető meg ezen a téren: Máté evangéliumában olvasható, hogy „akinek van, annak adatik". Abban a családban, ahol anyagi, de főleg kulturális javak halmozódtak fel, ott azok tovább halmozódnak. Akinek sok könyve van, az megy könyvtárba, aki színházba, koncertre, múzeumba jár, jellemzően az olvas sokat. Sok múlik a szülők iskolázottságán. Van még egy fontos összefüggés: száz olyan gyerekből, akinek rendszeresen mesélnek gyerekkorában, hetven-egynéhány később olvasóvá válik, míg azokból, akiknek nem, talán kettő vagy három.

– Ez múlik a leginkább a szülőkön?
– Igen. Albert Einstein mondta, hogy ha azt akarod, hogy okos legyen a gyereked, olvass neki mesét. Ha azt akarod, hogy nagyon okos legyen, olvass neki még többet.
Kövessen minket, kommentelje híreinket a Kisalfold.hu Facebook oldalán!

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Süsüke az űrbe készül

Süsüke az űrbe készül
Hatalmas vihart kavart a legendás meseíró kijelentése, miszerint Süsü kalandjainak folytatását az… Tovább olvasom