Kisalföld logö

2019. 03. 21. csütörtök - Benedek -2°C | 12°C Még több cikk.

A herceg csókja nem is a kezdet, nem is a vég

A herceg csókja nem is a kezdet, nem is a vég
Szederkényi Olga újságíró-szerkesztőt mindig is foglalkoztatta, mi történik a mesehősökkel a csók, a megmenekülés, a kibogozott bonyodalmak és beteljesült álmok után. 16 felnőtteknek íródott novella tárja most egy kötetben elénk: a ,,vége" felirat önmagában képlékeny szó. A női főhősök nem biztos, hogy boldogan éltek, amíg meg nem haltak. Az élet ennél kacifántosabb - emlékeztet az antológia, amelynek ötletgazdájával, szerkesztőjével beszélgettünk.
Szederkényi Olga újságíró-szerkesztő a kötet ötletgazdája. Fotó: Szentes Zágon

– Mi adta az inspirációt a kötet központi témája kapcsán?
– Kisgyerekként mindig is érdekelt, hogy mi történik az „és boldogan éltek, míg meg nem haltak" mondat után. Hogyan folytatódnak a mesék? Januárban jött az ötlet, hogy kortárs női írók alkossanak olyan felnőttmeséket, amelyek továbbszövik a jól ismert karakterek életét, legyen szó például Aranyhajról, Csipkerózsikáról vagy Piroskáról. Mi történik velük, miután megjelenik a színen a herceg vagy kiugranak a farkas hasából?

– Milyen írói hangok szólalnak meg a könyvben?
– Törekedtem rá, hogy minél többféle hang megjelenjen: lázadó, konzervatív, magyarországi, határon túli, puritán, feminista, Kossuth-díjas és kezdő egyaránt. A 15 női szerző és Parti Nagy Lajos – Sárbogárdi Jolán álnéven – mind maga választhatott mesehősnőt. Tudtam, hogy ez a lépés elég rizikós. Végül bejött, mert mindenki más karaktert választott és mondjuk nem ugyanazt a mesehősnőt mind a tizenhatan.

– Van olyan mese, ami több szerzőnek is kiindulópontként szolgált?
– Egyedül Hamupipőke történetét fűzték tovább kétféle szálon, de pusztán azért, mert az egyik szerző a gonosz nővér karakterét választotta.
Az És boldogan éltek? – Mesehősnők utóélete című antológiát –, melynek különleges illusztrációit Szabó Imola Julianna készítette – a Margó Irodalmi Fesztiválon mutatták be októberben. A programon négy szerző – Rakovszky Zsuzsa, Ugron Zsolna, Szécsi Noémi és Berg Judit – is részt vett.
– Melyik mesehősnő áll legközelebb az ön szívéhez?
– Kiskoromtól fogva közel áll hozzám Holle anyó története, mondhatni ez az egyik kedvenc mesém. Az És boldogan éltek? felnőttmeséi közül azonban egyet sem szeretnék kiemelni, mindegyik más okból izgalmas. A novellák olyan sokoldalúak, mint a nők. Nem várt fordulatok, megdöbbentő események, a tér és az idő adta lehetőségek mind-mind jellemzik ezeket a sokszínű írásokat. Egyes történetek már az eredeti gyermekmese másnapján folytatódnak, míg mások a megöregedett mesehős életét ábrázolják. Nincs bennük csillagpor. A családon belüli erőszaktól a meddőségen át a függőségig nagyon sokféle téma, probléma jelenik meg.

– Akkor ezek a történetek valóban nem gyerekeknek íródtak.
– Nagyon fontos, hogy ezek felnőttmesék. Gyerekekkel legfeljebb a novellák előtt található kis összefoglalókat lehet olvasgatni, amelyekben az eredeti gyerekmesék történetét foglaltuk röviden össze. Majd ha a kicsik elalszanak, egy pohár bor vagy egy csésze tea mellett továbblapozhatunk, egyedül… A hároméves kislányomnak minden este mondok mesét, de ezt a könyvet csak felnőttkorában adom majd a kezébe.

Margó Irodalmi Fesztiválon „Létezik női irodalom?" címmel tartottak beszélgetést, ahol Szederkényi Olga három íróval együtt fejtegette ezt a végtelen témát. Többek között az is elhangzott, hogy sok női szerző nem ért egyet azzal a megkülönböztetéssel, amit az író és írónő szavak magukban hordoznak.

– Mesekönyvekből vagy a televízióból ismer meg több történetet a gyermeke?
– Nincs tévénk. Egy óriási könyvtárunk van. A mondókákat kívülről fújja: egy egyórás buszutat elejétől a végéig kitölti mondókákkal. Kedvenc meséje a Pöttyös Panni. Rajzfilmet maximum fél órát néz, háromszor-négyszer egy héten. Ott a Mása és a medve a kedvence, de a Frakkot és a Mazsola és Tádét is nagyon szereti. Ha fáradt vagyok, a kislányom mesél nekem. Nagyon élénk a képzelete. Ugyanakkor figyelnem kell, hogy egy-egy mesét ne ismerjen meg túl korán, hanem érjen meg rá.

– Milyen visszajelzéseket kapott eddig a könyv kapcsán?
– Két dologgal ostromolnak a szerzők és az ismerőseim. Először is, hogy legyen egy folytatás vagy egy bővített kiadás. Másrészt pedig, hogy a fiú mesehősök történeteit is írjuk meg. Velük vajon mi történt a „boldogan éltek, míg meg nem haltak" után?

Az És boldogan éltek? című kötet szerzői: Arany Lídia, Berg Judit, Boldizsár Ildikó, Halász Rita, Hernyák Zsóka, Karafiáth Orsolya, Kemény Zsófi, Kiss Noémi, Molnár T. Eszter, Nina Yargekov, Sárbogárdi Jolán, Rakovszky Zsuzsa, Selyem Zsuzsa, Szécsi Noémi, Szvoren Edina, Ugron Zsolna.

Borító: Szabó Imola Julianna

– Ha jól tudom, utazásai során ön rengeteg kultúrát megismert. A mesék felől közelítve melyeket tartja a legizgalmasabbaknak?
– Újságíróként és dokumentumfilmesként az Európai Unió mind a 28 tagállamában dolgoztam már. Erdélyben nagyon erős a mesék és hiedelmek világa. A mai napig hisznek ezekben az ott élő gyerekek. A skandináv történetek is nagyon érdekesek, ott például hihetetlen erdei lények uralják a meséket. A személyes kedvencem viszont Franciaország, amelyhez sok szállal kötődöm. Érdekesség, hogy ott a Piroska történetének 120 verzióját számolta össze egy kutató. Az És boldogan éltek? – Mesehősnők utóélete című könyvünkben a francia származású Nina Yargekov Piroska történetét fűzte tovább. Nagyon büszke vagyok arra, hogy az antológiába írt alkotása megjelent a patinás La Nouvelle Revue Francaise-ben, a franciák ikonikus irodalmi folyóiratában, amelyet egy időben alapítottak a mi Nyugatunkkal.

Az interjút a december 11-én jelenő Lilla magazinban olvashatják egyéb más érdekességekkel, tippekkel az ünnepi készülődéshez.

hirdetés

hirdetés

A címoldal témái

Önnek ajánljuk

Tovább olvasom