Hogyan próbálta meg összehozni az első magyar focicsapatot egy szegedi polgárlány?

Dénes András tollából jelent meg a magyar női labdarúgás történetét bemutató sorozat első kötete, amely a bajnokságok történetével foglalkozik. (Magyar női futball – A bajnokságok). Sőt, azon keresztül talán sokkal többel: a sportág külföldi és hazai gyökereivel, a női futball „őskorának" és hazai „hőskorának" legendás szereplőivel, a legérdekesebb sztorikkal – számolt be honlapján a Magyar Sportújságírók Szövetsége.

Forrás: noifoci.com/Facebook

Az „őskor" történetének felidézése elsősorban a kuriózumok tárháza, míg a hetvenes évek elején kezdődött „hőskor" krónikája tisztelgés a „szabadságharcosok" a női futball létéért küzdő legendák – mint Bárfy Ágnes, Matskássyné Boda Mária, Forgács Zsuzsa és a többiek – előtt.

A könyvben számtalan érdekes történet mellett körülbelül hatvan csapatkép kapott helyet a legjobbakról, megtalálható az elmúlt csaknem negyedszázad valamennyi élvonalbeli szereplőjének a neve is, valamint páratlanul érdekes statisztikák is színesítik azt.

A szerző, aki korábban megjelentetett már könyvet a női labdarúgásról – Bajnokcsapatok címmel, 2018-ban – már dolgozik a női válogatott történetét feldolgozó köteten, amely a sorozat második része lesz, várhatóan a következő idény derekán megjelentetve. A trilógia befejező része pedig 50 év 50 főszereplőjének portréja lesz.

Dénes András a Magyar Sportújságírók Szövetsége Nagy Béla-programjának támogatásával megjelent könyv kapcsán a MSÚSZ Testnevelési Egyetemen lévő irodájában tartott bemutatón megemlítette, hogy számára külön érdekessége a kötetnek hogy amíg ő a női bajnokságok történetét dolgozta fel, ikertestvére, Dénes Tamás nemrégiben készítette el a Magyar Labdarúgó Szövetség felkérésére a férfi bajnokságok históriáját.

Kedvcsináló a könyvhöz

A szerző így írja le Brauswetter Boriska, a hazai női futballcsapat megálmodójának történetét:

Azt szinte minden, a magyar női labdarúgás múltja iránt érdeklődő tudja, hogy az első csapatot 1912-ben egy Brauswetter Boriska nevű szegedi polgárlány próbálta összehozni, sőt az egykori Nemzeti Sportban annak leírása is megjelent, hogyan képzelte el Boriska a lányok szerelését.

A könyvet írva, a külföldi mintákat is látva jöttem rá: Brauswetter Boriska valószínűleg úgy álmodott a női futballról, a csapat(a) szereléséről, hogy ő maga soha nem látott, még fényképen sem női futballistát...

De, ez talán inkább érdekes, mint fontos, mert semmit sem változtat azon, hogy Brauswetter Boriska megkérdőjelezhetetlen pionírja a szakág történetének.

Talán ezért is baj, hogy a Nemzeti Sport "mínuszos" hírei között megjelent szándékán kívül, alig tudunk róla valamit. Illetve tudtunk.

Sikerül "kinyomozni", hogy a Brauswetter família Szeged megbecsült polgárcsaládjai közé tartozott – a név viszonylag gyakran szerepel a korabeli sajtóban, innen is tudhatjuk, hogy jó hírű órásmester dinasztiára emlékezünk. Boriska neve is feltűnik a több, mint száz évvel ezelőtt nyomtatott lapokon – ha nem is túl gyakran.

Olyan fiatal lány képe sejlik át a tíz évtizednyi homályon, aki nem elégedett meg a család által nyújtott polgári jólét biztonságával, felelősséget érzett a kevésbé szerencsés sorsúak iránt. Aktív tagként vett részt a háború áldozatait, az elhunytak, megsebesültek, rokkantak családjait segélyező nőegyletek gyűjtéseiben, meggyőződéssel vallotta, hogy a nők többre is képesek, mint amennyit a rájuk kényszerített társadalmi szerep enged – ezt bizonyítandó szervezett futballcsapatot is.

A „jó családból származó" Boriska (öccse Béla nem a família iparát, az órásmesterséget választotta, újságíró és költő lett, a Borus Béla néven publikáló fiatalember egy társaságba tartozott József Attilával, Hont Ferenccel, verseskötetéhez Móra Ferenc írt előszót) később tisztes polgárasszony lett, 1915-ben jegyezte el, majd vette feleségül őt ifj. Frankó Andor, egy jeles szegedi gyógyszerész dinasztia tagja. A fiúk András, sőt az unokájuk Géza is gyógyszerész lett, de a sportszeretet öröklődhetett: a helyi Radnóti Gimnáziumban 1967-ben testnevelés tagozaton érettségizettek között találtunk egy Frankó Gézát, talán ő Brauswetter Boriska unokája. A magyar női futball egyik „ősanyjának" halálhíréről a Délmagyarország 1975. április 29-i lapszáma tudósított, innen valószínűsíthetjük, hogy 1895-ben született.