Mindegyikünk ott ül a saját bolygóján - Simon Kornél egy kisgyermek szemével rendezte A kis herceg című színdarabot

Kicsiknek és fölnőtteknek

– Az előadás alcíme, műfajmeghatározása: „mese két felvonásban". Kiknek szól ez a darab? 

– Exupéry a kisregény elején elnézést kér a gyerekektől, amiért elsősorban a fölnőtteknek írta a művét. Rónay György fordításában játsszuk és magam dramatizáltam. A mű egy ember listája, summázata arról, ami addigi életében történt. Az író maga egészen fiatalon életét vesztette, vagy lelőtték a gépét, vagy magától zuhant az óceánba, ez máig nem tisztázott. 

A mű bemutatja világunk visszásságait, furcsaságait egy kisgyerek szemüvegén keresztül. Azt, hogy milyen módon szigetelik el magukat az emberek, például az üzletember, vagy éppen a lehetetlen küldetést teljesítő lámpagyújtogató. Ez a fajta számvetés nemcsak a gyermekek számára lehet érdekes, hanem a felnőttek számára is új perspektívát adhat – kilépni a civilizáció által ránk kényszerített ketrecből és egy gyerek szemével rácsodálkozni arra, hogy tulajdonképpen mi is ennek az egésznek a célja.

Ugyanakkor a gyerekek számára is izgalmas lehet, a maga játékosságával, vidámságával, kalandosságával. Míg a felnőttek számára sokszor végtelenül szomorú a történet, óhatatlanul előkerül a halál gondolata, ugyanakkor egyfajta stilizált, költői ábrázolásmóddal mutatjuk be, a gyerekek a megsemmisülést egyébként sem élik meg ennyire kikerülhetetlenül negatívként.

Gyerekkorában olvasta

– A kis herceg a világirodalom egyik legtöbbször feldolgozott alkotása. Rendezőként mennyire volt könnyű/nehéz egy ilyen anyaggal dolgozni?

– Szerencsés vagyok, mert a számos feldolgozás közül az égvilágon semmit nem láttam. A kisregényt gyermekkoromban olvastam utoljára, úgyhogy mondhatjuk, hogy egy gyerek szemével nyitottam ki újra. 

Simon Kornél egy gyerek szemével olvasta újra Exupéry kisregényét. Fotó: Mészáros Mátyás

– Meséljen a darabról!

– Nagy Johanna alakítja a kis herceget, Kolnai Kovács Gergő pedig a pilótát. A szereplők kettősén van a legnagyobb teher, a kisregény elbeszélő részeit több helyütt párbeszéddé alakítottuk. Mindenki több szerepet játszik, így érdekes az együttes játék. A színház legyen vagy nagyon egyszerű, vagy vegye fel a versenyt az információdömpinggel. Én ez utóbbi utat választottam, a darabban lesz vetítés, homokozó, kisrepülő, még drónon is gondolkodtam, de azt végül elvetettem. Tehát egy izgalmas, látványos, játékokkal teli előadás lesz. 

– Nagy Johanna alakítja a kis herceget, a karakter egyébként is több feminin vonást hordoz. Miért esett éppen rá a választása?

– A szereplőválasztásnál levettem a „nemi szemüveget". Johanna lénye az, ami a választást indokolta. Ő egy hatalmas lélekkel megáldott személyiség, ha úgy tetszik, egy ufonauta, akinek természetéből fakad a rácsodálkozás. A próbák során aztán bebizonyosodott, a személyisége teljesen rímel a kishercegére, ami tökéletesen alkalmassá teszi a szerep eljátszására, a színpadon átlényegül egy kíváncsi kisfiúvá. 

Mark Osborne amerikai rendező A kis herceg című animációs filmjének egy képrészlete. Fotó: MTI/EPA

– Ha színészként állna a deszkákon, melyik karakterrel tudna a leginkább azonosulni, melyik szerepet játszaná el szívesen?

– Abban a helyzetben vagyok, hogy párhuzamot tudok vonni a saját életemmel. A hétéves kisfiam abban az időszakban van, hogy az értelme kinyílt, szivacsként szívja magába az információkat, folyamatosan rákérdez a hogyanokra és a miértekre. Talán a pilótával tudnék azonosulni, aki egy találkozás által egy komoly tanulási folyamaton megy keresztül.

A társaság orvosság

– Mit gondol, a mai kor emberének mondhat valamit a darab? 

– Annál is inkább, ugyanis egyre elszigeteltebben élünk, bezárkózunk a saját köreinkbe. Mindegyikünk ott ül a saját bolygóján, végtelenül magányosak az emberek. A színház feladata, hogy alakítson ki társas kapcsolatokat, mert az sok mindenre orvosság, képes megszüntetni bizonyos problémákat. A felnőttek számára nagy ahaélmény lehet a darab – ha jól nézik –, hogy igenis meg kell fogni egymás kezét.