Az ölelés áfája és a háromlábú kutya

Rácz Katalin a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösség tagja, két remek humorú kötet szerzője. Földönkívüliek a Pénzverem utcában című könyve 2009-ben, A kutyasétáltató nő című pedig 2017-ben látott napvilágot. Az írónő sajátságos, szarkasztikus, fanyar humorával akár Örkény István vagy Rejtő Jenő utódja is lehetne.

Az írónő szarkasztikus, fanyar humora könyveiben is főszerepet játszik. Fotó: H. Baranyai Edina

Az első lépés a legnehezebb

Második kötete hátoldalán Lőrincz L. László ajánlása olvasható, annak borítóját, grafikáit Molnár György készítette. A kötetek még kaphatóak a Líra bolthálózatában.

– Az alkotás vágya mindannyiunknál fiatal korunkban kezdődik. Gimnazistakoromban én is nagy költő, író akartam lenni. Érettségi után kezdtem el írogatni, de írásaimat nem mertem megmutatni senkinek – mondja Rácz Katalin –, mert féltem a kudarctól. Az alkotó ember számára az első lépés a legnehezebb: megtalálni azt, akinek meg meri mutatni, amit írt, mert bízik az ítélőképességében és a kritikát is el tudja fogadni tőle. De talán jobb is így, mert véleményem szerint az íráshoz kiforrott egyéniség kell. Akkor lehet olyat alkotni, ami egyéni és utánozhatatlan, amiről mindenki megismeri, hogy az én írásom, még úgy is, ha nem írom alá. Enélkül viszont csak silány tucatirományok, -utánzatok születhetnek.

– Kovács László mosógépszerelő állandó visszaköszönő szereplője az elbeszéléseinek. Honnan jött az ötlet?

– Egy gimnáziumi osztálytalálkozó alkalmával egyik osztálytársam, aki egyébként telefonszerelő, elmesélte, hogy amikor fiatal volt, semmibe se vették, mert az öreg szakik véleménye számított, mire megöregedett, meg már csak a fiatalok tudnak mindent. Tulajdonképpen ő úgy élte le az életét, hogy soha nem volt jó semmire. Így született meg Kovács László mosógépszerelő alakja. Leírtam az ő életét, ez annyira sanyarúra sikerült, hogy inkább nevetséges lett, mint sajnálni való, de összességében nagyon szerethetővé sikerült. Egyszerű ember, olyan, mint mi, aki a maga módján próbál meg eligazodni az élet útvesztőiben. Sokan kifogásolják, hogy mit akarok én egy mosógépszerelőtől? Miért nem írok inkább „tiszteletre méltó" hősökről? Voltak, akik állították, hogy a mosógépszerelők nem ilyen hülyék. Nos, ők bizony sok mindent félreértettek. Kovács László egyenes, becsületes, józan gondolkodású ember, akinek megvan a magához való esze, ami persze lehet, hogy néha kicsit kevés is. Róla szólt első írásom, Az élet dolgai című elbeszélés, ami ironikus és groteszk is egyszerre.

Miskolcon bejött az irónia

– Hogyan került kapcsolatba a miskolci Irodalmi Rádióval?

– Az interneten kerestem irodalmi csoportot, így találtam rájuk. Azóta meghatározó szerepet töltenek be az életemben: rendszeresen tartanak alkotótáborokat, ahová én is eljárok. Kialakult egy csapat, akikkel nagyon jó barátságban vagyunk. A miskolciak voltak azok, akiknek „bejött" ez a fajta groteszk irónia, ami az én írásaimra jellemző. Ennél a stílusnál vigyázni kell arra, hogy ne forduljon át az irónia erőltetettségbe. Ők a pártfogásukba vettek, az egyik antológiájuk az én írásommal nyitott és az első kötetemről szóló nagyon pozitív kicsengésű kritikával zárt.

– Hogyan lett a Győri Antológia Irodalmi és Művészeti Alkotó Közösség tagja?

– 2009-ben jelent meg az első kötetem Földönkívüliek a Pénzverem utcában címmel. Ezt a kötetet jórészt az akkori alpolgármesternek, Ottófi Rudolfnak köszönhetem. Vele és a családjával nagyon régóta jó a kapcsolatom és kezdettől fogva minden írásomat elküldtem neki. Biztatott, hogy pályázzak a Győr Kultúrájáért Alapítvány támogatásáért, melyet el is nyertem. Ebben nagy szerepe volt annak, hogy Csáky Anna, a GYAK vezetője, akinek időközben elküldtem néhány írásomat, pozitívan foglalt állást mellettem, ugyanakkor fel is vett a GYAK tagjai közé.

Rácz Katalin: „Gimnazistakoromban én is nagy költő, író akartam lenni."

Hétköznapi múzsák

– Ha jól tudom, Kovács László mosógépszerelőn kívül még vannak állandó, visszatérő szereplői.

– Igen, ott van például Rozi, a kozmetikus, aki egy tipikus nő, a szónak jó és rossz értelmében egyaránt. Fáradhatatlanul keresi az igaz szerelmet, de közben hibát hibára halmoz, így aztán rendszeresen hoppon marad. Sok írásomban szerepel Ottó, az alkoholista fogorvos, aki versírással is próbálkozik, és igazi hősként még az alkoholról is leszokik. Vagy Géza, a titokzatos hajléktalan, akinek elvei vannak és ezeket következetesen be is tartja.

– Az első könyvem 2009-ben jelent meg, melyet az akkori könyvszalonon dr. Ottófi Rudolf alpolgármester mutatott be és Sík Frida színésznő olvasott fel az írásaimból. A második kötetem, A kutyasétáltató nő 2017-ben szintén a könyvszalonon „debütált". Igazi nosztalgiabemutató volt, szinte mindenben megegyezett az elsővel. Ugyanolyan színű volt a könyvborító, ugyanazt a ruhát viseltem és ugyancsak Sík Frida olvasott fel a kötetből. Egy szomorú kivétel volt: az időközben elhunyt Ottófi alpolgármester helyett a felesége, Edit asszony lett a moderátor.

– Az írásai a nagyon is két lábbal a földön álló emberekről szólnak, nincs közük a misztikumhoz. Miért adta mégis az első kötetnek a Földönkívüliek a Pénzverem utcában címet?

– A történetek zöme a Pénzverem utcában játszódik, ami az Ergényi-lakótelepen található, ahol én is lakom. Utólag már rájöttem, hogy ez a cím nem volt igazán jó választás. Aki ezt a címet elolvasta, mindenki legyintett, hogy ugyan már, földönkívüliek… Nem divat ma már a földönkívüliekről írni. De nincs is itt szó igazi földönkívüliekről. Lenkéről szól, a mosógépszerelő feleségéről, aki lemászik a vízaknába, hogy leolvassa az óraállást. Kicsit túlsúlyos, ezért nem tud kijönni. Kiabál, hogy segítség, segítség, és akkor odaszalad hozzá a szomszéd macskája, aki lekapja a fejéről a parókát. Belebújik a parókába és így rohangál a környéken. Az emberek nagy megrökönyödéssel nézik, és nem tudják eldönteni, hogy mi is lehet ez. És akkor valaki kitalálja, hogy biztos valami földönkívüli. Hát ennyi köze van a könyvnek a földönkívüliekhez. Azért adtam ezt a címet a kötetnek, mert én is a Pénzverem utcában élek, és ezzel is szerettem volna kifejezni, hogy ezt a támogatást annak köszönhetem, hogy győri vagyok.