Ötven éve a titok nyomában

„Ma este arról tartok előadást, hogy hogyan vált kiforrottá a lepel kutatása. Sokan érdeklődnek eziránt" – mondta dr. John P. Jackson, aki feleségével, Rebecca Jacksonnal eddig több mint kétezerszer szólalt fel a lepel kapcsán. Nagyon sokféle emberhez beszéltek eddig: különböző országokban, különböző vallások hívőinek, tudósoknak, fiataloknak és időseknek.

1898. május 25-én Secondo Pia torinói ügyvéd és hobbifotós lefényképezte a leplet. A fénykép előhívásakor a negatív lemezen kivehetővé vált egy emberi arc.

– Mióta kutatják a torinói leplet?

Dr. John P. Jackson: Idén márciusban lett 50 éve. Először az egyetemi mesterképzés során kezdtem vele foglalkozni. Az azóta eltelt 50 évben végig ezt a problémakört vizsgáltam. Voltak az életben más munkáim, de ez olyasvalami, ami végig velem volt.

Rebecca Jackson: Én közel 30 éve foglalkozom a lepellel. Ortodox zsidóként születtem New Yorkban. Csatlakoztam az amerikai hadsereghez, és így kerültem Coloradóba. 1987-ben tértem át a keresztény vallásra, három évvel azelőtt, hogy Johnt megismertem. A lepel és Szűz Mária miatt lettem katolikus.

J. P. J.: És a lepel volt az, ami összehozott minket.

Tudományos módszerek

A lepelhez köthető különféle tudományos kutatások többek között a következő módszerekre terjedtek ki: szénizotópos kormeghatározás, textil-, pollen-, vér-, holografikus, valamint kémiai és mechanikai vizsgálatok.

Dr. John P. Jackson öt évtizede kutatja a torinói lepel köré fonódott tudományos kérdéseket. Fotó: H. Baranyai Edina

Az utolsó vacsora

– Mi volt a lepellel kapcsolatos legnagyobb rejtély, amit közösen oldottak meg?

J. P. J.: Mielőtt megházasodtunk, már sok-sok éve ismertük egymást. Úgy gondoltunk a lepelre, mint amit a misék során használnak. Az oltárra helyeznek egy négyzet alakú ruhaanyagot – ezt hívják misekendőnek – és erre rakják rá a kelyhet és a kenyeret. Amikor misét tartanak – bármelyik országban, bármikor legyen is –, azt egy kendőn ünneplik, amit a liturgikus történelem alapján Jézus temetési leplének szimbólumaként értelmezünk. És nemcsak a katolikus vallásban, hanem az ortodox és más vallásokban is. A kérdésünk az volt: miért is tesznek így a különböző vallások? Azt gondoltuk, azért, mert kétségkívül az ősegyház birtokában volt a lepel. És ez a hagyomány akkor indult útnak. Az áldozás az utolsó vacsora reprezentációja. Az „étkezéshez" kell egy ruhaanyag. Szerintünk az ősegyház megértette, hogy Jézus leple az utolsó vacsorakor eredetileg használt kendő, terítő. És ez hatalmas mennyiségű kutatást nyitott meg előttünk. Ezt közösen csináltuk Rebeccával.

„Az ókori Palesztinában használatos fajta szövőszéken készült lenvászondarab, amin szabad szemmel is kivehető egy megkínzott és kereszthalált halt férfi képmása, valamint vérfoltok, égésnyomok és ilyen-olyan szennyeződések. Egy hajdani gyilkosság koronatanúja, tárgyi bizonyítéka. Olyan gyilkosságé, amiről ez a tárgy pont az evangéliumokban Jézus haláláról leírtakkal összhangban tanúskodik. És amikor a szenvedéstörténettel való ijesztően tökéletes egyezés egy-egy részlet vonatkozásában időnként meginogni látszik, néhány év vagy évtized alatt a kriminalisztika, orvostudomány és kórbonctan, vegyészet vagy más tudományok legújabb eszközei rendre felfedik, hogy az egyezés mégis valós, csak tudásunk korábbi korlátai voltak útjában a tisztánlátásnak" – olvashatjuk a torinoilepel.hu oldalon.

Az idő tapasztalatokra cserélődik

– Hogyan maradtak erősek, amikor más kutatók vitatni kezdték a torinói lepel eredetét?

R. J.: A problémát igazából nem más tudósok, hanem a velünk dolgozók jelentették. Úgymond a leplet kutató közösségen belül voltak konfliktusok.

J. P. J.: Rebecca itt nem arra céloz, hogy a gond az volt, hogy valaki nem értett egyet velünk. Az egyet nem értés egészséges. Ő inkább az intrikákra gondol. De azért megvan a saját csapatunk, megvannak az emberek, akikkel együtt dolgozunk. Például más fizikusok, akik hozzám hasonlóan fizikából doktoráltak. És más segítőkész emberek is vannak. Nem is szeretnék negatív képet festeni erről. Nagyon sok pozitív segítség is érkezett, amik fejlesztették az ötleteinket... Azt hiszem, most az élet olyan szakaszában vagyunk, ahol szeretnénk összefoglalni a munkánkat, gondolatainkat, hogy képesek legyünk átadni másoknak.

– Nehéz történeteket mesélni úgy, hogy közben tudományos témában érvelnek?

J. P. J.: Az évek segítenek ebben. Ahogy idősödik az ember, az idő tapasztalatokra és bölcsességre cserélődik.

R. J.: Valamint érzékenységre.

J. P. J.: Ön még fiatal, ez még mind ön előtt áll. Látni fogja, ahogy halad az élete, egyre több tapasztalattal gazdagodik. Mindenkinek más az életútja, de ki lehet hozni belőle a legjobbat.

Ferenc pápa megérinti a torinói leplet a torinói Keresztelő Szent János-dómban. Fotó: MTI/EPA/Alessandro Di Marco