Kinek a kezében van az irodalom jövője?

– Öt éve könyvtárigazgató, a szervezet kedvező változásait nem lehet nem észrevenni. Hogy csinálta?

– A volt városi könyvtár és a megyei egyesítése 2013-ban a törvény szellemében történt, mivel megyeszékhelyen csak egy könyvtár működhet. Ez a házasítás végül nagyon szerencsésen alakult. Kezdődött a humán szemlélet formálásával, mert először a két könyvtár eltérő szellemiségű munkatársi gárdáját kellett azonos nevezőre hozni. A munka sok tanulságot hozott, benne az egyirányú cselekvés rendkívüli erejével. Mindehhez járult a kultúrára, a kultúrán belül az ötletekre, a jó elképzelésekre fogékony és segítőkész városvezetés a szükséges források rendelkezésre bocsátásával. Ezek együtt eredményezték a könyvtári munka látványosabb és szemmel közvetlenül kevésbé érzékelhető fejlődési fázisait.

Horváth Sándor Domonkos Győry Domonkos írói néven publikálja novelláit. Fotó: Szabó Béla

„25 évvel ezelőtt igazgatóhelyettes voltam, ma 51 évesen igazgató vagyok. Három évtized alatt három diplomát szereztem. Szombathelyen történelem–könyvtár szakon, Szegeden a jogi karon végeztem, az ELTE-n a szakjogászi képzettséget szereztem. Ez utóbbiakhoz kapcsolódik két hobbiszintű, félprofesszionális elfoglaltságom, amely mediációval, igazságügyi közvetítéssel, magyarul vitarendezéssel függ össze. Mellette Győry Domonkos néven kétkötetes szerző is vagyok, a novelláim folyóiratokban is megjelennek."

Vége a hetvenes éveknek

– Beszélhetnénk erről egy picit részletesebben is?

– Az utóbbival, a kevésbé láthatóval kezdeném, ide sorolható az informatikai rendszer összehangolása, továbbá nem mellékesen a folyóirat-állomány digitalizálási lehetősége is. Jellemző példa erre, hogy például a Kisalföld példányai 1957-től hamarosan 2010-ig teljes szövegű kereshetőséggel elérhetőek lesznek. Fontos adat, hogy az Emberi Erőforrások Minisztériuma támogatásával ötven megyei települési könyvtár modernizációját tudtuk végrehajtani, mindegyiket a mai követelményeknek megfelelő térelhelyezésekkel.

– Lényegesen változott a győri, Baross úti volt megyei könyvtár arculata is. Milyen elképzelések jegyében lehetett megújítani?

Az épület önmagában is zászlóshajója a könyvtárnak. Megújult a helyismereti részleg, parádés helyszínt kapott a kiállító- és rendezvényterem. Nem mellékesen új személyfelvonó segíti a látogatók kiszolgálását, a régi liftet bizony alaposan túlhaladta az idő. Ugyanúgy, ahogy a kölcsönzőrészleg belsejét, hangulatát is, a hetvenes évekbeli ízlésre készült kialakítás helyébe fejlettséget, modern világot tükröző, világos, átlátható és főként közösségcentrikus terek kerültek. Tudatos tervezés következtében külsőre, kínálatra hasonlítanak a könyvesboltokra.

A Győr Projekt Kft.-vel együttműködve pedig a bejárat mellett tavasszal megnyílt a lokálpatrióta könyvesbolt, helyi szerzők alkotásaira alapozva. Lesznek még kisebb szépítési fázisok is, és ezzel a rekonstrukció nem ér véget, mert a Herman Ottó utcai részleg modernizálására komoly pályázatot nyújtunk be. Ha a remények szerinti támogatás megvalósul, teljes körű megszépülésről beszélhetünk majd. 

– A könyvtár oldaláról hogyan lehet érzékelni az emberek könyvek iránti érdeklődését?

– A számokból ítélve úgy látjuk, szinten tudjuk tartani az olvasási kedvet. Egyszerűen fogalmazva ma Győr minden lakosára évente dokumentáltan legalább két könyvtári kötet kölcsönzése jut. Tény, sokkal több szabadidős alternatíva között válogathatnak ma az emberek. Ugyanakkor hatalmas olvasói bázist jelent a gyermekes szülők, elsősorban az édesanyák azon igyekezete, hogy rendszeres olvasásra neveljék csemetéiket. Ehhez minden felújított könyvtárban létezik gyermeksarok, és ha a pályázatunk sikeres lesz, Adyvárosban korszerű és gyönyörű gyermekkönyvtár is működni fog. És még valami, ami a hasznunkra válik: az átlagos szolgáltatást nyújtó könyvtárakhoz képest nekünk erősségünk a rendezvényszervezés. Ami azt jelenti, hogy a hagyományos olvasási szokások változását a közösségi igények növekedése, az azoknak való megfelelés képes ellensúlyozni, s nekünk ezt a lehetőséget feltétlenül meg kell ragadnunk.

A hölgyek többségben

– Nyilván ma is vannak népszerű és kevésbé keresett olvasmányok. Lehet-e ezekből valamilyen rangsort felállítani?

– A kérdésre nincs egyszerű válasz, mivel tudni kell, hogy a könyvet vásárlók nyolcvan százaléka a hölgyek köréből kerül ki, és bár könyvtári vonalon nincs ekkora különbség, de nálunk is jelentősebb a hölgyek érdeklődése. Az sem elhanyagolandó, hogy a gyűjteményünk fele szakkönyv és ismeretterjesztő kiadvány, és nagyjából fele-fele a használtság aránya. Nálunk is azok számítanak topkönyveknek, amelyek a piacon, s ehhez öröm, hogy vannak az Y generációt is olvasásra buzdító kiváló hazai szerzőink, a teljesség igénye nélkül említve Tóth Krisztinát, Grecsó Krisztiánt és Lackfi Jánost. Ők a fiatal felnőtteket is meg tudják szólítani, és a magyar szépirodalom jövője pontosan abban rejlik, hogy ezt a korosztályt el lehessen mozdítani az olvasás irányába.

Jön a könyvszalon

– Korából ítélve még bőven lehetnek tervei, vágyai, elképzelései. Hallhatunk róluk? 

– A közeli jövő legfontosabb feladata a Győri Könyvszalon november közepi megrendezése. A rendezvény évtizede került a könyvtárhoz és azóta teljesen átalakult a struktúrája. Régen főként a vásárlásról szólt, a nemzeti színházban azonban hangsúlyosabbak a szórakoztató rendezvények és a szerzőkkel való személyes találkozások. Ami pedig a távlati jövőt illeti, azt szeretném, ha az összes részlegünk olyan modern és prosperáló legyen, amely által az irodalmi élet központjaiként válnak a közösségi élet színhelyeivé."