Radír

2017.04.06. 09:00

Magyar Radír 2016 - Áyné Hartl Edit Katalin: A fatengelyes ember

A Magyar Radír 2016 Országos Szépirodalmi Pályázaton díjat nyert mű.

Zoli bácsi már hosszú ideje ül díszesen faragott hintaszékében. Tágra nyílt szemeivel a falu határát bámulja. A helyet, melynek lejtőin egykor oly finom szőlő termett. Mostanra azonban már benőtte a gaz. Az idős úr elfáradt. Pedig ha valaki, hát ő aztán bírta a munkát. Melankolikus tekintetéből tisztán látszik, nem így képzelte el a jövőt.

 Gyermekkorában még minden tele volt élettel. Azon kevesek közé tartozik, akik még a saját településükön járhattak iskolába. Fiatal évei gyönyörűen teltek. Festői környezet, szerető család, megannyi jó barát. Valami azonban megváltozott. Már maga sem tudná megmondani, mikor is egészen pontosan. Nem egyik napról a másikra történt. Olyannyira lassan, hogy mire rájött, hogy baj van, már eljárt felette az idő. Az iskola bezárt, mondván, túl kevesen vannak, nincs pénz a fenntartásához. Egyre több barátja tűnt el, amikor tanulmányaik miatt vagy munkalehetőség reményében elhagyták a falut. Hiába kereste őket, lassan már nem volt kivel játszania.

Néhai szerelme, Erzsike is eltűnt. Az a hír járta, hogy pincérnőnek állt egy angliai étterembe. A lányka soha többé nem jött haza. Nagy bánat volt ez a bácsi életében. Nem is maradt más lány, akinek udvarolhatott volna. Pedig már a nagyapja is ugyanabból az utcából házasodott. Ő viszont csak magányra lelt. A testvérei is mind külföldre költöztek. Neki azonban hiába mondták, hogy tanuljon idegen nyelvet. Édes anyanyelvén kívül nem volt hajlandó mást a szájára venni. Sohasem tudta megérteni azokat, akik elhagyták a falut. Hiszen mindig volt mit enniük, a porhanyós, éjfekete földben és a napsütötte domboldalon minden megtermett. Az ottaniaknak sohasem voltak autóik, de gombászni vagy kaszálni fölösleges is lett volna azzal járni. A falu határa egyébként is minden háztól csupán néhány perc gyalog. A meredek völgyekkel tarkított dombok között pedig egyszerűen lehetetlen vállalkozás lett volna kocsikázni. Örök talány maradt neki, miért lett egyszer csak mindenkinek annyira fontos a pénz. A pénz, ami arrafelé amúgy sem igazán volt soha senkinek. Egyre inkább úgy érezte, az a kevéske ember is megőrült, aki még egy ideig nem költözött el. Már nem a kertjeik gondozásával voltak elfoglalva, helyette mindig az ak-

tuális divat kötötte le őket. Mindennap más és más cipő volt rajtuk, érdekes szabású ruhákat kezdtek el hordani és mindegyikük mobiltelefonnal járkált, holott arrafelé meglehetősen ritkán volt térerő. Zoli bácsi azonban nem foglalkozott ilyesmivel. Ő addig hordott egy csizmát, ameddig az már annyira szét nem szakadt, hogy semmi esély sem maradt a megjavítására. Ami az őseinek megfelelt, az neki is jó volt. Mindig hű maradt azokhoz az értékekhez, melyeket apjától és a nagyapjától kapott. Ilyen volt többek között az otthon szeretete is, amit éppen ezért soha sem volt hajlandó hosszabb időre elhagyni. Mindig is azt tartotta, hogy az ember nem véletlenül születik oda, ahova. Mindennap keményen dolgozott. Lassan nem maradt más munkaerő, így Zoli bácsinak mindinkább törnie kellett magát. Hol a földeken dolgozott, hol az erdőt járta. Beérte a tiszta levegővel, a természet megnyugtató közelségével és a saját maga által készített, bitangerős pálinkával. „Fatengelyes vagy, édes öcsém!" – mondta neki egyszer az azóta már Párizsban élő nővére, és attól fogva mindenki csak így kezdte el emlegetni a régmúlt idők hagyományaihoz makacsul ragaszkodó, az új kor vívmányait zsigerből elutasító ember mintaképének számító férfit. Egy idő után azonban már nem maradt senki, aki becézze. A falu teljesen elnéptelenedett és Zoli bácsi egyedül maradt. Odaadóan ápolta szülőföldje hagyatékát. Minden az övé lett, mégis semminek sem tudott már igazán örülni.

A fatengelyes ember még mindig a hintaszékében ül, melyet lágyan ringat a fülledt, nyári szellő. Türelmesen várja külföldre távozott szeretteit, hogy egy nap majd meglátogatják, s végre elföldelik régen meghalt testét. 


A novellát a kéthetente csütörtökön megjelenő Regényújságban találják.

 

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!