Rábaköz PRINT

2017.08.11. 09:00

Negyven éven át őrizte a Gazdakör zászlaját Berkes József

Csaknem hetven évig titokban őrizték a szanyi Gazdakör zászlaját. Előbb a zászlóanya, Szily István jegyző felesége, majd később Berkes József vigyázott a becses ereklyére.

Cs. Kovács Attila

Berkes József negyven esztendőn keresztül őrizte a szanyi Gazdakör ősi zászlaját. Most elérkezettnek látta az időt, hogy elővegye és ünnepélyesen visszaadja az ereklyét a szervezetnek. Melynek egyébként nagyapja is tagja volt. A község helyi kitüntetéssel, a Szany Nagyközségért Érdeméremmel hálálta meg tettét. A Kisalföldnek elmesélte, miként jutott hozzá a lobogóhoz.


– A Gazdakör 1907-ben alakult meg. Azt nem tudjuk pontosan, hogy a zászló mikor készült, de a rajta lévő szalagot 1939 augusztusában kötötte rá Szily Istvánné zászlóanya. Ő Szany akkori jegyzőjének felesége volt – kezdte az elején Berkes József. – A háború után a gazdák egészen mással voltak elfoglalva, a zászlóra nem jutott figyelem, végül a Gazdakör is megszűnt. Szily Istvánné özvegyen élt falunkban, családunkkal jó kapcsolatot ápolt. Egy napon, 1977-ben magához hívatott. Nagyon titokzatos volt és egy csomagot nyomott a kezembe. A zászló volt az. Rám bízta, hogy őrizzem tovább és ha eljön az idő, bontsam ki. A jegyzőné rövidesen meghalt, titka pedig nálam maradt. Feleségemmel szépen becsomagoltuk az egyébként gyönyörű, Szent Vendelt ábrázoló zászlót. Rajta a felirat: "Emberé a munka, Istené az áldás!" Vigyázni kellett vele, hiszen igazi selyemből van egy része, ami törik. Csak henger formában lehet tárolni. Mi is így tettünk, helyeztünk mellé dohánylevelet, levendulát, hogy a molyoktól is megvédjük. Nejlonzsákba raktuk, vasalóval leforrasztottuk és a szekrény mélyére rejtettük. Nem sokkal később pedig a zászlótartó rudat is megtaláltam. Ez meg úgy történt, hogy Berkes József egy ideig templomatyaként szolgált. A templom oratóriumában lelt rá, teljesen véletlenül. Rögtön megismerte a rászegelt kicsi táblákról.


 

Amint lehetett, Berkes József otthagyta az építőipart és hazatért a földhöz. Ma is gazdálkodik, de egyre kevesebbet vállal.

Amint lehetett, Berkes József otthagyta az építőipart és hazatért a földhöz. Ma is gazdálkodik, de egyre kevesebbet vállal.

 

– Kétszáztizennégy zászlószeget ütöttek a rúdba annak idején, a táblácskákon az alapítók és támogatók nevével. Olvashatjuk például herceg Esterházy László és vitéz Somogyváry Gyula akkori országgyűlési képviselő nevét is. És persze a község gazdái is ott sorakoznak, köztük a nagyapám, Berkes Imre. A rendszerváltás után a Gazdakör újjáalakult. Gondoltam rá, hogy a zászlóval kezdeni kellene valamit, de sohasem volt alkalmas időpont. És persze a gazdák energiáit megint csak más kötötte le az elmúlt években. Fel kellett építeniük ismét gazdaságukat, amit a háború után leromboltak. Idén tavasszal aztán családi napot rendezett a szanyi Gazdakör a Szent Anna-kápolnánál. Ott bontottam ki a zászlót és mondhatom, nagy becsülete volt. Mindenki csodálta, hiszen fogalmuk sem volt, hogy ma is megvan. Sokan azt sem tudták, hogy létezett egyáltalán.

 

A zászlóra Szent Vendelt hímeztették a szanyi gazdák ősei.

A zászlóra Szent Vendelt hímeztették a szanyi gazdák ősei.

 

Berkes József saját életútjáról elmondta: amikor családi gazdaságukat az 1950-es években megszüntették, kőművesnek tanult. A szakmában dolgozott, aztán, amikor lehetősége lett rá, visszatért ősei mesterségéhez.


– Visszakértem a földeket és újra elkezdtem a gazdálkodást feleségemmel együtt. Teheneket, bikákat tartottunk, növénytermesztéssel foglalkoztunk. Mindig vágytam vissza a földhöz. Bárhol is dolgoztam kőművesként, gyakran megfordult a fejemben, hogy nekem járnom kell az országot, hogy a kenyeremet megkeressem, odahaza meg más műveli a földjeinket. Így, amint lehetett, rögtön hazatértem. Fejlesztgettük a gazdaságot, három gyerekünket is készítettük munkára. Aztán úgy alakult az életük, hogy máshol találták meg a boldogulásukat. Mi megöregedtünk, ezért inkább leépítettük a vállalkozást, nem bírjuk már a sokat. Ma csak négy tehenünk, két kisborjúnk, illetve egy lovunk van. Tizenegy hektár földet művelünk hozzá. Ettől az életformától viszont nem tudunk elszakadni, hiszen ez volt az őseink élete is. Bízom benne, hogy a csaknem hetven esztendő után kibontott zászló alatt is ugyanúgy gyülekeznek majd a gazdatársak, utódaink, ahogy apáink, nagyapáink tették. Amíg hagyták nekik – tette hozzá Berkes József.

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!

Ezek is érdekelhetik

Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!
Hírlevél feliratkozás
Ne maradjon le a kisalfold.hu legfontosabb híreiről! Adja meg a nevét és az e-mail-címét, és mi naponta elküldjük Önnek a legfontosabb híreinket!