Mostohája miatt ment világgá

„Tizenhat éves koromban elvesztettem az édesanyámat. Édesapám újranősült, de a mostohámmal nem jöttem ki, emiatt is indultam útnak tizennyolc évesen" – kezdte Németh Miklós. „A vasúton dolgoztam, én voltam a megyében a legfiatalabb mozdonyfűtő" –  mesélte.

 A családi viszályokat megunván 1956-ban egy helybeli barátjával, Márton Ferenccel indultak neki a  világnak.

 Svájcot választotta

„Egy kukoricás mentén értünk a Fekete-metszéshez, ott vascsónakba ugrottunk, és áteveztünk Ausztriába. Onnan több országba is lehetett jelentkezni, mi Svájcot választottuk. Nagyjából másfél hónapot töltöttünk lágerban."

Németh Miklós falán visszaköszönnek mozdonyfűtő emlékei.

Barátjával végül elváltak útjaik. Őt egy kint élő magyar futballedző fedezte fel, és segítette egy osztrák első osztályú csapatba.

Négy gyermek, hat unoka

„Igyekeztünk bebizonyítani, hogy mi is érünk annyit, mint ők. A nyelvet tanfolyamon sajátítottam el.

Végül egy műanyaggyártó céghez kerültem, ahol harmincnyolc évig dolgoztam.  Eleinte fűtőként, majd a züri-

chi diplomát követően üzemvezetőként" – mondta. Németh Miklós családot alapított, négy gyermeke született, akik már hat unokával ajándékozták meg. A magyarságot nekik is átadta.  

„Itt jön a nagy magyar!" –  hangzott sokszor, amikor közeledett.

 az emlékezetes pipafüst

„Svájcban azt a  legnehezebb elérni, hogy elismerjenekbennünket. Úgy érzem, nekem ez sikerült. Az üzemi bizottság elnöke voltam tizenkilenc évig. Az anyagyár alapításának hetvenötödik évfordulója alkalmából pedig a gyár egyik képviselőjeként még a svájci államfővel is koccintottam" – beszélt élményéről Németh Miklós.

A haza hiányát némiképp enyhítette, hogy létrehoztak Svájcban egy magyar klubot. Amikor összejöttek, az istentiszteletek után beszélgetésre is jutott idő. „Kezdetektől fogva honvágyam volt, visszavágytam kis falumba. Tizenhárom év elteltével jöttem haza először. Élénken emlékszem a pillanatra, mikor a kanyarban megpillantottam édesapám pipafüstjét."

Végleg Visszatért

Miklós öt éve végleg visszaköltözött szeretett falujába, Babótra. Szívesen kilátogat a község futballmérkőzéseire, nemcsak lelkes szurkolója, de támogatója is a csapatnak, akárcsak a helyi iskolát, az egészségügyet is felkarolta. Jó a kapcsolata a faluban élő testvérével, aki egykoron anyja helyett anyja volt. Évente két-háromszor azért visszalátogat Svájcban élő családjához, de ők is gyakorta eljönnek.

„Számomra ők a legnagyobb boldogság az életben. Szoros a kapcsolatom a gyermekeimmel és az unokákkal" – mondta.    

A kérdésre, hogy újra végigjárná-e ezt az utat, azt felelte, ha édesanyját nem veszíti el, biztosan nem hagyja el az országot.