Mínusz hetvenezer

Varga Kálmánnét egy ingyenes csontsűrűség-vizsgálatra hívták Kapuvárra. Jó pár év eltelt azóta, hogy részt vett volna hasonló szűrésen, így belement tucatnyi más hölggyel együtt. 

Vizsgálni vizsgálták ugyan, de az eredmény kiértékeléséig egy előadást hallgattattak velük végig. 

A bemutatón kitértek többek között a hazai háziorvosok és a magyar emberek segítőkészségének hiányára,  az idősek becsapására, majd a jelzőrendszeres házi segítségnyújtás egy modernebb változataként tálalták terméküket, az okosórát. „A modern eszköz állandóan  rendelkezésünkre áll, egy gombnyomás, és már jelentkezik is a segítség. Az óra potom 125 ezer forint, az éves regisztrációs díj pedig további 120 ezer forintba kerül. Az előadást követően mindenkit külön-külön behívtak egy helyiségbe. Három kis dobozt helyeztek elém, és »itt a piros, hol a piros« játék keretében kiválasztottam az egyiket – kezdte a hölgy. – Éppen egy óra képe bukkant elő a dobozából. Nyertem – mondták, és 70 ezer forint befizetése ellenében már át is vehettem az ajándékot. Akinél nem volt ennyi, vagy a közeli automatából kártya hiányában nem tudott felvenni pénzt, annak készségesen felajánlották, hogy hazaviszik a pénzéért. A vizsgálati eredményre csak annyit mondtak, hogy minden rendben, az oxigénszint kicsit alacsony, keressek fel egy kardiológust." A lányának mesélve a történetet döbbent rá valójában, hogy átverték. Az óra használhatatlan, a pénze pedig elúszott: „Soha nem értettem, hogy lehet átvágni embereket. Innentől nem ítélek el senkit, akivel megtörtént. Mint akit hipnotizáltak" – emlékszik vissza a történtekre.

Varga Kálmánné mutatja használhatatlan „okosóráját".

Próbálkozott a pénzbehajtással, hivatkozva a 14 napos visszafizetési garanciára felmondó levelet küldött, személyesen is többször tett panaszt. A sok huzavona után belementek a 30 napos visszafizetésbe, persze azt sem kapta meg. Most már csak az a célja, hogy tanuljanak az emberek a történetéből. Mással ne történjen meg ugyanez!