Cakóháza - Erzsébet ligetek Tóköz-szerte

Egy „igen öreg" tölgyfát őriznek féltve a cakóházaiak a falu végén abban tudatban, hogy azt maga Erzsébet királyné ültette. A község múltját kutató Nagy Ferenc cáfolja a legendát. A helytörténész kiderítette, azért a tölgynek van köze Sissihez: 1898. szeptember 10-i tragikus halála után ültették a helyiek, ahogy szinte valamennyi településen az országban megemlékeztek Ferenc József feleségéről.

– A szájhagyomány szerint Erzsébet Gödöllőre utaztában állt meg Cakóházán és akkor ültette el a csemetét. A tölgyfa hatalmassá nőtt és ma is egészséges. Már kisgyerekként hallottam a hozzá fűződő legendát, gondoltam, utánajárok – mondta a Kisalföldnek Nagy Ferenc. – Az 1856-os kataszteritérkép a helyét a község tulajdonaként tünteti fel és művelés alatt állt a terület.

Erzsébet királynét 1898. szeptember 10-én ölték meg Genfben. Darányi Ignác földművelésügyi miniszter körlevelében hívta fel a közösségeket, egyesületeket, birtokosokat, hogy emlékfákkal, ligetekkel tisztelegjenek a királyné előtt, róla elnevezve a parkokat.

– Cakóháza képviselő-testületi jegyzőkönyveiben még csak utalás sem volt sem a gyászos eseményre, sem a miniszteri felhívásra. A Pallas kiadó által 1899-ben Erzsébet királyné emlékfái címmel megjelentetett kiadvány szerint azonban „Czakóháza község elöljárósága hét darab tölgyfát ültetett" a kétszázötvenöt helyrajzi számú parcellára. Ez a ma is élő tölgyfa területe. 1902-ben oda építették az iskolát, a tanítólakást és ott létesítettek közkutat. Egy 1930-as évekbeli fényképen már csak egy tölgy látható.

Nagy Lászlóné úgy véli, a helyiek büszkék az Erzsébet-tölgyre. Falujuk jelképe is ma már.

A többi talán útban volt az építkezés során, esetleg más miatt tűntek el a fák. Ettől függetlenül persze elképzelhető, hogy a királyné érintette a falut és van alapja a cakóházai hagyománynak. Hivatalos nyoma azonban nincs. Másrészt a rossz minőségű helyi utak a főútvonaltól messze estek, ezért sem valószínű, hogy Sissivel erre kanyarodott volna a hintó. A történet azonban szép és méltó rá, hogy megőrizze az emlékezet – jegyezte meg Nagy Ferenc.

A kutató a szomszédos községek adatait is elsorolta. Rábcakapi elöljárósága három tölgyet és négy hársfát ültetett, a mai községházával szemben. Az 1939-ben a faluban vendégeskedő Táj- és Népkutató Tábor tagjai még e fák alatt állították fel sátraikat. A helyi, 83 esztendős Szabó Gyula bácsi emlékei szerint a második világháborúban a katonák kivágták és erődítményként használták törzseiket. A mai közútba beásva, felfelé állítva harckocsiakadályként szolgáltak.

Tárnokrétiben egy jegenye, három kőris és három diófa őrizte Erzsébet emlékét. Az 1950-es évek elején az építendő kultúrház helyét keresték és az úgynevezett Liget tűnt legalkalmasabbnak. Az ingatlan előtte a Dorner család birtoka volt, ezért feltételezhető, hogy a birtokos família rótta ott le kegyeletét a magyarok királynéja előtt.

Markotabödöge hét jegenyét, Bezi kilenc fenyőfát ültetett. A Rábaszabályozó Társulat is számos, hullámtérbe ültetett fával vette ki a részét a kezdeményezésből. A Rábaközben még Árpáson létezik Erzsébet liget. Ma is így hívják és az árpásiak gondozzák is a parkot.

– Szinte valamennyi faluban létesítettek Erzsébet ligetet. Hogy mi lett a sorsuk a fáknak, a területeknek, érdemes lenne utánajárni a helyieknek – tette hozzá Nagy Ferenc.

A cakóházai Nagy Lászlóné a Kisalföldnek elmondta: a helyiek, főleg az idősebbek mindig is tisztelettel beszéltek az öreg tölgyfáról. Ő is hallotta persze a legendát, mely ültetéséről szól.

– Ez a fa Cakóháza jelképe ma már. Sok helyen olvashatunk róla és büszkén mutatjuk a hozzánk érkezőknek. Örülök neki, hogy Nagy Ferenc az eredetét is kinyomozta. A tölgyfa mellett hársfák is álltak, még gyerekkoromból emlékszem rájuk, melyek hasonló korúak lehettek. Azokat aztán kivágták. Ennek a fának örökös helye lesz községünkben, remélem, hogy az utánunk jövők is vigyáznak majd rá – fejtette ki.