Faluviszály - Réti kapival, kapi rétivel nem köt házasságot

 Ma már békességben élnek egymás mellett a rábcakapiak és a tárnokrétiek, de nem volt ez mindig így. Volt idő, amikor a rétiek nagyot kerültek inkább, csak hogy ne kelljen a szomszédos Kapin keresztül menniük. Kutatások szerint a viszály gyökere az 1700-as évek végéig nyúlik vissza.

A réti evangélikusok 1783-ban folyamodtak az uralkodóhoz, hogy gyülekezetet alapíthassanak, templomot építhessenek és lelkészt hívhassanak. Elsőre elutasították kérvényüket, míg 1784. október 28-án megkapták a császári hozzájárulást. Kikötés volt, hogy templomuk torony és harang nélküli lehet csak. A vármegye azonban küldöttséget menesztett a faluba azt vizsgálandó, képesek-e eltartani lelkészüket. A deputáció aztán erőszakkal Kapit akarta kijelölni mint a templomépítésre alkalmasabb helyet. A rétiek azonban tartották magukat ahhoz, hogy Kapira egy krajcárt sem adnak. A fennmaradt írások szerint egy kanonok megkérdezte tőlük: miből és hogyan lennének képesek építkezni? A réti Takács Péter kihúzta magát és azt felelte: Nemcsak hogy téglából, de túróból is fel tudják rakatni. „Ugyan nagy bővsége lehetett annak", jegyezte meg a jegyzőkönyv írója erre. A kemény fellépés eredményeként 1784-ben, advent második vasárnapján „buzgó istentisztelet mellett" letették a templom alapkövét. 1785. június 15-én pedig „örömünnep fényében ragyogott Réti, mert e napon egyszerre templomfelszentelést és lelkészbeiktatást is ünnepeltek a hívek". 

A tárnokréti Kovács Sándor fiatal korában még nem volt ajánlatos a másik falu mulatságán megjelenni a templom építésekor, azaz a százötven évvel korábban kirobbant vita miatt. 

Nagy Ferenc helytörténeti kutató  írást nem talált róla, de a szájhagyomány úgy tartja, hogy a kapiak megígérték, anyagilag támogatják az építkezést és a lelkész fizetésébe „harmadosok" lesznek. A rétiek pedig azt fogadták, hogy egyenes utat készítenek a Vágásokon keresztül, át a Hanyon, hogy a kapiak akadály nélkül átmehessenek. Előbb ugyanis a gyakori áradások miatt sokszor csak csónakkal közelíthettek egymáshoz. Ezen egyezségről már írás is született, ám csak egy példányban, ami a rétieknél maradt, akik aztán már ki nem adták kezeik közül.

Ám az út nem épült meg, ez pedig évszázadokra rányomta bélyegét a két falu kapcsolatára. Az elmérgesedett helyzet után 1871-ben a kapiak régi vágya teljesült: önálló anyagyülekezetté alakultak, később templomot is építettek. A vetélkedés azonban így is megmaradt. 1885. június 7-én Takács Gyula kapi lelkész amiatt tett panaszt, hogy réti kollégája anélkül kereste meg a kapi híveket, hogy „a ténykedésnek hivatalos színezetet adott volna". Erre Kapin „elhatároztatott, hogy a gyülekezeti közgyűlés autonómiájában mélyen megsértve érzi magát. A törvénytelen úton küldött énekpéldányok a gyűlés jegyzőkönyvi pontja kíséretében visszaküldessenek a réti ág. ev. lelkész úr kezeihez".

– A békétlen kapcsolatból több csúfoló mondás is maradt ránk. Például híres kapiak, pénzes rétiek, azaz a kapi azt is mondja, ami nincs, a réti azt is tagadja, ami van. A rétiek úgy hívták szomszédaikat, hogy mándlievők. A mándli egyfajta férfikabát. Annak, hogy miként került a kapiak étkezési szokásaival összefüggésbe, nem akadtam nyomára – sorolta Nagy Ferenc. – 1939-ben a táj- és népkutató táborban azt jegyezték fel, hogy a kapi legények nem szeretnek átjárni réti mulatságba, inkább Bősárkányba mennek. Beszéltem idős helyiekkel Tárnokrétiben, akik elmondták, hogy ha tehették, inkább kerülő úton mentek, csak Kapin ne kelljen áthaladniuk. Azt is tartották, hogy réti kapival, kapi rétivel nem házasodik. Ezt azért kutatásaim megcáfolják. A rábcakapi anyakönyvekből kiderül, hogy 1786-tól 1993-ig, azaz kétszázhét esztendő alatt hatvanhét házasságkötése volt a két falunak. Az 1849-es újoncösszeírásból pedig azt tudjuk, hogy az összeírt huszonkét kapi legény közül tizenhét Rétiben szolgált. 

Egyházi vonalon később is akadtak feszültségek, melyeket megőriztek a jegyzőkönyvek. Ám a huszadik század közepére aztán a közös tanács, majd a közös téesz is közelebb hozta egymáshoz a szomszédokat. 

– Én úgy látom, hogy a régi ügyek mára elfelejtődtek. Az egykori ellentét azonban benne él a helyiek tudatában, ezért is tartottam fontosnak, hogy kiderítsem, mi volt az oka az évszázados haragnak. Most, hogy már tudjuk, legalább tanulhatunk eleink hibáiból – jegyezte meg Nagy Ferenc helytörténeti kutató. 

A tárnokréti Kovács Sándor fiatal korában még nem volt ajánlatos a másik falu mulatságán megjelenni a templom építésekor, azaz a százötven évvel korábban kirobbant vita miatt. Néhány évtizeddel később aztán Sándor bácsi már nem bánta, hogy egyik lányát kapi legény vette feleségül.