Filmstúdió a falu szívében Kisbaboton

Káldy László nem mindennapi ember. A ’70-es, ’80-as években az amatőr filmszemlék egyik legsikeresebb alkotója. Aztán több mint egy évtizedig nem fogott kamerát a kezébe. Az újabb változást a kétszáz lelkes Kisbabot hozta életében, mikor a csendes rábaközi faluban házat örökölt. Megérintette a vidék, és hatására ismét alkotni kezdett.

Nem is akármilyen filmeket. Sorra jöttek és nyertek az olyan művei, mint a fájdalmas, mégis reményt sugalló Falusors, amely a helytörténeti filmszemle első díját, az Agglegény, amely a Budapesti Független Filmszemle különdíját, és a legsikeresebb, a Rózsi, Rózsi, mi bajod, ami többek között az Országos Független Film és Videó Fesztivál első díját, a Mediawave Fesztivál különdíját kapta. Ezt az alkotását Kamera Hungária Díjjal is elismerték, díjat kapott Lengyelországban, Szlovákiában és Romániában is.

Káldy László nagy találmánya a Kocsma Televízió Kisbabot, amelynek filmjeit operatőrként, rendezőként, vágóként, hangmérnökként, kétszer két négyzetméteres „stúdiójában" teljesen maga készítette.

– Szomorúan kellett tudomásul vennem, hogy lassan elfogytak a nézőim, így már nincs kocsmatelevízió. Na nem azért, mert nem érdekelte őket, amit esténként a sör és a fröccs mellé vetítettem nekik, hanem azért, mert elöregedett a falu, meghalnak az emberek – említette a kisbaboti filmes.

– Pedig azért szeretik a filmjeimet, mert róluk szólnak, a mindennapjaikról, a gondjaikról, a gondolataikról. Az egyik kocsmatévés filmemet elvittem Lakitelekre, a kistérségi televíziók fesztiváljára. Meglepetésemre nagydíjat kaptam, azzal az indoklással, hogy ez egy fantasztikus szociográfia a faluról. Holott én egyáltalán nem annak szántam, hanem mint egy ködszurkáló filmes, magamat akartam kifigurázni. Aztán végül is kivágtam azokat a részeket, amelyek rólam szóltak és maradtak a falubeliek, akik meséltek nekem. Így lett sokkal érdekesebb, spontánabb, mint amit én eredetileg kitaláltam.

Egyébként minden filmemnek egy-két ember van az előterében, de mögöttük ott a társadalmi háttér és az úgynevezett mondanivaló, ami első nézésre nem mindig jön le a nézőknek, ám végül mögé látnak a történetnek.

Nemrégiben az egyik országos tévécsatorna kért Káldy Lászlótól 55 perces filmet, amit a kocsmatelevízió majdnem tucatnyi alkotásából formált össze egy történetté. Ahogy szavaiból kiderült, új filmek is születnek a műhelyében.

– Tavasztól őszig dolgozom. Általában a magányos, különleges emberek érdekelnek, róluk forgatok jópofa, vicces portrékat. A korábban huszonöt kilométeresre szabott forgatási körzetemet kiterjesztettem, egészen a Tisza-vidékig, Szeged környékéig. Érdekes témákat és figurákat találtam ott – mesélte Káldy László.

– Az a fajta filmes „firma", ahová magam is tartozom, beépül egy szűkebb környezetbe. Egyszerűen azért, mert itt lakom és sajátos kapcsolatom van az emberekkel, különleges és érdekes „leleteket" tudok felszínre hozni. Egyszerű dolgokkal is lehet messzire üzenni.

Nyitókép: Káldy László filmjei számos fesztiválon szerepeltek a díjazottak között és nagyon népszerűek a videomegosztó portálokon is.