Kincsek a gyűjteményekből

Gyűjteményük féltve őrzött darabjait mutatták be egymásnak a Rábaközi Helytörténet-kutatók Társulata tagjai legutóbbi összejövetelükön. A szanyi Rugli Dezső például 46 éves kutatómunkája során több mint ötezer égetett agyagárut gyűjtött össze. A most bemutatott téglák között volt II. századi, különleges formájú római, kézzel vetett XVII. századi holland, a győri várkapitány monogramját őrző 1676-os győri és XIX. századi londoni építőanyag is. A farádi Molnár Lászlóné Tradíció védjeggyel elismert babáit mutatta meg tagtársainak.

Horváth Győző ugyancsak Farádról egy 1767-ből származó vicai urbáriumba engedett bepillantást és egy korabeli fényképet is vitt a csornai Petőfi-szobor kiöntés előtti modelljéről. Néprajzi gyűjteményének érdekes darabja az 1800-as évek közepéről származó kártyacsomag, melyet jóslásra használtak a kónyi, majd a rábaszováti lányok és asszonyok. 

Nagy Ferenc tárnokréti kutató egy második világháborús térképpel érkezett a találkozóra, amit a visszavonuló németek felejtettek a faluban.

Tóth Imre a faluját, Szanyt megörökítő képeslapokat, míg a tárnokréti Nagy Ferenc a század eleji „boldog békeidőkből" származó katalógusokat, egy 1909-es tárnokréti pásztor szolgálati könyvét, illetve egy második világháború idejéből származó német térképet mutatott.

Kálmán Gyula (Szilsárkány), aki maga is foglalkozik fafaragással, három faragott sétabotot adott kézről kézre, melyek neves fafaragók – Tóth Mihály, Szőke István és Kasza Miklós – keze munkáját dicsérik. Kálmán Gyula magával vitte azokat a leveleket és fényképeket is, melyeket a Nobel-díjas magyar biokémikustól, Szent-Györgyi Alberttől kapott.

Szalay Balázs, a társulat elnöke egy csornai huszártól fennmaradt első világháborús emlékképet mutatott be, de ezenkívül két oklevelet is vitt a találkozóra. Az egyiket a csornai könyvtár névadója, Martincsevics Károly könyvkötőmester kapta 1932-ben az Ipartestületek Országos Szövetségétől.