A Vashonvéd nyomait kutatja

Száz éve, 1915. szeptember 12-én a nemzeti áldozatkészség szobrát leplezték le Csornán. Az alkotás a Vashonvéd nevet viselte és utoljára a Vilmos parkban állt. Hogy most hol lehet, ha megvan még egyáltalán, nem tudni. Ismert fénykép sem maradt róla. Szalay Balázs helytörténész igyekszik a nyomára akadni.

– Az első világháború idején az áldozatkészség fából készült szobrait állították fel, melyekbe adomány ellenében verhettek szeget a jótékonykodók – ismertette az előzményeket Szalay Balázs. – Az összegyűlt pénzt a hadba vonult katonák özvegyeinek és árváinak támogatására kívánták fordítani. Az első, szögelésre kihelyezett alkotást Bécsben, aztán a következőt Pozsonyban állították fel. Talán erről olvashatott Kokas Lajos is, mert néhány héttel később Csornán is elkezdődött a szervezés.

Dr. Kokas Lajos, a Margit Kórház igazgató főorvosa 1915. augusztus elsején felhívást tett közzé és kérte az adakozást. „A még egyre dúló viharban is meg akarjuk örökíteni harci erényeink emlékét, szívünk mély bánatának kívánunk kifejezést adni, rendíthetetlen hitünkről a győzelemben teszünk vallomást, midőn a Rábaközi Vashonvédet a Margit Közkórház homlokzata előtt felállítjuk" – írta felhívásában a lelkes hazafi, Kokas doktor.

A soproni Vashonvéd. Hasonló lehetett a csornai is, amiről még fotó sem maradt.
– A faszobor a tizennyolcadik soproni honvéd gyalogezred katonáját ábrázolta, pihenj állásban. Fennmaradt fénykép híján csak gyanítjuk, hogy a nemrég felújított soproni Vashonvédhez hasonlíthatott. Készítője Mészáros János volt, egy sebesült, a kórházban lábadozó katona – ismertette kutatási eredményeit Szalay Balázs.

A Vashonvédet 1915. szeptember 12-én leplezték le – megelőzve a győri és soproni alkotások felállítását – nagyszámú tömeg előtt. Kokas Lajos beszélt. Az ünnepségen a nagyobb összegű adakozók nevét egy aranyszög aranypikkelyére vésték. Gróf Cziráky Béláné, Burány Gergely premontrei prépost, gróf Széchenyi Jenőné, Dallos József premontrei kanonok, Vadász Bánk főjegyző, Gombás József csornai bíró, sorakoztak a nevek. A befizetett pénzt a kórházban ápolt sebesültek és a rábaközi rokkant katonák támogatására fordították. 1916 elejére már több mint háromezer korona vagyona volt a Vashonvédnek. Az adományok jelentős részéből hadikötvényeket vásároltak, ami a vereség után elértéktelenedett, a megtakarítás elúszott. Szalay Balázs kiderítette: a Vashonvédet még a háború idején átvitték a Vilmos ligetbe.

– Bár örök emléknek szánták, ez nem valósult meg. Még képet sem találtam róla a kutatásaim alatt. A második világháborút biztosan átvészelte, ez igazolható, de további sorsáról nincsenek biztos adataink – jegyezte meg. A kutató kéri, ha valaki ismeri a szobor későbbi sorsát, keresse meg őt.

A rábaközi az ötödik lehetett
A korabeli Magyarország területén 21 ilyen jellegű szoborról van tudomása a kutatónak. A csornait egy időben avatták az országos jelentőségű budapesti Nemzeti Áldozatkészség szobrával és a székesfehérvári Vasvitézzel. A pozsonyi, a nagyszebeni, a kolozsvári és a szegedi előzi csak meg, így a rábaközi Vashonvéd az ötödik lehetett az országban.