Magyarország megnyert egy fontos csatát, folytatódhatnak a fejlesztések

A valótlan ellenzéki állítások hetekig mérgezték a közéletet, a kishitűségünkre alapozva próbáltak bennünk félelmet kelteni. Azt sugallták, hogy jobb lenne behúzni fülünket-farkunkat, mert a végén még nem kapunk semmit, aztán nem lesz bevétele az országnak. Mintha az EU-pénzek valami segélyt vagy könyöradományt jelentenének. Próbálták úgy beállítani Magyarországot, mintha a közös európai étkezőasztal fehér abroszára sáros csizmával taposva elsőként akarnánk merni a levesből, aminek az elkészítéséhez mi nem is járultunk hozzá.

Mindenáron el akarták hitetni, hogy Magyarország kilóg a sorból, nem tartja be a játékszabályokat, de azért a segélyért elsőként állna sorba, miközben azt nem is arra költené, mint amire szánnák. Nos, a valóság ennek pont az ellenkezője.

Az EU gazdasági közösség, nem jótékonysági szervezet

Az EU egy gazdasági közösség, a csatlakozó államok pedig szerződést kötöttek, amely egyértelműen rögzíti a játékszabályokat, hogy kinek, miért, mennyi pénzt kell befizetnie, milyen adó- és vámszabályokat kell alkalmaznia, milyen arányban és mire jár neki pénz a közös kasszából és hogy milyen jogszabályokat kell megalkotnia és alkalmaznia, ha ezt a pénzt fel akarja használni.

A szerződés azt is meghatározza, hogy mi történik akkor, ha valaki nem tartja be a szerződésben foglaltakat. Most az történt, hogy a lefektetett egzakt szabályokat ad hoc jelleggel kitalált szubjektív szempontokkal akarták kiegészíteni, ami lehetőséget adott volna arra, hogy az eredeti szabályoknak megfelelően működő tagországot bármikor, különféle ürügyekkel anyagilag lehetett volna megrendszabályozni. Hogy mennyire álságos lett volna a helyzet, hogy mennyire nincs gond a magyar jogállamisággal, az EU-források felhasználásával, arra nézzünk néhány példát.

Ugye emlékszünk még Sargentinire?

Az egész cirkuszt egy holland liberális politikus, Judith Sargentini indította, aki ellenzéki pártok és külföldről pénzelt civil szervezetek véleményét összeollózva – finoman fogalmazva is érdekes szavazási eljárással – „elítéltette” Magyarországot. Sargentini pl. aggódott a magyar ügyészség és igazságszolgáltatás függetlenségéért.

A magyar igazságszolgáltatási rendszer 2011-es reformját a legmodernebb európai elvek alapján dolgozták ki olyannyira, hogy az ilyen mértékű személyi és szervezeti elkülönítésre még Európában is nagyon ritkán találni példát.

Németországban például a miniszter utasítást adhat az ügyészségnek és beleszólhat a bírák kinevezésébe is. Finnországban a végrehajtó hatalomnak bizonyos mértékben szintén befolyása van a bíróságok szervezetére, működésére.

De nézzünk körül Hollandiában, ahonnan Sargentini származik! November végén az Európai Unió Bírósága is megerősítette, hogy Hollandiában az ügyészeket a végrehajtó hatalom konkrét ügyekben is utasíthatja, ezért függetlenség hiányában nem tekinthetőek „igazságügyi hatóságnak”. Hogy is van ez? Egy holland, akinek az országában bizonyítottan komoly problémák vannak, elítélteti az EU-konform Magyarországot?

Napjainkban Donáth Anna momentumos EP-képviselő inspirálja Sargentini utódját és adja a tippeket, hogy mivel lehetne Magyarország ellen fellépni. Szégyen!

EU-pénzt csak szabályosan lehet felhasználni

Nézzük meg, kell-e aggódni az EU-pénzekért, el lehet-e csalni, fel lehet-e használni másra, mint amire valók. Fogalmilag kizárt az uniós pénz ellopásának lehetősége, hiszen azokat utólag adják csak oda, és csak akkor, ha minden euró a szigorú szabályoknak megfelelően került felhasználásra. Ha valami gond van, akkor egyszerűen nem is adják oda. Egy-egy ország időszakos elszámolás keretében elszámol az elvégzett feladatokkal, ha ezt sikeresen megtette, akkor lehívhatja a pénzt. Ezt a támogatást kapók azért nem érzik, mert Magyarország kormánya a hazai önrész biztosítása mellett sok esetben megelőlegezi a pénzt, azaz költségvetési forrásból előfinanszírozza a feladatot, aztán év végén, több ezer projekt befejezése után egyben hívja le a brüsszeli pénzt és pótolja vissza a magyar költségvetésbe. Ha szabálytalanság lenne, akkor Brüsszelből egyszerűen nem is utalnák el a pénzt.

A támogatásokat egyébként a magyar irányító hatóságok is szigorú szabályok mentén ítélik meg. Higgyék el, tudom, hiszen a megyei önkormányzatok is részt vesznek a döntés-előkészítési és a projektmenedzselési feladatokban! A források kötött felhasználásúak, vagyis minden egyes euró felhasználása teljes egészében meghatározott: az is, hogy kik pályázhatnak, mire költhetnek (klímavédelem, árvízvédelmi feladatok, közlekedési infrastruktúra fejlesztése, kórház, iskola, szociális ellátórendszerek stb.), s hogy ehhez milyen feltételeket kell teljesíteni. A szabály pedig ugyanúgy vonatkozik gazdasági társaságokra, az állami vagy önkormányzati szereplőkre és a civil szervezetekre is.

Akinek volt már valaha dolga pályázatokkal, pontosan tudja, milyen kemény ellenőrzés követ egy-egy megvalósulást. Nemcsak itthon, hanem az EU részéről is. Minden számlát alaposan átnéznek, s ha szabálytalanságot találnak, visszafizettetik a kiutalt előlegeket.

Magyarország a legjobbak között

Magyarország élen jár az EU-források felhasználása szempontjából, miközben átlátható és szigorú rendszerben történik a támogatások megítélése.

A megvalósult beruházások minden megyei településen szemmel láthatók, a gazdasági teljesítőképesség nő, a foglalkoztatottsági mutatók is rendkívül jók. Csak az nem veszi észre a rengeteg fejlesztést, aki szándékosan csukott szemmel jár. Jogállamban élünk, az EU-s pénzek pedig járnak Magyarországnak, a sikeres tárgyalásoknak köszönhetően Brüsszel nem tudja visszatartani azokat.

A cikk a Győr-Moson-Sopron Megyei Önkormányzat támogatásával jött létre.