Illatok útján a bencésekkel

A gyógynövények ismerete és magas szintű felhasználása a kezdetektől része a bencés szerzetesi kultúrának. Nincs ez másként Pannonhalmán sem, ahol ennek ezeréves hagyománya van. Bár gyógynövényes apátsági termékeket – illóolajat, csokoládét, szappant – eddig is vásárolhattak az apátság látogatói, mostantól az illóolajok korszerű előállítása, a termékgyártási folyamat mellett a parfümőrök és gyógyító szerzetesek zárt világába is bepillanthatunk.

Az Illatmúzeumba a 16 parcellás gyógynövénykerten keresztül visz az út. Mindegyiknek pontosan meghatározott helye van, a termesztésük évszázadok óta alig változott. A múzeum, amely számos korabeli eszközzel, tárggyal és a tudástárával tízezer évet ölel át, az alapoktól indítja az ismerkedést az illatokkal. Először a növényeket és az itt megtermeszthető alapanyagokat tekinthetjük meg, majd az épületben haladva láthatjuk az illóolajok lepárlását, előállítását, végül eljutunk a végtermékig és a csomagolásig.

Pannonhalmáról a legtöbb embernek a levendula jut eszébe, amely növény neve szinte egybeforrt a településsel. Illóolajának készítésével az új, digitális lepárlóberendezéseken keresztül ismerkedhetünk, a komplexumban ugyanis szinte minden a szemünk előtt zajlik. Monitorokon akkor is követhetjük a munkafolyamatokat, amikor éppen nem dolgoznak, sőt, a bencések az egyszerűen elkészíthető gyógynövénykivonatok receptjébe is beavatnak minket.

A múzeum több száz éves tárgyait nehéz elfogódottság nélkül szemlélni, a többségüket minden bizonnyal még maga Reisch Elek és kortársai is használták a 18. században. Ő volt az a bencés gyógyszerész szerzetes, aki több mint 500 receptúrát hagyott az utókorra – a pannonhalmi gyógynövényes termékek ma is ezek alapján készülnek.

A múzeumban az öt fontos pannonhalmi gyógynövény fogadja a látogatókat; a már említett levendula mellett a borsmentába, a kakukkfűbe, a citromfűbe és az orvosi zsályába tölcséreken keresztül szippanthatunk bele. Az épületben továbbhaladva tízezer évet repülünk vissza az időben, áttekintve az illóolajok és parfümipar jelentősebb történelmi állomásait, majd az emeleten egy 18. századi parfümőr asztala fogadja a látogatót. Mintha csak lopva bepillantanánk – míg a korabeli szerzetes elhagyta a munkaterületét –, megcsodálva az általa használt alapanyagokat, eszközöket: pipetták, tölcsérek, patikamozsár és -mérleg, receptúrák tárulnak elénk.

Az emeleti terembe lépve a hét szakrális illatba szippanthatunk bele: a tömjén, a mirha, a pacsuli, a rózsa, a rozmaring, az ámbra és a pézsma repít el minket távoli birodalmakba, ősi kultúrákba.

Végül a „titokszekrényekben” találós kérdések segítségével juthatunk izgalmas információkhoz az illatok birodalmából, egyebek mellett fény derül arra, hány kilogramm rózsaszirom szükséges egy kilogramm rózsaillóolajhoz, s melyik világ legdrágább illatanyaga.