A megye önkénteseit díjazták

A három éve alapított díjat azzal a céllal hívták életre, hogy köszönetüket fejezzék ki mindazoknak, akik önkéntesként segítik egy-egy szervezet munkáját.

Az ünnepségen dr. Pető Péter, a megyei közgyűlés alelnöke köszöntőjében elmondta, a mindennapok hőseire szeretnék felhívni a figyelmet, akik közösségeikben önzetlenül munkálkodnak, ezért példaképpé váltak. – Az elmúlt három év bebizonyította, hogy sok elismerésre méltó ember tevékenykedik településeinken. A polgármesterek és civil szervezetek által beküldött jelölések alapján különböző feladatokat ellátó, eltérő életkorú emberek részesültek a díjban a megye minden részéről. Ez is azt mutatja, hogy az önkéntesség szerepe felértékelődött, s áthatja mindennapjainkat. A díjazottak tevékenysége által a települési közösségek is épülnek, fejlődnek, önzetlen munkájukat ezért is illeti köszönet, hiszen Magyarország is csak akkor lesz erős, ha sok összetartó és aktív közösség alkotja – mondta az alelnök.

– Az önkéntesek ott vannak a legnehezebb helyzetekben és az örömteli pillanatokban egyaránt. Bízom benne, hogy emberségük követendő például szolgál a következő generációknak is, hiszen a jövőben őrájuk számítunk – mondta Panker Mihály, a Máltai Szeretetszolgálat regionális ügyvezetője köszöntőjében és emlékeztetett rá, hogy a Máltai Szeretetszolgálat minden tevékenységében önzetlen segítséggel igyekszik segítséget nyújtani a rászorulóknak.

Száz ember jutott vérhez

Szabó Károlyné Edit néni több évtizedes önkéntes munkája valódi fogalom Dunaszentpálon. Korát meghazudtoló energiával szervezi vagy vesz részt tevékenyen a falu közösségi alkalmain, legyen az falunap, karácsonyi ünnepség, gyereknap, a nyugdíjasklubban szervezett program, adománygyűjtés vagy karácsonyi ebéd főzése hajléktalanok számára.

Emellett több évtizedig volt a Vöröskereszt helyi szervezetének vezetője, jelenleg pedig a Dunaszentpáli Véradók Közösségének tagjaként járul hozzá ahhoz, hogy évente kétszer helyben adhassanak vért a helyiek, akik között vannak 65-szörös, 70-szeres véradók is. Alkalmanként 25–30 véradó jelenik meg, ami azt jelenti, hogy évente több mint száz ember jut létfontosságú vérkészítményhez.

Munkájával és tevékenységének fontosságával sosem kérkedik, a szívéből áradó derűvel, vidámsággal végzi a maga választott feladatát. Egy jól sikerült közösségi program, véradás után pedig egy boldog mosollyal nyugtázza, hogy van értelme a munkájának.

Keze nyomát mindenütt ott hagyja

Horváth Elemérné Éva életvitele, kreativitása, az eddigi önkéntes munkája példakép lehet minden helybéli embernek. Hosszú évtizedeken át színesítette Mosonszentmiklós kulturális életét az általa készített kézműves termékekkel, babákkal, karácsonyi díszekkel. Emellett kiemelten foglakozott a település történetével, a régmúlt emlékeinek felkutatásával, megmentésével és ezen tárgyak kiállításával. Kezdeményezésére nyílt meg az Örökségünk Gyűjteménye elnevezésű helytörténeti kiállítás is, mely hozzájárul a múlt megőrzéséhez az utókornak. Állandó résztvevője a nyári gyermektáboroknak, ahol igyekezik átadni tudását a jövő nemzedékének.

2006 óta az általa létrehozott Alkotókörben folyamatosan összejárnak a falu ügyes kezű asszonyai, és az itt elkészített termékekből, díszekből évente jótékonysági vásárt rendeznek a község rászorultjai részére. A koronavírus miatti veszélyhelyzetben elsőként jelentkezett, hogy ingyen varrna maszkokat a lakosságnak. Ezt az önkéntes tevékenységét az őszi második hullámban is folytatta.

Az elődök emlékét őrzi

A farádi Élő Imre mindig szívesen vállalt önkéntes munkát, de 2004-es nyugdíjba vonulása óta szinte minden idejét a községre fordítja. Házának udvarán 2011-ben egy „kis tájházat” rendezett be. A több mint 500 tárgyat felvonultató kiállítást az „Irány a Rábaköz”

nevű nyári programsorozat rendszeres vendégváró helye is, ahol minden korosztálynak lelkesen mutatja meg a régi paraszti gazdálkodás eszközeinek használatát.

2013 óta tagja a Rábaközi Helytörténet-kutatók Társulatának, ahol nem csupán értékes hozzászólásaival támogatja a társulat működését, hanem családfája feltérképezése okán 1739-től napjainkig mintegy ezerötszáz személy adatait kutatta fel. Legnemesebb cselekedete az elhanyagolt síremlékek megmentése.

Először csak a felderített rokonai nyughelyét tette rendbe a farádi és a rábatamási temetőben, majd egyik kezdeményezője lett a csornai Szent Antal-temetőben nyugvó első világháborús magyar, orosz, szerb, olasz és bosnyák katonák megmaradt síremlékei felújításának. Ezután létrehozta az ökumenikus önkéntes értékmentő munkacsoportot, melynek küldetése a temető elvadult részeinek rendbetétele. Élő Imre hivatásként tekint az ősi sírok megújítására, mert tudja, ott elődeink nyugszanak, akik megérdemlik, hogy kegyelettel viseltessünk irántunk. Gondos munkája az utódaink számára is példaképként szolgál.