50 éve a FLIEGL ABDA Kft. szolgálatában

A FLIEGL ABDA Kft. már 28 éve gyárt magyar pótkocsikat az egész világ számára az abdai gyárában. A sikereihez számos munkatárs járul hozzá nap mint nap, a sokrétű feladatokból mind a tanulók, mind a „régi motorosok” aktívan kiveszik a részüket. De nem ez a különös a történetben.

Van egy kolléga a cégnél, aki a teljes munkaviszonyát egy munkahelyen töltötte el, sőt, 50 év és 95 munkanap után büszke, boldog nyugdíjasként még mindig nem hagyja el a Fliegl abdai gyárát. Mecséri István (65) történetét olvashatják.

− Honnan kezdődik a történeted?

− Nagy lelkesedéssel jelentkeztem anno a 400-as szakképző intézetbe mint autószerelő, de nem feleltem meg az egészségügyi vizsgán. Ezért hát a lakatosszakmát (emelt szintű gépszerelő, géplakatos) tanultam ki. Habár nem ez volt a célom, de akkor nem volt más lehetőségem. A motivációm viszont megvolt, ezért az idők során „átképeztem” magam, és autodidakta módon beletanultam a hegesztőszakmába.

− Hogyan kerültél Abdára?

− A szakképzés alatt társadalmi ösztöndíjat kaptam, amely arra kötelezett, hogy később a Mezőgép gyárban dolgozzam. Amikor jelentkeztem a győri egységbe, pont nem volt nyitott lakatospozíció, ezért kerültem hát az abdai REKARD (Mezőgép) gyárba mint segédmunkás.

− Mi volt akkoriban a feladatod?

− 1973. augusztus 22-én kezdtem az abdai gyárban, hegesztő mellett voltam berakodó lakatossegéd, és fokozatosan – a saját motivációmból fakadóan − tanultam ki a hegesztőtevékenységeket, és ismertem meg a gépeket. A fehérvári és a csepeli Ikarus-gyárnak készítettünk alvázakat. Hegesztőként fejeztem be itt a karrieremet, három műszakban jártam húsz évig.

− Mi történt 1993 után?

− Az eladósodott és felszámolt gépgyártó vállalat 1993 májusában a német Fliegl cég tulajdonába került. A telephelyünkön megindult a közúti és mezőgazdasági pótkocsik, keverőgépek, illetve további adapterek gyártása és összeszerelése.

− Hogyan emlékszel vissza a váltásra? Mi történt, amikor a Fliegl átvette a Mezőgépet?

− A Fliegl százötven dolgozóból csak harminc szakmunkás kollégát vett át, ebben a csapatban voltam benne én is. A váltás új munkamorált, keményebb munkatempót hozott magával, és megváltoztatta a munkához való hozzáállásunkat. Nem volt könnyű! Kevés kolléga bírta, hogy gyorsabban, összetettebb feladatokat kellett ellátnunk, és mindeközben az egyik legfontosabb szempont a magas minőség volt. Egy hónap elteltével már csak tizenketten voltunk a harminc átvett szakmunkásból.

− Milyen volt kezdetben a Fliegl?

− Egy szóval: kemény. Sok újat hozott, de láttam benne perspektívát. Az első naptól kezdve korrektek voltak velünk, munkatársakkal szemben, rengeteg dolgot megköveteltek, de honorálták is ezeket, és ezáltal megbecsülve éreztük magunkat.

− Ehhez képest milyen most 2021-ben?

− Továbbra is a minőség a fontos, ha a termékekre gondolok. Ha a kollégákhoz való hozzáállásra, akkor meg kell jegyeznem, hogy a vezetőség nyitott, és a lojalitásra törekszik. Nem változott a véleményem a 28 év alatt, ezért is dolgozom a mai napig a gyárban.

− Nosztalgiázzunk! Mivel telt az elmúlt 28 éved a Flieglnél?

− Az évek alatt minden Fliegl pótkocsitípust gyártottam, úgy érzem, hogy minden termékből kivettem a magam részét. A cégnél a „Muldenkipper” vagyis a teknős pótkocsi specialistájának neveznek, mert a fejemben van ennek a típusnak az összes szerkezeti rajza. 1996. április 6-a óta ezt gyártom minden egyes nap, csak a megrendelt termékek hossza és magassága változik.

− Mire vagy a legbüszkébb?

− Ennek a pótkocsinak a gyártás-előkészítésében és megtervezésében én is részt vehettem a németországi központban. Aztán az ott megszerzett tudást hoztam haza magammal Abdára. Büszke vagyok rá, hogy ez az egyik legtöbbet eladott eszköz a Fliegl palettáján, és még sosem kapott minőségbeli kifogást. Továbbá büszke vagyok arra is, hogy 1973. augusztus 23-a óta minden egyes nap, minden egyes terméknél a maximumra törekszem, hogy ne kelljen letagadnom a kezem közül kikerülő terméket. Az itt elért teljesítményt, eredményeket kizárólag magamnak, az akaratomnak és a kitartásomnak köszönhetem.

− Mi tartott itt ennyi éven át?

− A korrektség, a nyitottság, az erkölcsi és anyagi megbecsülés. Ha bármi problémám akadt, akkor meghallgattak, elmondhattam (és el is mondtam) az észrevételeimet, rengeteg pozitív visszacsatolást kaptam, emiatt mindvégig elégedett munkatárs voltam.

− Milyen érzések vannak most benned, hogy következnek a nyugdíjas évek?

− 2021. január 13-án lettem hivatalosan nyugdíjas, de ezután is maradok a Flieglnél, amíg az egészségem engedi. Hazudnék, ha azt mondanám, hogy nem vagyok elfáradva, de még érzem, hogy van bennem pár esztendő. Ezen túlmenően szeretném a szakmai tapasztalataimat és az évek során megszerzett tudást átadni a fiatalabb kollégáknak. Az 50 év és 95 nap munkaviszonyra visszagondolva meg kell mondjam, hogy sokat és keményen dolgoztam, de minden egyes nap megérte, mert boldogan, büszkén kezdem majd meg a nyugdíjas éveimet.

(x)