Tavaszt köszöntünk, megújulást ünneplünk Pünkösdkor

Sok száz évvel ezelőtt alkalomhoz méltatlannak tartotta az egyház a pünkösdi tavaszköszöntőket, termékenységvarázsló rítusokat, király- és királynéválasztásokat, idővel az emberek szokásaiban azonban összefonódtak az egyházi tartalommal. 

Magyar nyelvterületeken gyakran május elsejére virradó éjszaka állítottak májusfát. A hagyomány szerint másik alkalom erre a pünkösd. Illetve a május elsején állított fákat szokás volt pünkösdkor lebontani. A májusfa, a zöld ág a természet megújulásának, a szerelmi ajándéknak a szimbóluma. A sudár fát a lányoknak együtt állították a legények éjjel vagy kora hajnalban. Színes szalagokkal, étellel-itallal díszítették. Általában az udvarló legény vezetésével állították, de egyes területeken a legények a rokon lányok felé is megtették ezt a gesztust.

 A tavaszköszöntés része volt az is, amikor hajnalban az ablakokba vagy a ház kerítéslécei közé tűznek zöld ágakat, virágokat – bodzát, pünkösdi rózsát, jázmint –, azért, hogy nehogy belecsapjon a házba a villám. Már a középkorban is zöld ággal díszítették fel ilyenkor a templomokat, hajókat, iskolák kapuját. 

 Olyan ügyességi versenyen, mint például a tuskócipelés, kiválasztották a megfelelő legényt a pünkösdi király szerepére. Minden lakodalomba, mulatságra, ünnepségre hivatalos volt, a kocsmákban ingyen ihatott. Ő vezette a többieket, tisztsége egy hétig, de akár egy évig is tarthatott. 

A pünkösdi királynéjárás során eredetileg négy nagyobb leány körbevitt a faluban egy ötödiket. Később többen is eljátszhatták ezt a szokást. A legkisebb és legszebb leányt vitték és járták körbe. Énekelnek, és jókívánságokat ismételgettek eközben. A pünkösdi királyné feje fölé kendőt feszítettek, vagy letakarták fátyollal. A végén pedig felemelték a királynét, termékenységvarázsló mondókákat mondtak, és ajándékot kaptak. A Dunántúlon később a szokás adománygyűjtéssel párosult.