Száz éve találgatják, ki lőhette le a vörös bárót

Kereken száz esztendeje tűnt fel a légtérben utoljára a "Vörös báró", azaz Manfred von Richthofen. A német vadászpilóta a franciaországi Morlancourt területén tévedett ellenséges területre a kanadai pilóta, Wilfrid May üldözése közben, amelyet a Royal Air Force, azaz a brit királyi légierő is észlelt, és üldözőbe vette a német gépet. A visszaemlékezések szerint Arthur Brown kapitány haladt a csatába keveredett repülők mögött, és meredek zuhanásból csapott rá von Richthofen gépére, lövései következtében pedig a vörös Fokker, amelyet a német pilóta vezetett, elindult a föld felé. Von Richthofennek annyi lélekjelenléte még volt, hogy letegye gépét, viszont ez volt az utolsó repülése - kereken 80 légi győzelmet követően a Vörös Báró elbukott.

Manfred von Richthofen csupán 25 éves volt ekkor, a gazdag porosz nemesi családból származó pilóta az első világháború legeredményesebb vadászpilótája, összesen 80 igazolt légi győzelemmel. Mivel az állóháborúk idején nem vették hasznát a lovasságnak, gyalogosként pedig nem akart szolgálni, ezért 1915 májusában jelentkezett a légierőhöz, amit el is fogadtak. Kezdetben nem úgy tűnt, hogy legenda születik belőle a levegőben, az első repülése során nekiütközött egy repülésirányító épületnek, de volt, hogy eltévedt és viharba keveredett, vagy leszakadt a kísérőjétől. Azonban Oswald Boelcke parancsnok bízott benne, majd 1916. szeptemberében megszerezte első igazolt légi győzelmét is - ezt további 79 követte. 

Sikerét főképp higgadtságának és pontosságának köszönhette, hiszen az első világháborús vadászgépek elég törékenyek voltak, a többségében favázas gépeket egy-egy jó lövéssel "le lehetett szedni." Von Richthofen általában egy vörösre festett géppel repült, és tizenhatodik légi győzelme után megkapta a legmagasabb német elismerést, a Pour-le Mérite-érdemrendet - ezt követően aggatták rá a Vörös Báró nevet is, utalva a gépe színére. A Báró egy évvel később, 1917. áprilisában szervezte meg saját raját, amelyet csak vörös gépek alkottak, ezt a kor sajtója repülő cirkusznak hívta. Von Richthofent ez valószínűleg igencsak feldobhatta, ugyanis csak ebben a hónapban 22 légigyőzelmet aratott. 

Így nézhetett ki a Vörös báró gépe. Fotó: airspotters.com

Nem sokkal később azonban törés következett a Báró karrierjében, júliusban ugyanis egy súlyos találat után kevésen múlt, hogy ne zuhanjon le - maga von Richthofen is megsérült, és később az itt összeszedett sérülés miatt fejfájás vagy hányinger is hátráltatta repülés közben, egyesek szerint ez is közrejátszhatott abban, hogy utolsó repülésekor ellenséges területre tévedt. Augusztusban azonban visszatért a levegőbe, méghozzá az új, triplafedelű, természetesen vörös színű Fokker-1 típusú gépekkel. Ez a típus nagy előnyt jelentett a közelharcban, hiszen nagyon mozgékony volt. A győzelmek csak szaporodtak, így a pilóta fontos lett a német államnak is: éppen ezért megtiltották, hogy repüljön, hiszen elveszítése nagy presztízsveszteség lett volna a németek számára. Egészen 1918 márciusáig nem repülhetett, április 21-én pedig utoljára volt fent a levegőben.

De ki lőtte le?

Máig nem tisztázott azonban, ki adta le a Vörös Báró számára végzetes lövést. A már említett Arthur Brown, vagy pedig egy ausztrál tüzérőrmester, Cedric Popkin, aki a földről találhatta el a von Richthofen által vezetett Fokkert. A golyót, amely végzett a báróval, megtalálták a pilóta öltözékében, ám a ballisztikai vizsgálatok szerint a végzetes lövést jobbról adták le, mert a golyó von Richthofen jobb hónalját találta el, majd a bal mellénél távozott a testéből, ezt pedig nem adhatták le a gépe mögül, ahonnan Brown tüzelt rá. Ráadásul a Vörös báró sérülései nem okoztak komoly roncsolódást, ez pedig a szakértők szerint arra utal, hogy távolabbról adhatták le azt a lövést, amely von Richthoffennel végzett, így valószínűleg a földről tüzelhettek a vörös Fokkerre. 

A Vörös Báró bár 80 légi győzelmet aratott, mégis nagy köztiszteletben állt az ellenségek körében is. Mi sem jelzi ezt jobban, minthogy lezuhant gépének darabjait nemes egyszerűséggel elkapkodták lezuhánását követően. Brown kapitány, aki a legvalószínűbb, hogy lelőtte a bárót, így nyilatkozott annak halálát követően. - Úgy éreztem, hogy valami jogtalant cselekedtem, semmiféle örömöt nem tudok érezni, hogy Richthofen az én fegyveremtől esett el. Szívesen visszahívnám az életbe! - mondta az angol pilóta.

A vörös bárót az ausztrálok teljes katonai pompával temették el Franciaországban, majd később Wiesbadenben helyezték örök nyugalomra. A mindössze 25 évet élt von Richthofen életéről film is készült.