Ősi kincseket találtak a Baradla-barlangban - fotók

Légúti betegségben szenvedők gyógyítására szolgáló termet alakítanak ki hamarosan a világörökség részét képező Baradla-barlangban, a róka-ági rész bejáratának közelében. A beruházás előtt feltörték a már kiépített betonréteget, ami különleges lehetőséget jelentett a régészek számára: az 1930-as években ugyanis alapozás nélkül öntötték a betont a barlang legfelső, természetes rétegére, így szinte érintetlen területen kezdhették meg a feltárást.

Műalkotásokat készített a kőkori ember

– Nagy szerencsénk volt, mert az eredeti felszínt egy vastag mésztufaréteg zárta le, amely minden alatta megbúvó tárgyat és régészeti jelenséget megőrzött. Az újkőkori leleteket „konzervként" megőrző réteg áttörése után érintetlen formájában tárult elénk a barlang egy ősi korszaka, a 4500–5000 évvel ezelőtti, elsőként ide érkező neolit, azaz újkőkorszaki emberek nyomai – kezdte Szabó Gábor, az ELTE Régészettudományi Intézetének egyetemi docense, az ásatást vezető régész.

A szakemberek sok korabeli tárgyat találtak a helyszínen: csiszolt eszközöket, kőbaltákat, pattintott pengéket, állatcsontokat és rengeteg, egykor az itt kígyózó barlangi patak partjára elhelyezett, gazdagon díszített kerámiaedényt. A bükki kultúraként is emlegetett korabeli lakosság ugyanis Közép-Európa legfejlettebb keramikáival rendelkezett, amelyekre magas színvonalon, művészi igényességgel festették a díszítéseket. A tisztítást követően ezek a motívumok még inkább kivehetőek lesznek a leleteken, amelyek a Nemzeti Múzeumba kerülnek.

Nem várt helyen jelzett a detektor

A barlangban eközben párhuzamos kutatások is folytak: Sándor Lajos, a régészekkel együttműködő profi fémkeresős technikus detektorával járta a barlang folyosóit egy késő délutánon, amikor a műszer erős jelzést adott egy olyan szikladarab közelében, amelynek környékét már rengetegszer átvizsgálták. A szakember egyből tudta, hogy valami jelentős fémleletet – arany- vagy bronztárgyat talált, ezért szólt a régészeknek.

Az Aggteleki Nemzeti Park Igazgatóság és az ELTE Régészettudományi Intézet közös ásatásán fellelt középso újkokori díszedény az aggteleki Baradla-barlangban 2019. július 9-én. A Baradla Európa egyik leggazdagabb barlangi lelohelye az újkokori és a késő bronzkori leleteknek. Fotó: MTI/Komka Péterl

– Ez egy olyan műszer, ami mindig hoz újabb meglepetéseket. Ha az ember tízszer végigjár egy területet, azt hiszi, hogy már semmit nem fog találni. Aztán végigmegy tizenkettedjére, és mondjuk két centivel odébb húzza el a gép kutatófejét, akkor lehet, hogy mégis bejelez – magyarázta Szabó Gábor, aki csapatával azonnal a helyszínre ment, és finom kéziszerszámokkal, speciális faeszközökkel, aprólékos dokumentálás mellett megkezdték a lelet kibontását, amivel másnap éjfélkor végeztek.

A műszer nem hazudott: 59 bronztárgyból – többek között díszes, kerek veretekből – álló együttest találtak, amely a feltételezéseik szerint egy bronzkori ceremoniális ruházat része lehetett.

A túlvilági látvány csalta oda az embert

A kutatók szerint a barlang nem lakóhelyként szolgált elsősorban, sokkal inkább szakrális jelentősége volt a korabeli emberek számára – legyen szó az újkőkori vagy az évezredekkel később élt bronzkori emberről.

– Ha először megyünk be egy ilyen monumentális cseppkőbarlangba, akkor általában az oldódó mészkő szikrázó hófehér színe, csillogása tárul a szemünk elé. Ma már erről szó sincs a Baradla-barlangban, hiszen ezeket a folyosókat több ezer éve használják az emberek, és nemcsak tüzet raktak bent, de száz évvel ezelőttig fáklyákkal világítottak, hogy lássanak, ami jelentős koromképződéssel járt, befeketítve a falakat. Bár a barlang belseje még így is csodálatos látványt nyújt, de amikor valaki 5 ezer évvel ezelőtt bement, akkor hófehér falakat látott, amelyek a fáklyák fényében varázslatosan csillogtak, furcsa, szinte túlvilági látványt idézve meg így a kor emberének – mondta Szabó Gábor.

A régész persze nem csak ebből következtet minderre: a járatokban 12 fok és magas páratartalom van. Az ember ruhái egy idő után magukba szívják a nedvességet – ezek alapján nem tűnik komfortos lakhelynek a terület. A Nemzeti Múzeum kutatói által a 2000-es évek elején felgyűjtött leletek arra utalnak, hogy a barlang sokkal inkább egy nagy kultusztér volt, ahová értékes kincseket, tárgyakat vittek be és rejtettek el, áldozatokat mutattak be. A Baradla-barlang termeit egyfajta ősi természetes szentélyként képzelhetjük el, ahol rituális lakomákat és beavatási szertartásokat folytattak az újkőkori és a bronzkori emberek.

– Az itt talált, egykor ünnepélyeken elfogyasztott állatok csontjain izotópos vizsgálatokat végzünk majd el, amely megmutatja, hogy honnan kerültek ide. Nem tartom kizártnak, hogy a barlangi szertartásokra érkező emberek nem csak a szűkebb régióból érkeztek ide.

Kincsrablókkal hadakoznak

A Baradla-barlang Magyarország legrégebben kutatott, legismertebb, évszázadok óta látogatott cseppkőbarlangja. Ennek leginkább a régészeti leletek látták kárát: a műkereskedők, kincsrablók és turisták sokáig számolatlanul, szabályozatlanul hordták szét a barlang kincseit.

Az ELTE Régészettudományi Intézet munkatársai az aggteleki Baradla-barlangban. Fotó: MTI Komka Péter

Akaratlanul, de a túl korán megkezdett kutatások is visszafordíthatatlan károkat okoztak a leletekben. Már az 1800-as évek második felében voltak jelentős feltárások – például amikor báró Nyári Jenő saját pénzén tárt fel egy figyelemre méltó részt az aggteleki barlangban, majd korát megelőző precizitással publikálta is munkája eredményét. Ez a korszakhoz mérten egy európai színvonalú kutatómunka volt, de a mai modern módszerek lehetőségeihez képest rendkívül sok kárt is okoztak a feltárással (ez egyébként a többi hazai barlangra is jellemző). A korszak – mai szemmel meglehetősen durvának tűnő – feltárási gyakorlata ugyanis az volt, hogy szinte mindenestől kitermelték a barlangban található feltöltődést, mindeközben főként a tárgyak összegyűjtésével foglalkoztak, így a leletek összefüggései és pontos helyzete szinte soha nem került dokumentálásra.

Az 1920-as években végzett ásatások sem tudtak pontosabb megfigyeléseket tenni az aggteleki barlang különleges régészeti jelenségeiről, ráadásul sem fotók, sem pedig rajzok nem maradtak fenn az ekkori munkálatokról.

– Ezután a Baradla-barlangban voltak kisebb feltárások, de általában csak valamilyen beruházáskor: mivel nagy turisztikai látványosság volt már akkoriban is, ezért betonlépcsőket, korlátokat és világítást kellett kiépíteni. Ilyenkor a Nemzeti Múzeumból vagy a Miskolci Múzeumból érkeztek szakemberek, akik ugyan becsületesen feltárták a helyszínt, de ők mindig csak későn érhettek oda, amikor már valamit megtaláltak, kiforgattak az éppen ott dolgozó munkások, így sokszor csak hitelesíteni tudták a leletet a szakszerű feltárás helyett.

Az ELTE régészei nem zárták le a munkát: a jövő héttől elkezdenek egy nagyszabású kutatást, amely során nemcsak a Baradla-barlangot, hanem a környék más lelőhelyeit is megvizsgálják. Bronzkori településeket, illetve a környékbeli kisebb barlangokat kutatják át, hogy többet tudjanak a Baradla körül élő kultúrákról.